A nemzetünk életében felmérhetetlen jelentőségű Csurka Istvánnal „kapcsolatosan halotti csönd borítja az országot”, úgy ölik őt „szóval, tettel és hallgatással is”, mint egykoron József Attila verse szerint Ady Endrét. Ezt panaszolja egy kormánypárti író, az úgyszintén nehezen felmérhető jelentőségű Domonkos László a Magyar Hírlap című kormánypárti üvöltősben. És bár nem kedveli Petri Györgyöt (kinek mocskolásában és rágalmazásában Csurka István járt az élen), mégis őt idézi: „Mint lépcsőzugban a pormacska: / gyűlik puhán a korszak mocska”. Azért idézi, mert úgy véli, most is „erről van szó”.

Van itt egy polgári radikális Ady Endre, a (szerinte országvesztő) Tisza Istvánék, majd a Horthy–Bethlen-páros által konzervált úri világ halálos ellensége, akiről 1930-ban az akkor meglehetősen kommunista József Attila idézett versében azt írja, hogy halottként is „tovább vívja forradalmait”. Azt vívja tovább, amit a kormánytábor ideológusai hazaárulók vérengző nemzetpusztításnak minősítettek, amire rátolták a felelősséget Trianonért az országot vesztes háborúba vezénylő „geszti bolond” (l. Ady) és társai helyett.

Ez volt a lényege ama fent idézett „szónak” is, mellyel József Attila szerint Adyt ölték. Ennek a „szónak” az antiszemita vonatkozását domborította ki mániákus szenvedéllyel Csurka ama időskori zsengéjében, amivel az ő szellemének adományozott színház rögvest igazolhatta volna, hogy pontosan olyan, amilyennek az adományozás ellen tiltakozók minősítették. Bár az a bemutató elmaradt, mert a darabon nem volt rajt az az átlátszó lepel, amelyben a mai kurzus szerint a rasszizmusnak mutatkozni illik, a kurzussajtó éppoly hevesen gyalázta a bemutató ellen tiltakozókat, amilyen szelíden megengedte, hogy a mester szóban forgó darabja nem hibátlan, és sajnálatos félreértésekre ad alkalmat.

Csurkát és a Fideszt összeköti a változékonyság. A Fidesz húsz esztendővel ezelőtt lenácizta Csurka (később még tovább radikalizált) nézeteit, és hevesen követelte (hiába) az egyértelmű elhatárolódást Antall József részéről. Csurka terjedelmes cikkekben halmozta a „bizonyítékait” arra, hogy a Fidesz nem más, mint Soros György és a nemzetünk létét fenyegető egész zsidóérdekű, magyarellenes nemzetközi hálózat ide telepített ügynöksége. Aztán mindkét fél indoklás és elszámolás nélkül megfordította nézeteit, és attól kezdve kiálltak egymás mellett. A kurzussajtóban nyoma sincs annak a hallgatásnak és tartózkodásnak Csurkával kapcsolatban, amin Domonkos borong.

Most pedig (éppen ma) az Újszínház új Csurka-bemutatót tart. Eljátsszák a Döglött aknákat. Csurka forradalmársága és ellenzékisége között konformista volt. Ez a darab az ő konformizmusának csúcspontja. Az egyik legügyesebb és legsikeresebb kádárista kurzusdarab. Arról szól, hogy a múlt a múlté. Az antikommunista és a sztálinista a normális jelenünkhöz képest ugyanolyan reakciós, ugyanúgy kiesett a történelemből. Bűnei(n)k és sérelmei(n)k kora, a rémségek kora mögöttünk van. Abba kell hagyni a harcot, dolgozni kell, élni, megbékélni azzal, ami van. Mindenki konszolidálódik, aki normális.

„Csurka csaknem ötven évvel ezelőtt megjósolta, mi lesz a helyzet itthon. Ennél aktuálisabb témát nem is találhatnánk” – nyilatkozta a darab főszereplő-rendezője. Tud valamit.