Megyesi Gusztáv: Balog Gyula távozik
Értve ezalatt, hogy olyan területen szakértett ő a minisztériumban, amihez nemhogy értett, de azt át is élte, hogy úgy mondjam, az egész élete merő szakértés.
Mi következik ebből? Amikor a televízió kamerái előtt nagy csinnadrattával beavatták Balog Gyulát mint autentikus hajléktalan-szakértőt, a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár nem győzte leszögezni, „tanácsokat fognak kérni Balog Gyulától, hogy ne hozzanak olyan döntéseket, amelyek nem segítik a hajléktalanok helyzetét”.
Most persze arról ír a sajtó, hogy az ellenvéleménye miatt rúgták ki Balog Gyulát, ám a minisztérium azt mondja, egyszerűen azért kellett mennie, mert március óta nem végzett érdemi munkát, az pedig az immáron munkaalapú magyar társadalomban bűnnek számít. A kérdés csak az, hogy milyen érdemi munkát nem végzett el Balog Gyula szakértőként. Elfelejtett érteni a hajléktalanokhoz? Vagy nem felejtett el, csak épp elege lett belőlük, fejébe szállt a dicsőség, nem akarta a javukat? Főnökei kérdésére, hogy „mi erről a tervről a véleménye, Gyula?”, azt felelte nyeglén, hogy „nem mondom meg”?
Mert ha még azt mondaná a minisztérium, hogy Balog Gyula munkaidő után a metrólejárónál Fedél nélkült árult (ami tény), s ezzel rossz hírét keltette a minisztériumnak, nem mellesleg kettős jövedelemre tett szert, akkor ezt meg lehetne érteni, pont beleférne a képbe.
Az a nagy kár, hogy semmit se tudunk a szakértésről mint olyanról, holott ma már tízezrével dolgoznak új szakértők, tanácsadók, tanácsnokok az országban, egyszer még ők lesznek a vasököl. Budaörsön, ahol a tönk szélén áll a város, e héten jelentették be, hogy az önkormányzati testület hat szakértőt és öt tanácsnokot nevezett ki hirtelenjében havi 160 ezer, illetve 480 ezer forint fizetségért, persze mi a tanácsnokokról se tudunk semmit, csak azt, hogy a fizetésük alapján pont háromszor lehetnek okosabbak a szakértőknél. Most derült ki az is, hogy az MT-VA-felügyelőbizottság élére egy zalaegerszegi gépészmérnököt nevezett ki a Médiatanács elnök asszonya egy régi ismeretség alapján, a szóvivője útján mindjárt azt is leszögezve, hogy „a felügyelőbizottsági tagságnak nincs speciális képzettséghez kötődő feltétele”.
Mindebből sokan arra következtetnek, hogy a hozzá nem értés bőségesen elég a karrierépítéshez. Nem, a továbblépéshez még arra is szükség van, hogy a káder lehetőleg tőle teljesen idegen területen legyen kreatív, s alkosson maradandót. Ha arra gondolunk, hogy a törvények kilencven százalékát olyan képviselők adják be, akik még csak nem is olvastak a témáról, vagy hogy Szájer képviselő Párizs és Brüsszel között vonatozva új magyar alkotmányt képes írni, a főpolgármester zászlót tervez, a köztársasági elnök nyelvújít, ráadásul mindezt büszkén és lelkifurdalás nélkül teszik, akkor Balog Gyula a lehető legjobbkor távozott a minisztériumból és a szakértéstől.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
