Minden oly pompás, hogy adás alatt mi, mackóalsóban tévéző polgárok is eltartott kisujjal emeljük szánkhoz a kolbászt. Mesés szerkó, pazar fénytechnika, parkett közepére beúszó kamera dobat velünk hátast, s miközben alélttá válunk a hatástól, pluszként elő-előbukkan a zsűri, amelynek tagjai (Böhm György, Medveczky Ilona, Pálinkó Lujza, Zsámboki Marcell) csak kicsit formálják úgy a szavakat, akárha gyógypedagógusokként retardáltakhoz beszélnének.

Az RTL Klub sajátként reklámozott produkciója, amely véletlenül szinte egy az egyben olyan, mint a BBC-n (s más külhoni adón) sugárzott Strictly Come Dancing, könnyű két órát kínál a mindennapos töpörödés után csillárfényre vágyó nézőnek. Hétről hétre táncosokkal párosított, sztárként híres színész, szépség, aerobikbajnok (stb.) mutatja be parkettbéli tudását, s a revübe ojtott show nyomán a külalakra nem is adhatunk mást, csak ötöst. Tartalmilag meg az van, hogy az így-úgy letudott kűr végén a celebfélék izzadt tarkóval és lihegve állnak az ítészcsapat elé, majd alázatosan végigmosolyogják a szövegileg emelt szintű egyetemi előkészítőre hajazó, alig kimért, de legalább rideg elemzéseket. Például Medveczky Ilona azzal kínálja meg Dammak Jázmint, a félig tunéziai származású szépségkirálynőt: "Magából hiányzott a latin tűz és a buja nőiesség." Ha csak az nem.

Viszont a lényeg igazából nem is az volna, hogy akkor most ki jár "bámulatos" tangót, továbbá kinek milyen a ritmusossága: a fő a kereskedelmiség netovábbját adó "telefonáljanak és szavazzanak" fíling. Reklámszünetet nem lehet tartani az SMS-bajnokság részleteinek nézői pórusokig hatoló sulykolása nélkül, s a versenyzők se hagynak ki egyetlen kamerába vigyorgást se az üzenetküldés létfontosságát hangsúlyozandó. Így esik meg, hogy amikor Böhm György szakmailag szénné alázza a folyamatosan görcsölő Kiss Ramónát - "Minden epizódot a csúcson kell befejezni, hát, ezt is be kellett volna fejezni a múlt héten" -, a Barátok közt Zsófija reakcióként szünetmentes típusú mosollyal buzdítja szavazásra a műsor egymillió-hatszázezer nézőjét. A voksos cucc, persze, kétpercenként söpör végig a stúdión, sőt blokkok épülnek arra, hogy ki, mivel győzze meg a nézőt. Ennek nyomán Kovács Zoltán táncos a telefonkönyv összes Kovácsát kéri meg, hogy nyomjon már gombot (mennyit agyalhatott ezen?), a külsőségektől ittas Katus pedig - tromfolván - az apacsoktól várja a segítséget (ablaküveg kifejel). Az első hely azonban Bereczki Zoltán műsorvezetőé, aki Uri Geller módjára szuggerálja belénk a házi feladatot: "Ugye, nem szeretnék azt, ha a mai este lenne az, amikor a kedvencük búcsúzik a képernyőtől?" Nem, Zoli, a nagyfater ujja már kék.

Egyebekben - betétprogramként - látjuk per Csézyt és Csipát, nem utolsósorban Medveczky Ilonát: a revü hőskori királynője egy fotelben ülve szinte pucéran végez kinyújtom-behajtom láb- és kargyakorlatot.

A műsor végére nagyjából visszasírjuk a Savaria-táncversenyeket. Atyaég, hát tényleg itt tartanánk?