A Nemzeti Múzeumba kerül Orbán Viktor legendás hátizsákja. A miniszterelnök még a németországi futball világbajnokságon vásárolta a hátizsákot Gáspár fiának, majd egy alkalommal kölcsönkérte tőle és elfelejtette neki visszaadni.

Maga Gál Vilmos főmuzeológus kért a kormányfőtől valamilyen személyes tárgyat és Orbán a hátizsákot választotta. A felületes szemlélő könnyen azt gondolhatja, hogy holmi tévesen értelmezett szervilizmus vezette a szakembert, amikor elkérte a nagy ember hátizsákját, ám ez nem fedi a valóságot: más államférfiaktól is őriznek hasonló ereklyéket, Medgyessy Péter tollát például, vagy, teszem azt, Sólyom László mobilját, és Antall József elhíresült pizsamáját. (Egyik utolsó interjúját nagybetegen, a kórházi ágyán adta a rendszerváltozás első miniszterelnöke.)

Aggodalomra persze nincs ok, nem marad hátizsák nélkül a miniszterelnök. A régi helyett ugyanis már beszerzett egy újat, amely nyilván korszerűbb, és talán strapabíróbb is, mint az előző. Brazíliából rendelte Orbán az új hátizsákot, nem volt drága darab, mintegy 6500 forintba került átszámolva, amúgy az idei brazíliai labdarúgó világbajnokság egyik hivatalos kegytárgyaként funkcionál.

Mielőtt bárki bármit gondolna, szögezzük le rögtön az elején: jó dolog, hogy a magyar miniszterelnök egyik kedvenc használati tárgya bekerült a régmúlt idők rekvizitjei közé. Ily módon ugyanis a majdani kiállítás-látogatók és korunk kutatói minden másnál világosabban láthatják, hogyan éltek egykor dicső eleik.

Merthogy, tetszik, nem tetszik, több van Orbán hátizsákjában, mint azt gondolnánk. Mint cseppben a tenger, benne van a mi mostani világunk – hétköznapjaink és ünnepnapjaink, örömeink és bánataink, sikereink és kudarcaink. Dicső tetteink éppúgy, mint szánalmasan szégyenletes cselekedeteink.

Ha majd valamikor, mondjuk ötven év múlva, lesz még Nemzeti Múzeum, és sok más tárgy – az egyiptomi múmiák, és a középkorban élt páncélos vitézek vértezete - mellett ki lesz még állítva Orbán Viktor hátizsákja, az értő látogató olyan dolgokat is megtudhat a mi szabadságharcokkal terhes életünkről, amelyeket mi magunk sem tudunk, vagy, ha igen, nem tulajdonítunk neki jelentőséget.

Mert mi gyarló mai emberek, akik csak a mának élünk, és legjobb esetben is csak a közeli jövőig látunk, el sem hinnénk mi minden fér egy ilyen hátizsákba. Látszólag kis, jelentéktelen táska az egész, ráadásul jóval olcsóbb darab, mint az a Vuitton Lajos márkájú tatyó, amellyel Rogán Antal szerzett örömet a feleségének.

Benne van minden, ami velünk mostanság történt. A vak komondor éppúgy, mint az azeri baltás gyilkos kiadatását követő világbotrány, sőt, valamelyik oldalzsebben ott van Plagi bácsi is, aki kevés szabadidejében tárogatózott az ő népének, hivatali idejében pedig egy l-lel írta az államfő szót. Benne van a rezsicsökkentésnek nevezett szemfényvesztés, az unortodox gazdaságpolitika, az ősmagyar agysebészet, Széles nagyvállalkozó energiacellája és hasonlóan nagy ívű agymenése, a békemenet. A szabadságharc megannyi győztesnek hazudott csatája – azok, amelyek végeztével vesztesen kullogtunk le a küzdőtérről.  Orbán Viktor hátizsákja szavak nélkül is mesélni fog a bedöntött forintról, az ócsai lakóparkról, amelyek egytől egyig szomorú, ám hiteles mementói lesznek egy ötven év múlva már bizonnyal letűntnek számító kornak. Benne lesz ebben a zsákban a Kishantoson kiszántott vetemény éppúgy, mint a történelem meghamisítására kivezényelt Gábriel arkangyalos szobor a Szabadság téren.

Megannyi kisstílű, ám nagy léptékű gazemberség.

A Nemzet Hátizsákja ma még csupán egy egyszerű tárgy, ám évtizedek múltán, amikorra letisztul a kép, több lesz mai önmagánál. Kis hátizsák a Nemzeti Múzeumnak, nagy látlelet az utókornak.