A szárszói sátor
Ha valaki tud másik, kormányváltásra képes demokratikus ellenzékről, mint a szárszói, küldjön már egy e-mailt! Különösen kérem erre a netes gonzó újságírás revolverhőseit és a blogoszféra mindenkiből százszor kiábrándult véleményvezéreit. Lehet, hogy a sátor alatti társaságnak sem fog sikerülni Orbán Viktor leváltása, de egyelőre csak nekik van rá esélyük. Úgyhogy minden fikázás, kiröhögés, lenéző ajkbiggyesztés és WC-fotó a mai rezsim melletti kiállás, amihez persze mindenkinek joga van, elvégre ez egy szabad ország, csak az illető ne próbáljon közben úgy tenni, hogy ő minden fölött áll, és onnan éppen kínosan egyenlő távolságot tart.
Az egyenlő távolság illúzió, mint ahogy egy voksolás esetében a tartózkodás is a változások ellen hat, néha pont úgy, mint egy „nem”. Arra a hatszázezer vagy akár egymillió állampolgárra sem érdemes hivatkozni, aki ma nem tud dönteni a pártok között, vagy csak nem árulja el, kivel szimpatizál, mert a végén úgyis behúzza valahová azt az ikszet, és ezzel majd állást foglal. Micsoda véleményvezér az, aki a tömegtől várja a döntést, hogy kulloghasson utána?
A szárszói sátor alatt szombaton és vasárnap gyakorlatilag ott volt mindenki, akitől a kormányváltás remélhető, meg persze sok olyan is, akitől nem remélhető semmi. A két halmaz összemosása – tudatosan vagy tudatlanul, mindegy – a hatalom érdeke. Az is sokat elmond az illető demokráciafelfogásáról, ha 2013-ban itt valaki a szárszóiaktól félti a demokráciát. Elvégre ez az a társaság, amelyik még a mostaninál nagyobb parlamenti túlerővel sem próbálta betonba önteni saját hatalmát, s ha voltak is drámai tévedései, hibái, bűnei, a legnagyobb kár, amit okozott, az éppen az, hogy utánuk jutott túlhatalomhoz Orbán.
A legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdés a Bajnai Gordon és Mesterházy Attila közötti választás. A szárszói többség Bajnai Gordonban bízik jobban, de hát ezt előre lehetett tudni. Ő beszél az értelmiség nyelvén, ráadásul ez a közönség eleve idegenkedik a szocialisták sokkal nyersebb, egyben erőteljesebb, agresszívabb stílusától. Jellemző, hogy a tudósítások inkább Mesterházytól idéztek, ráadásul mögötte nagyobb erő áll, ha nem is éppen ebben a körben.
A két politikus kiválóan kezelte a kissé feszült helyzetet, mindketten kihozták belőle a maximumot, úgy léptek külön-külön előre, hogy közben nyitva hagyták a szövetség lehetőségét. Farkasházy Tivadartól komoly szellemi (és ha a szervezésre, sátorállításra, takarításra gondolunk: fizikai) teljesítmény a tudomány, a művészetek, a politika és a sajtó meghatározó szereplőinek közös társaságba invitálása. Akkor is az, ha ma reménytelen a bal- és a jobboldal egy sátortető alatti vendégül látása. Az idei üzenet éppen az, hogy külön nem lehet végigbeszélni az ország problémáit, eljön a pillanat, amikor a leglényegesebb pontokban kompromisszumra kell jutni. Ahhoz, hogy az ellenzék akkor ne álljon eszköztelenül, szükség van szárszói találkozókra. Amennyire logikus volt a balliberális választási győzelem után 2003-ban felfüggeszteni a rendezvényt, annyira időszerű volt újrakezdeni.