Valahol a Közel-Keleten, de az is lehet, hogy Brüsszel, vagy Párizs egyik kétes negyedében, négy-öt férfi összehajolt. Világméretű akcióra készültek: az volt a tervük, hogy betörnek egy ablakot Körmenden.

Kezdetben úgy volt, a háttérhatalmak koordinálják az akciót, ám végül úgy döntöttek, hogy nem bíznak meg bennük. Inkább meghagyják nekik az agyelszívást, mint fő tevékenységet, a körmendi ablak betörését pedig szakemberekre bízzák.

Abban mindnyájan egyetértettek, hogy Európa hanyatlik és megérett a pusztulásra, ám volt olyan összeesküvő, aki aggódott: nem lesz ez túlságosan durva dolog? Ablakot még soha senki nem tört be Körmenden! Más városokban is csak igen ritkán, nagy világégések alkalmával fordult elő ilyen. Ne kerteljünk: volt a tanácskozók között olyan, aki szerint elrettentésnek és fenyegetésnek az ablakbetörésnél kisebb fajsúlyú akció is megfelel.

Végül mégis az a döntés született, hogy Körmend megérdemli, amit kap, mert, akárcsak Brüsszel, elveszítette kapcsolatát a valósággal, ezért meg kell büntetni.

Mindez néhány évvel ezelőtt történt. Akkor, amikor még nem indultak meg a migráncsos hordák Európába, hogy elvegyék a magyar emberek munkáját, ne tiszteljék a törvényeinket, és a kultúránkat.

Persze, rögtön látszott, hogy a dolog bonyolultabb annál, mint ahogyan eredetileg gondolták. Nem úgy van, hogy odamegyünk Körmendre, beb@szunk egy ablakot, aztán annyi.

Előkészületek kellenek, sokéves felkészülés, rengeteg pénz.

Szíriában kezdtek hozzá, meg még több más, egykor virágzó országban. Néhány ezer embert megöltek, míg mások életét „csak" lehetetlenné tették.

A nagy körmendi ablakbetörési akció előkészítő szakasza ily módon sikerrel zárult: megindult a menekültáradat, földön, vízen, levegőben. Jöttek a menekültek, embercsempészek szállították őket, kicsiny, halált hozó lélekvesztőkön. Akik túlélték, sátoroztak, táboroztak Röszkén, Budapesten, Horgoson, de leginkább Törökországban.

Amint közeledett a cél, vagyis a körmendi ablak betörése, úgy vált egyre feszültebbé a helyzet Európában. Egyedül a magyar kormány, annak is a feje, Orbán miniszterelnök ismerte fel, hogy itt valamit tenni kell. Meg kell védeni a körmendi ablakokat, mondta.

Európa persze nem hallgatott Orbánra, vezetői inkább homokba dugták a fejüket. Kinevették a magyar miniszterelnököt, tökkelütött hülyének, demagóg diktátornak nevezték.

Aztán persze jól ráfáztak.

Elérkezett ugyanis a nagy nap, 2016. május 5. Megérkezett a négy-öt férfi Körmendre. Viszonylag hamar megtalálták az iskolát, ahol kézilabdázni szoktak a lányok. Már épp törték volna be az ablakot, amikor döbbenten észlelték, hogy valaki megelőzte őket.

Ekkora blamát még senki sem látott. Évekig készültek, hogy a világlapok címlapjára kerüljenek, aztán egyetlen pillanat alatt szertefoszlott minden. Tanácstalanul álltak a mások által betört ablak előtt, fogalmuk sem volt, mitévők lehetnének. Ráadásul a megyei rendőrkapitány sajtótájékoztatón bejelentette, hogy nem történt bűncselekmény, legföljebb szabálysértés. De azt sem a migráncsok követték el, hanem valaki más.

A nagy terv kiötlői összeomlottak. Az már olyan volt számukra, mint halottnak a csók, amikor Kovács Zoltán kormányszóvivő a rendőrfőkapitány nyilatkozatára utalva néhány órával később mélyen a magyar lakosság szemébe nézett, és vészjósló hangon bejelentette: lehet, hogy nem történt semmi, de alapos vizsgálatra van szükség, hogy kiderüljön, mi az, ami nem történt.