belépés belépés | segítség segítség | hírlevél hírlevél | előfizetés előfizetés | RSS RSS | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2010. március
18. csütörtök
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS

Uj Péter: Küzdj a celebekkel!

szerda

Uj Péter| Népszabadság| 2009. október 14. |9 komment

nyomtat email plusz mínusz kedvencek / megosztás

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Karesz (Charlie) | 2009. november 12. | 15:20:08

Bravo Antoine, különösen tetszett az okfejtésed, ami igy végződik:
"semmi sem fogja megmenteni attól, hogy sportos tollforgatóból kontraszelektált celebbé váljon."

Sajnos a masik oldal is tragikus, hiaba vannak jo gondolataink, nem kapunk rá médiafelületet...mert kivülállók vagyunk, sok az eszkimo mittudomen...

kistelkes | 2009. október 14. | 14:36:28
" a "lássunk még magunknál is nyomorultabbakat" típusú Monika-showk eluralkodása és a mai hatalom értékrendje között milyen összefüggések vannak. ...
Ez semmivel sem lenne kevésbé mélyen szántó eszmefuttatás, mint ez a mű. "

nem kevésbe, hanem mélyebben szántó lenne.

könnyebb uralkodni hülyéken, tudatlanokon,
előállitásuk a cél és nemcsak celebekkel de az iskolarendszer tönkretételével is.




Carlos
"A verseny csak bizonyos feltételek mellett jelenti a választás valódi szabadságát. "
ha egyáltalán jelenti. pl kell hozzá pénz, az feltétel.
de utáa se tudsz választani, mert már nem gyártják, nincs, kihalt, nem néúszerű, kellemetlen volt, jóizű trappista sajttól a a nivos lapokig terjed a skála...

Antoine... | 2009. október 16. | 23:10:31

Kedves Uj Péter (ha olvasod)!

Egyrészt az NCAA kosár épp nem egyénieskedésről szól. Hanem a komoly csapatmunkáról (majd nézd meg, mit futnak össze felállt védelemnél a támadók - mind az öten! - hogy egynek közülük meglegyen az üres helyzet vagy az 1-1). Nem véletlen, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál egyetemi edző tölti be jelenleg a szövetségi kapitányi tisztet.
Másrészt a sportoló véletlenül sem önmagát méri. Mert ő már meg van mérve. Itt tehát, megint tévedsz. A sportoló arról beszél, hogy nem tud mit kezdeni a szelekció vs kontraszelekció versenyben. Ő előbbire van trenírozva, kedves celebjeid az utóbbira. Mindkettő versenyképtelen a másik sportjában. Mármost van a néző, a civil. Az a kérdés, mi legyen vele, hiszen ő természeténél fogva a kontraszelekció felé hajlik. És nem jó.
Vegyünk egy példát: Mondjuk, valaki téves premisszákból kiindulva, téves logika mentén haladva, teljesen téves konklúzióra jut. Röviden, ír egy hülye cikket. Mi történik? Semmi. Legközelebb ugyanígy megkapja a helyet a Népszabadságban. És ha ez sokszor megtörténik vele, akkor kb. semmi sem fogja megmenteni attól, hogy sportos tollforgatóból kontraszelektált celebbé váljon.

Friedrich | 2009. október 14. | 18:15:25

"ellenükben építeni a test, a fizikai teljesítmény egyszerű kultuszát; az erő tiszteletét, az alávetettség természetességét taníttatni, beleverni a fejekbe, hogy csak az a hasznos, ami a köznek"

Ez nem csak a diktatúrák kedvelt módszere. A 20. század első felében az akkori protestáns fehér elit ugyanilyen ideológiáva próbálta meg távol tartani a trónkövetelő kelet európai bevándorló zsidókat az Ivy egyetemektől az USA-ban. Nagy kultusza volt a fizikai erőnek, az olyan sportoknak mint az amerikai foci, az evezés. A felvételi eljárás fontos eleme volt például a jelöltekről készült meztelen fotó a Yale-en. Hiába volt valaki tudományos zseni, ha nem volt elég sportos. Ez a vezető tulajdonságok hiányára utalt.

Carlos Valderrama | 2009. október 14. | 16:52:28

Bár az ominózus nekihevülést nem láttam, odáig egyetértek, hogy a sportoló ne sírjon. Azt csinálja, az a munkája, amit szeret, és ha jól csinálja, megbecsülik érte.

