A kérészrepülés, avagy tiszavirágzás grandiózus természeti jelensége évszázadok óta lenyűgözi a Tisza mentén élő embert, nem csoda, gyönyörű rovar, divatos fekete-sárga csíkozással, karcsú, kecses alkattal, az ízeltlábúak Gisele Bündchene; kifejlett (imágó) állapotában alig egy-két órát tölt, addig násztáncot jár a víz felett, petét rak, termékenyít, aztán elpusztul, ugyebár, rovartetemek millióit viszi a víz lefele: szépség, szabadság, szerelem, halál - tökéletes romantikus tragédia. Oldalakon át lehetne sorolni a jelenséghez kapcsolódó népi megfigyeléseket, hiedelmeket, dalokat, szokásokat, miegyebet. A legfrissebb, és a mai Magyarország mentális állapotát pontosan tükröző szokás, hogy a Heves vagy a Szolnok megyei rendőrök közleményt adnak ki, miszerint nagy erőkkel vigyázzák a tiszavirágzást, nehogy brutális horgászok vagy mások megzavarják a rajzást, esetleg csalinak begyűjtsék a lepkéket. Ez a közleményezés, és annak megfelelően néhány járőr vízpartra zavarása annyira kiszámítható kis hülye PR-akciója a rendőrségnek, hogy már tegnap le mertem volna fogadni, még a héten széjjelmailezi valamelyik megyei sajtós a közleményt, kábé a szövegét is tudtam előre, olyan már a hírügynökségi repertoárban, mint a Mecsekalján nyíló hóvirág vagy amikor 13627 torokból hangzik föl a "Ballag már a vén diák".

Párosodó tiszavirágok. Ilyenkor csaknem egy hétig párosodó kérészek ezreit látni esténként a folyón.

És íme: miközben gépelem ezt a cikket, már meg is érkezett az első hírügynökségi anyag: "Fokozott rendőri jelenlétet ígér a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a tiszavirág rajzásakor. Ha valakinél védett állatot találnak, szabálysértési vagy büntetőfeljelentést tesznek."

Nyilvánvaló, hogy ekkora baromságot még az abszurd humor legnagyobb klasszisai sem lennének képesek kitalálni, ilyen csak a magyar államszervezet dolgozóinak agytekervényeiben jöhet létre.

A tiszavirág védett állat,
egy példányának eszmei értéke kétezer forint. Azért védett, mert a folyószabályozások és
-szennyezések tönkretették élőhelyeit, a folyó egyes szakaszairól teljesen kipusztították, másutt csak mutatóba maradt néhány. A kérészrajzás mai formájában is döbbenetes látvány, milliószám szállnak a rovarok a víz felett, de néhány évtizeddel ezelőtt nagyságrendekkel nagyobb rajzások voltak még,
a 19. századi folyamszabályozások előtt pedig annyi rovar repült, hogy az eget sem lehetett látni tőlük.

Ahol nagyobb számban repül még a rovar, például a Kisköre és Szeged közötti középső-alsó Tisza-szakaszon, ott még annyi bőven van belőle, hogy rajzáskor horgász vagy más mániákus kisipari kérészgyűlölő kárt ne tudjon tenni
az állományban. Ha Európa összes horgászát odacsődítenénk kérészt szedni, akkor sem tudnának észrevehető pusztítást végezni. A kérész tömeges pusztítására alkalmas eszközök szinte kizárólag állami kézben vannak, a vízügyi hatóságoknál és a vízépítő cégeknél, esetleg még az ipari szennyezőket vehetjük ide. Egy jobban sikerült partkövezés egy kanyar külső ívén, egy kis partrendezés nagyságrendekkel több kérészt gyilkol meg, mint amire bármilyen ravasz és gonosz civil bármekkora tömegben képes lehet. Ha rendőrök csapnak le a döglődő rovarokat begyűjtő horgászra, akkor mit kellene tenni azokkal, akik újra elővették a csongrádi duzzasztó ötletét? (A duzzasztó több kilométeren, de lehet, hogy egész Szolnokig kipusztítja majd a kérészt.) Tüzérséggel támadni?

A rendőrös vízparti bohóckodás helyett ki lehetne találni mondjuk olyan partvédelmi eljárásokat, amelyek nem teszik tönkre a tiszavirág élőhelyét. Lehetne úgy kezelni a duzzasztókat, hogy jobban megfeleljen a Tisza őslakos faunája számára. Meg ilyesmi. Persze, hülye közleményeket küldözgetni
olcsóbb is, könnyebb is, szórakoztatóbb is.