A fanatikus hívekben az a jó, hogy a legnagyobb őrültségekben is őszintén hinni tudnak, és az bennük a rossz, hogy ebből kifolyólag őszinték. Bogár László hisz benne, hogy jó ötlet a társadalom harmadát a többi kedvéért végleg beletaposni a nyomorba és a reménytelenségbe, és Orbán Viktor helyett is őszintén szól. Emígy: „a társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, már nem lehet visszahozni a nyomorúságból. (...) gyakorlatilag leírhatjuk őket. (...) Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról. (...) a még eséllyel rendelkezők megmaradása érdekében kegyetlen jövő vár rájuk” (Heti Válasz, január 10.). A Heti Válasz munkatársa a lap honlapján Bogár mondandóját így foglalta össze: „ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni”.

A kedves olvasóink között természetesen nincs olyan, akinek kevésbé fájna mindez, ha csak cigányokra vonatkozna. De ha esetleg ismernek ilyeneket a környezetükben, akkor elárulhatják nékik, hogy a magyar társadalom „legalább harmada” legalább 3,3 millió ember. Négyszer-ötször annyi, ahány szegény és nem szegény cigány Magyarországon él összesen. Aki esetleg azt hitte, róla nem szól a mese, lássa be, tévedett. Az is lássa be, mily dőre volt, aki komolyan eltöprengett azon, miként szolgálhatja a mélyszegénység sikeresebb kezelését a munkanélküli-ellátások, a rokkantellátások, a közmunkás fizetések, a szociális támogatások brutális csökkentése, az önkormányzatok teljhatalma megfosztani szinte bárkit szinte bármitől, akár az elemi életlehetőségektől is, adóreform címén a nagy fizetéseket tetemesen megnövelni, a kicsiket jelentősen csökkenteni, a szegények iskolai integrációja helyett a szegregációjukat támogatni stb. S aki kíváncsi rá, hogy jön majd össze az a több mint hárommillió, amikor a mély szegények azért, bármily sokan, de mégiscsak sokkal kevesebben vannak, gondoljon a leendő nyugdíjasokra. A megtakarításukat kisajátították, a nyugdíjrendszerből minden garanciális, biztosítási elemet kivettek, így aztán őket is szépen ott lehet majd hagyni az út szélén, az árokban.

Azt tanították nekünk a kommunista egyház kötelező hittanóráin, hogy a kegyetlen kapitalista, liberális állam az, amely a tönkrement embereket hagyja szabadon megdögleni a híd alatt. Kéretik megjegyezni, hogy a mai kapitalista-liberális Európa az, amely a szegényeket sújtó megszorítások helyett a középosztályt érintőket szorgalmazza, ezért vív ellenük a magyar rezsim szabadságharcot azzal a hévvel és öntudattal, amellyel az Egyesült Államok antiliberális tagállamai harcoltak a rabszolgatartás majd az apartheid szabadságáért.

Bogár úr pedig, a kegyetlen szegényellenesség ideológusa egyúttal a kapitalizmus és a liberalizmus legádázabb ellensége. Ebből következőleg az emberi jogoké is, melyeket „liberális tömegpusztító fegyvernek minősített” a Magyar Hírlapban 2009. augusztus 31-én. Egy nappal később pedig Bogár prófétatársa, egy másik kommunista exkáder, Bíró Zoltán fejtette ki, hogy az új kormány „liberális demokrata eszközökkel” nem megy majd semmire, kénytelen lesz diktatórikus eszközöket is alkalmazni. A kommunisták hirdették, hogy az ő diktatúrájuk az igazi demokrácia, a liberálisoké meg az ál. És amit Bogárék nem felejtettek, azt Orbánék is megtanulták.