Azt viszont nem gondolhatja komolyan UP, hogy a sportoló egyenlő feltételekkel indul a megjelenésért Kiszel Tündével. Nem hiszem, hogy nem látja, hogy a magyar társadalom többi szegmenséhez hasonlóan mennyire kontraszelektív a média, hiszen ez egy olyan téma, amiről keserű iróniával szokott írni. A médiának igenis jól felfogott hosszútávú érdeke a néző elhülyítése, mert a hülye elfogyasztja a szar „műsort”, „hírt” – sőt neki éppen hogy a szar fog kelleni, ez pedig olcsó termelést és magasabb haszonkulcsot jelent. Amíg ez így lesz, a teljesítmény irreleváns vagy hátrányos marad, és BB Évi fog nagyobb felületet kapni.

(Szokásos ellenérvek: a választás lehetősége, a fogyasztó a király, lábbal szavazás, pluralizmus, verseny; és persze, hogy ez így mennyivel jobb, mint a diktatúra. Ebben az esetben ezek annyira helytállók, mint ha UP „nem lehet Magyarországon rendes éttermet, élelmiszer alapanyagot” stb.-t – szerintem jogos – fanyalgása ellen vetnénk be őket. A verseny csak bizonyos feltételek mellett jelenti a választás valódi szabadságát. Viszont a sportolók számára megjelenési felületként szóba jöhető magyar médiumok közül melyik jelent minőségi alternatívát a fogyasztó számára? Vagy a kakát nézem, vagy a szart. Hova lehet átszavazni?

És igen, persze, nem csak a média felelős abban, hogy ezt a szemétözönt a fogyasztók benyelik. Lehetnénk olyan magyarok, akik igényesebbek. Lehet az oktatásra vagy a politikára mutogatni, azok is felelősek. De ez csak akkor lenne elfogadható, ha minimális erőfeszítést tennének a médiumok arra, hogy kicsit, csak kicsit igényesebbek legyenek az emberek. Ezt az igyekezetet egyáltalán nem látom. Mivel nem érdekük, nem csinálják.)

cerberus | 2009. október 14. | 15:13:30

kistelkes

jó!

kistelkes | 2009. október 14. | 14:36:28

A kioktató és fennhéjázó stílusa ellenére ez az iromány ugyanolyan szubjektív vélemény, mint az, amit kritizál. Viszont ha valaki elkezd ideológiát csinálni ebből a vitából, az baj.
Lehet ugyanis zavaros elméleteket kreálni a sport kultusza és a diktatúrák közötti törvényszerű összefüggésekről, és ezt valamiképpen aktualizálni, de akkor el kellene gondolkodni azon is, hogy a teljesítményélküliség kultuszát hirdető celebműsorok és a "lássunk még magunknál is nyomorultabbakat" típusú Monika-showk eluralkodása és a mai hatalom értékrendje között milyen összefüggések vannak. Nagyon könnyű lenne erről is egy lesújtó elméletet gyártani. Aztán azt mondani, hogy ez meg a KISZnyérek kultúrája.
Ez semmivel sem lenne kevésbé mélyen szántó eszmefuttatás, mint ez a mű.

Übüpapa | 2009. október 14. | 12:42:23

Moderálási alapelvek- komment törölve -

kocsobur | 2009. október 14. | 12:16:08

"Azt magyarázza a tévében, a közszolgálatiban, alányalva mintegy, egy nekihevült sportoló, hogy neki celebekkel kell megküzdenie a műsoridőért, és ez mennyire megalázó"

És igaza van.
Most például "börtöncelebekkel".

És ha legalább elsö volnabeli "börtöncelebek" lennének:gyurcsány, veress, szilvási&co.

No de zalatnay, meg tasnádi, meg stadler...

Petrócz | 2009. október 14. | 09:51:20

Hasonlóképp gondolom. Én pl a 70-es éveket a Vidi lelátón töltöttem, aztán ahogy az évtizedek múltak, úgy lohadt le az érdeklődésem. Az egyre csökkenő színvonal, aztán a lelátók korábbi kedélyes hangulatát harctérré változtató „szurkolási” szokások mind arra toltak, hogy hagyjuk az egészet.
Mára nekem ezek nem események (a tv-ben sem). A celebek sem persze.

Kucsera Gábor pedálozik ...
Kucsera Gábor pedálozik az idei Eb-n. Tavasszal még Afrikában melegített a TV2 celebjeivel
MTI/EPA - Bernd Settnik

Sportolózni fogok. Nem U20-azni, bár csábító lehetne egy-egy Németh Krisztián-nyilatkozat, de engem nem térdeltet be az U20, egyrészt mert az ifjúsági sport az nem A sport, már ha a szórakoztatóipari értelmében használjuk a szót, hanem a sport előzménye, én az alapsportomban, a kosárlabdában sem bírom nézni a profi ifit, az NCAA-t (az amerikai egyetemi bajnokságot), pedig az USA-ban nagyobb tábora van, mint az NBA-nek, és néha még gyorsabban is játszanak, mint a profik, de rettenetesen idegesít a csapatjáték teljes hiánya, a buta labdapüfölés, a fakezű hajigálás, semmi szórakoztatót nem találok benne, semmit a játék igazi szépségéből, amelyet csak igazi, tanult, gyakorlott szakemberek tudnak produkálni, márpedig ez szórakoztatóipar, bizony, nem más.

