Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. A rendszerváltozás után néhány évvel mondta ezt Kövér László, akkor, amikor még a Fidesz magát liberális baloldali pártként határozta meg, és amikor az akkor még a Kövér által kiadóként jegyzett Magyar Narancs Cápaszem című gúnyos kiadvánnyal „köszöntötte” a katolikus egyházfő magyarországi látogatását. Az idősebbek és az egészen középkorúak még emlékeznek arra, hogy a Fidesz prominensei szívesen gúnyolódtak a vallással és a hívő emberekkel, az akkori kereszténydemokraták parlamenti felszólalásait nemegyszer viccesnek szánt beszólásokkal színesítették, és rendre felhangzott a csuhások és a térdre imához csatakiáltás.

Abban a kommunista kutyás történetben speciel igaza lett Kövér Lászlónak, mert sem belőle, sem azokból a társaiból, akik még ma is mellette vannak, tényleg nem lett demokratikus szalonna. Ugyanazok maradtak, akik mindig is voltak: suttyó fiúk, akiket akkoriban egyedül a futball, az ivászat és a csajozás érdekelt. Igaz, ma a futball helyett stadionokat építenek, az italozás házi pálinkafőzéssé, a csajozás vak komondorozássá nemesedett.

Kövér László érdemeit nem sorolnánk, legyen elég annyi, hogy dicsőséglistáját ezúttal egy újabb otrombasággal gyarapította. Sok más eszelősség mellett ugyanis azt mondta szombaton este az Echo tévében, hogy Gyurcsány Ferenc jelenléte egy gennyedző seb a demokrácia testén. Lehet, hogy az ünnepi áhítat váltotta ki belőle ezeket a keresztényi gondolatokat, nem tudhatjuk meg soha.

S mielőtt még Gyurcsány hívei vérbosszút kiáltanának, mondjuk ki, gyorsan: ez a mondat nem Gyurcsány Ferencről szól. Kövérnek ez a már szokásosnak mondható tahósága nem a DK pártelnökét, az egykori miniszterelnököt minősíti.

Nem Gyurcsány Ferenc, de még csak nem is a magyar demokraták problémája Kövér László. A bajszos házelnök már sokszor megmutatta magát a hazai közönségnek, tudjuk, kiről van szó, vele kapcsolatban már semmin sem csodálkozunk. Inkább Kövér párttársainak és a ma még hol gyanútlanul, hol pedig gyáván hallgató Magyarországnak kellene elgondolkodnia azon, mi lesz, ha e fura tekintet gazdája, úgyis, mint elszabadult hajóágyú, egyszer csak ellenük fordul.

A baj nem az, hogy Kövér László szemmel láthatóan nem mindig tudja, hogy mit beszél. A baj az, hogy velünk, magyarokkal mindent meg lehet csinálni.

Birkanép vagyunk, hiába hazudjuk szabadságszeretőnek magunkat.

Más kérdés, hogy a házelnöki maskarába öltözött Kövér miért engedheti meg magának mindezt. Bárki ember, aki nem visel hozzá hasonlóan magas sarzsit, és nem költ közpénzből milliókat évente benzinre, beszélhet így. Bárki ember beszélhet bárhogy, ám a Magyar Köztársaság (lesz még egyszer, hiába szüntették meg Kövér és elvtársai), parlamentjének elnöke nem beszélhet így egyik politikai ellenlábasáról sem.

Persze, erre is van magyarázat, mégpedig az, hogy Kövér László, aki párttársaival együtt már régen nem fiatal, és még ennél is régebb óta nem demokrata, csak látszólag házelnök.

Kövér László valójában most is ugyanaz, ami valamikor volt. Nem lett belőle demokratikus szalonna, mert nem is akart az lenni soha. Elég csak ránézni, egy percig hallgatni, amit mond, és könnyű belátni, hogy igaza volt Nagy Ferónak, amikor Beatrice nevű zenekarával már jó harminc évvel ezelőtt azt énekelte: az idő nem nekünk dolgozik, csak megöregít.