UP: A szeretet nem lehet ellenzékben

A duci csíkos tízes, Isten 165 centis kis keze minden idők egyik legnagyobb futballistája volt. Földöntúli tehetség a gyöpön, de a pályán kívül, hogy is mondjuk, esendő és meglehetősen egyszerű észjárású fiú.

Ahogy az ilyesmi lenni szokott, az ezerfejű cézár, izé, emberek addig még elnézték neki a drogozást, a maffiózó barátokat, zabigyerekeket, miegyebet, amíg ő volt a legnagyobb, a legistenibb, de ahogy közeledett a játékoskarrier vége, márpedig a mérhetetlen sok kokain és más rosszaságok miatt nagyon gyorsan közeledett, egyre kevésbé volt megbocsátó a NÉP.

Pedig Diego, az isteni, másra sem vágyott, mint a NÉP szeretetére és nagyon nehezen viselte a szeretetfogyatkozást. A szeretetéhes Diego fölfedezte magában a népit, az igazi latin-amerikait, összebarátkozott Castróval, Hugo Chávezzel, és együtt utálták végre mindazt, ami tönkretette őt is, az embereket is, az egész NÉPet: a pénzt, a dollárt, az embertelen pénztőkét, a bankárvilágot, a spekulációt. A kapitalizmust, mint olyat. Hiszen ő mindig a kisemberrel, az elesettel volt, sosem felejtette el, honnan indult, talán épp ezért hagyott Olaszországban 37 millió eurós adótartozást.

Fölfedezte az igazi értékeket legott. Az emberek embere lett.

Az igazi latin-amerikai úton felemelt fejjel járó népi hősként választották szövetségi kapitánnyá, az argentin válogatott vezetőjévé. Ideális választásnak tűnt, bár edzői tapasztalata szinte nem is volt, taktikai ismeretein pedig csak gúnyolódott a nyomorult, pénztőkefüggő, Amerika-bérenc szaksajtó. Az emberek, az egyszerű argentinok erősen hittek benne,

ha a népmesei hős, a Legenda visszatér közéjük, a csapat élére áll, mindörökre legyőzhetetlenek lesznek.

Ehhez képest Argentína éppen csak bejutott a világbajnokság harminckettes döntőjébe. Maradonát persze piszkálta a nemzetközi futballvilágot kiszolgáló lakájmédia: taktikai analfabétának nevezték, amiért az ország összes nyugdíjas csatárát behívta a keretbe, míg a középpálya és a védelem rogyadozott. A népi hős, az emberek embere visszavágott, Cháveztől tanult magabiztos bunkósággal, polgárpukkasztó performanszokkal, és odaordította az újságíróknak, hogy szarik ő a „modern futball” nemzetközi elvárásaira, ő az argentin embe rek csapatát építi, az argentin emberek pedig a gólt szeretik, ezért, ha kell, ő nyolc csatárral és kapus nélkül fogja kiállítani a válogatottat. Olyan kicsinyes és méltatlan dolgokkal, mint amilyen a védekező középpályás, nem is hajlandó foglalkozni, Végül, ha kokatermesztő-hajszállal is, de kijutott a vébére.

Az argentin csapatot körülvette, elárasztotta a szeretet: szerették az emberek a csapatot, a csapat Maradonát, Maradona az embereket, az emberek Maradonát, Maradona a csapatot és így tovább, nem győztek ölelkezni egymással.

És a szeretet csapata, láss csodát, minden aljas szándékú kritika ellenére, három könnyű győzelemmel nyerte a csoportját, a bivalyerős görög, dél-koreai és nigériai válogatott ellen. Mámorban úszott az ország.

Aztán következett Németország a négy közé jutásért. Már előre károgott a nemzetközi lakájmédia, hogy mostan kiderül, mennyit ér a szeretet ereje egy jól szervezett védelem és hiperhatékony, villámgyorsan, pontosan kontrázó támadósor ellen. Nem sokat ért.

Mindenki azt gondolta, hogy a négy-nullás, megalázó vereség után hazakullogó válogatottat szétszedik majd a drukkerek, ehelyett szinte megmagyarázhatatlan lelkesedés, szeretet fogadta Maradonát és csapatát.

Az emberek hittek és továbbra is hinni akartak Maradonában. Inkább akarták azt gondolni, hogy a 0-4 az argentin futball függetlensége felé tett lépés, nagy pofon az argentin embereket megnyomorító, imperialista világfutballnak.

Úgy nézett ki, az emberek kapitánya élete végéig kapitány maradhat, a szövetségnek nem volt mersze kirúgni, újabb négyéves szerződést tettek elé, az argentin futball újabb gyönyörű kudarcok elé nézett. Az utolsó pillanatban mégis föleszmélt néhány vezető, és legalább azt kikötötték, hogy látványosan alkalmatlan haverjait zavarja el az edzői csapatból. Ilyesmire Maradona természetesen nem volt hajlandó, a szeretet és a testvériség csapatát el nem árulhatta. Lelépett. Lépre csalták, hátba szúrták, elárulták az emberek kapitányát, aki sértetten duzzog valahol.

Visszatér még, ebben biztosak lehetünk. Az emberek és a szeretet nem lehet ellenzékben.

A Che Guevarát istenítő Maradona elvileg fogyni és gyógyulni járt Kubába. Ezen a 2008 áprilisi felvételen egy Cohiba szivarral piheni ki a kúra fáradalmait
A Che Guevarát istenítő Maradona elvileg fogyni és gyógyulni járt Kubába. Ezen a 2008 áprilisi felvételen egy Cohiba szivarral piheni ki a kúra fáradalmait
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.