Másrészt meg a nyolcvanas évek második felének hétvégéit az Üllői úti stadion lelátóján töltöttem (nem szégyellem, de ha újrakezdhetném...), és a pályán reménytelenül szaladgáló, rettenetes meccseken szenvedő csapat tagjai közül hatan vagy heten nyertek ifjúsági Eb-t 1984-ben, és baromira nem érdekelt senkit, amikor hazai pályán égtünk a Pécs ellen.

De térjünk vissza a szórakoztatóiparhoz, teljesen más irányból. Azt magyarázza a tévében, a közszolgálatiban, alányalva mintegy, egy nekihevült sportoló, hogy neki celebekkel kell megküzdenie a műsoridőért, és ez mennyire megalázó, meg kéne már az igazi teljesítményt becsülni, az igazi értéket, és most, reméli - nyalás a tévének - lesz ilyen megbecsülés, a celebes vircsaft meg marad a kereskedelmiekre. Rossz hírem van, nem lesz ebből megbecsülés, mert a néző átmegy majd szépen a celebek után a kereskedelmire, persze akkor, ha a sportoló nem nyújt olyat, amitől mindenkinek kiesik a pörköltes villa a kezéből, de akkor is a celebekkel kell megküzdenie, nincs mese.

A sportoló nagyon jól tudja, hogy milyen az igazi teljesítmény: konkrétan a saját teljesítménye, az az igazi.

HIRDETÉS

A magyar értelmiségi rutingyakorlata: panaszos nyöszögés, hogy manapság már nincsenek érvényes erkölcsi mércék, hogy relativizálnak meg minden, posztmodern banda, aztán hopp, egy szemvillanás alatt erkölcsi mérce fölállítva, mint abszolút mérce, persze, saját teljesítmény valahol topközelben, a többiek meg rögtön le vannak relativizálva.

Tehát a sportoló megítéli önnön teljesítményét: lelődözni az agyaggalambot, elúszni a falig szintidőre - truváj; Győzike nem truváj (hanem cigány). Persze ha azt mondanánk az illetőnek hogy ő most egy nógrádi cigány gyerek, tessék, fusson neki, szintidőre kerüljön be a főműsoridőbe, akkor lehet, hogy sírva menekülne vissza az agyaggalambhoz vagy a medencébe.

Sportolós családban nőttem föl, ennek minden előnyös és káros következményét viselem magamon, éveken át verődött a fejembe, hogy a sport valami más, nagyszerű és fontos dolog, sokkal értékesebb, mint valami léha szórakozás. Ha műkorcsolya, ha atlétika, ha kosár (nálunk a futball hendikepes volt, azt az igazi sportolók gyanúsnak, kültelki szélhámoskodásnak tartották akkor már), mindegy, valami magasabb erkölcs és esztétika manifesztációja, nem említhető egy lapon. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy van még más is, mittudomén, kortárs költészet, horgászás, szexlapok, rockandroll, műlégykötés, kocsmázás és a többi, ami legalább olyan fontos az ember életében, és egy csomó szabadidős tevékenység (magyarul: szórakozás) közül a sport csak az egyik, nincsen kitüntetett helye még akkor sem, ha egyébként számtalan haszonnal kecsegteti mind az egyént, mind a társadalmat.

Diktatúristáék persze nem így szokták gondolni, mind a két nagy huszadik századi agykontroll imádta a sportot, szeretett belőle kultuszt faragni, vallást. Bűnösnek bélyegezni a szórakozás majd minden formáját, és ellenükben építeni a test, a fizikai teljesítmény egyszerű kultuszát; az erő tiszteletét, az alávetettség természetességét taníttatni, beleverni a fejekbe, hogy csak az a hasznos, ami a köznek (az uralkodónak) hasznos, minden más csak léhaság, eltereli a figyelmet a nemzet/szocializmus építésének szent feladatáról.

Addig örüljél, kedves sportoló, amíg celebekkel, tűznyelőkkel, humoristákkal, bolhacikuszosokkal kell küzdened a figyelemért. Addig nagyjából rendben mennek a dolgok, bármenynyire is nyomorultnak és küzdelmesnek tűnik a világ.

 
nyomtat email plusz mínusz kedvencek / megosztás
HIRDETÉS

HIRDETÉS
.