Fújjátok meg a nyergeket, kürtöljetek!

Jól van már, főnököm, jól van. Ne olyan hangosan, mert még fölébredek! Álmos vagyok főnököm, húznám még egy kicsit a lóbőrt, ha nem ordibálnál állandóan a fülembe.

Milyen harc van már megint? Miért, az előzőnek vége lett? Tudod főnököm, amikor az államadósság ellen mentünk.

Aludni akarok főnököm, nem harcolni. Vagy ébren lenni. Nem éber, főnököm, az éberség már megvolt. Éberség elvtársak, emlékszel, főnök.

Merre lesz a menés? Nyugatra? Na azért! Már megijedtem, hogy megint a muszkákra lövünk. Az nincs benne az én zsoldomba', főnök. Nem úgy vagyok szolmizálva. Szocializálódva, na, úgy is lehet mondani.

Te vagy a főnök, te mondod meg, mi van. Rezsiharc? Megcsináljuk okosba, ne aggódj.

Beleverném a nyugat fejét a pocsolyába. Nem nagy ügy, kiokítom őket bármikor. Volt egy haverom, az is akkora nagy vitéz volt, mint én. Tudod az, hogy járt, főnököm? Fogta magát, elindult messzi földre, csatába. Elköszönt a családjától, évekig nem látták. Akkor is, hogy. Szakadt ruházatban, teli sebekkel, még a hátrafelé lövő nyilát is ellopták valahol. Hát te? Ezt kérdezte tőle a pereputtya, amikor meglátták. Győztem. De hol voltál, baszki, merre jártál ilyen sokáig? Mit, hogy hol? Hát nyugaton! Csatáztam az ellenséggel. De hát nyugaton nekünk nincsenek ellenségeink. Mire a vitéz haverom: de most már vannak.

Hát így valahogy főnök. Te megmondod, merre lesz a menés, én meg már indulok is. Megfújom a nyergeket, kürtölök.

Nekem ez tényleg nem téma, csak mondjad, hogy mi legyen.

Az államadósságot már legyőztük, megadta magát. Belegebedtünk, de ezzel te ne törődj főnököm. Feltartott kézzel jött elő az államadósság a fedezékből, úgy könyörgött az életéért.

Legközelebb a rezsit fogjuk térdre kényszeríteni. A rezsinek, főnököm, annyi. Sír, mint a pengős malac, nem szeretnék a helyibe lenni.

Mi lesz a következő ütközet, főnök? Csak hogy bebírjam írni a naptáramba. Mert már kezd betelni, alig van benne üres hely. Bankok, oligarchák, IMF, kit nem győztünk még le?

Nem lehetne, hogy egyszer ne győzzünk senki ellen? Csak úgy lennénk, és élveznénk a győzelem gyümölcseit.

Ja, van ez a német megszólalás emlékműve. Mondjad, mi az ábra főnököm. Meglesz az is, ne legyen vele gondod. Felépítsük, vagy ledöntsük, főnököm? Alkalmas vagyok én mindenre, hadra fogható, csak mondjátok meg világosan, mi a cél. És akkor én arra megyek, amerre kell. Vagy arra, amerre mondod, főnököm. Mert amit te mondasz, az nekem olyan, mint a parancs.

Napinarancs, drága főnököm, ha meg nem sértelek.

Milyen anyagból lesz az a német megszólalás emlékműve a Szabadság téren? Csak azért kérdezem, mert ha nagyon macerás, akkor nekem pótlék jár. Akár építeni kell, akár lerombolni. De te csak ne aggódj főnököm, hívom a többi vitézeket, nehogy egyedül kevésnek bizonyuljak.

Megannyi derék ember, nyereg alatt puhított hős.

Este hatra végzünk főnök, de lehet az is, hogy hamarabb. Ha bedobnál még egy kis plusz lóvét, akkor biztosabban meglenne a csatázás. És akkor a következő nap már egy másik csatában kezdhetünk. Ez a jó itt Hunniában, hogy mindennap más ellen harcolunk. Ha meg már elfogyott az összes ellenség, akkor csinálunk magunknak. Mindenki hozzon magával még egy ellenséget!

A fő, hogy féljenek tőlünk. De legalábbis, utáljanak minket. Retteg már tőlünk Európa, főnököm, idehallom, ahogy esténként imádkoznak: a magyarok nyilasaitól ments meg uram minket!

Értem én főnök, harcolni kell. Békében nincs esélyünk, mihez kezdenénk, ha nem lenne háború! Halálra unnánk magunkat, aztán ott feküdnénk, kiterítve.

Na, akkor most hova lesz a menés, főnököm? Lipótmezei csata? Kedvemre valónak látszik. Csak adjál hozzá dzsípieszt, hogy odataláljanak a hadaim.

Ez meg mi? Trombita harsog, dob pereg, kész a csatára a nyereg?

Nem tudnál halkabban kürtölni főnököm? Nem akarok még felébredni, addig jó nekem, amíg csak álmodom ezt a sok hülyeséget.