A háttérhatalmak miatt nem jár meccsre a magyar
Finomhangoláson azt értjük, hogy a ma még üresen kongó stadionokat meg kell tölteni emberekkel. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy hiába szökött az egekbe a magyar futball színvonala, hiába lett világverő a bajnokság, az emberek mégsem járnak meccsre. A most magunk mögött hagyott szezonban az átlagos nézőszám 2645 volt. Ez bizony nagyon kevés, főleg, ha beleszámítjuk, hogy Orbán Viktor lélekben minden meccsen ott volt. (Volt, amelyiken kétszer is.)
Ha meg még azt is figyelembe vesszük, hogy a következő néhány évben cirka 30 újabb stadion épül, akkor tényleg embert próbáló feladat lesz megtölteni ezeket szurkolókkal.
Nagy kihívás, de nem annyira reménytelen, mint amilyennek látszik. Valószínűleg még diktatórikus eszközökre sem lesz szükség a stadionok megtöltéséhez: senkit sem fognak géppisztollyal kényszeríteni, hogy meccsre menjen.
A Habony-Vajna tandem Árpád nevű tagja is csak valóban indokolt esetben fogja hasba rúgni azt, aki nem hajlandó meccsre járni.
És Tarlós István főpolgármester sem veri le mindenkinek a szemüvegét. Vagy ha igen, nem ugrik rá az összesre.
Vak komondorok pedig tényleg csak végső megoldásként, a legelvetemültebb stadionkerülők ellen kerülnek bevetésre.
Vannak ezeknél cizelláltabb, mondjuk így, demokratikusabb eszközök.
A stadionok megtöltéséhez az emberek bölcs belátására kell alapozni. Az emberek ugyanis okosabbak, mint gondolnánk. Képesek arra, hogy felismerjék a saját érdekeiket. Például, hogy csak az kap majd közmunkát, aki igazolni tudja, hogy a hétvégén meccsen volt. (Videoton meccs dupla szorzóval számít.)
Annak jár nyugdíj (0,9 százalékkal emelve jövőre), egészségügyi ellátás, oktatás.
Étel, ital, levegő.
Lehet persze hiányozni a meccsről, de azt meg kell indokolni. Negyedévente egyszer a házastárs is igazolhatja a hiányzást. Szülő úgyszintén.
Fiam ma nem tudott meccsre menni, mert beteg volt.
Lányom, ma nem tudott meccsre menni, mert nagymamája született.
Férjem/feleségem ma nem tudott meccsre menni, mert velem volt.
Nem lesz elég meccsre menni: meccsre járó embernek is kell látszani. Az kevés, ha valaki egyszerűen csak ott van a lelátón. Rázza az öklét, mint a többi hülye, kiabál, háttérhatalmazik. Zsidózik, cigányozik, bunkóparasztozik, buzizik. Felállva tapsol, vagy ugrál.
Ki nem ugrál, az nem magyar, hej, hej!
Az ilyen viselkedés jól mutat ugyan a külföldi tévéhíradók képein, viszi hírünket a világba, de a XXI. században ennél azért több kell. Értő, tudatos, népben, nemzetben gondolkodó felelős szurkoló.
Olyan, aki ismeri a csapata összeállítását. Tudja, hogy melyik bírót miért küldték az adott meccsre, melyik sporinak melyik csapat a kedvence, és melyik az, amelyiket utál. (A Videotont mindegyik bíró kedveli.)
A mérkőzést követő reggelen pedig jelentkezik a lakóhelyéhez legközelebb eső Fidesz-székházban, (ha nincs ilyen, CBA kirendeltség is megteszi), ahol kikérdezik, hogy mi volt a meccsen. Aki nem tud akár csak egyetlen biztató momentumot felsorolni, kapufát, biciklicselt, tért ölelő átadást, az csak magának tehet szemrehányást, ha a háttérhatalom elszívja az agyát.
