Alexander Arnot

Szabó Bernadett

Magyarország már 1986-ban is alapvetően más volt, mint amikor először jártam itt. Az 1971-ben volt, a Szovjetunió élén még Leonyid Brezsnyev állt, és a vasfüggöny nagyon is valóságos volt - idézte fel Donald B. Kursch, aki 1986 és 1990 között szolgált a budapesti amerikai nagykövetség első beosztottjaként. Ideérkezésekor már más volt a helyzet: Moszkvában épp hatalomra jutott Mihail Gorbacsov, a magyarok pedig már többet utazhattak és jól tájékozottak voltak. - Láttuk a rengeteg lehetőséget. Persze azt nem láthattuk előre, valójában mekkora esélyek adódnak majd az elkövetkezendő években - mondta az egykori diplomata, aki lapunk kérdésére úgy válaszolt: habár az amerikai nagykövetség aktívan tevékenykedett a változások érdekében, nem tudhatták, hogy pontosan mi fog történni. - Magyarország és Lengyelország volt a két ország, ahol, mondjuk úgy, annak a határait próbálgattuk, hogy mit szabad a Szovjetunióban előállt új helyzet fényében - mondta Kursch.

Arról, vajon mennyire volt egyértelmű, hogy Magyarország milyen irányba fordul, úgy vélekedik: talán a magyarok jobban tartottak attól, hogy visszafordulnak a nyitottság felé vezető folyamatok, mint az amerikaiak. - Mi láttuk, mi történik a Szovjetunióban, hogy Gorbacsov elkötelezett a nyitás mellett, mert úgy gondolta, csak így lehet megmenteni a kommunizmust. Kursch szerint azonban az amerikai nagykövetség minden tevékenysége közül az volt a legfontosabb, hogy Palmer igyekezett elhitetni a mindig pesszimista magyarokkal, hogy sikerülhet, amit elkezdtek. - Nagyszerű, izgalmas időszak volt ez Magyarország számára. A forradalom békés volt és nagyon demokratikus - mondta. Forradalom? - Igen. Egypártrendszerből többpártrendszer lett, demokrácia, ez bizony forradalom - válaszolta. Hozzátette: a rendszerváltás legfontosabb céljai, a NATO- és EU-csatlakozás megvalósultak. - Magyarországon mintha természetesnek vennék mindezt, pedig, főleg az 1971-es állapotokat tekintve, ezek hatalmas eredmények - biztatja ismét optimizmusra a magyarokat.

- Az első benyomásom az volt, hogy mennyire más világba csöppentem, amikor 1989-ben Moszkvából Budapestre helyeztek - emlékezett vissza tegnap újságírók előtt Alexander Arnot, az NSZK egykori nagykövete a rendszerváltás körüli időkre. Moszkvában elképzelhetetlen volt, hogy nagykövetek vagy diplomaták a politikai bizottság tagjaival találkozzanak, Budapesten viszont már néhány napon belül fogadta őt Grósz Károly, akkori pártfőtitkár és Németh Miklós miniszterelnök.

Arnot felidézte, hogy megérkezésekor szinte azonnal szembesült az NDK-s menekültek problémájával. 1989 júliusában 58 ezer vízumot állítottak ki, volt, hogy naponta kétezer keletnémet menekült állt sorban a konzulátus előtt. - A magyar kormány számára egyszerűen nem maradt más megoldás, mint megnyitni a határt: Kovács László akkori külügyi államtitkár azt mondta nekem, a helyzet egyszerűen tarthatatlan - idézi fel Arnot.

Donald B. Kursch
Reviczky Zsolt Az időközben visszavonult diplomata az azóta eltelt húsz évvel kapcsolatban kérdésünkre annyit mondott: mindenki gyors változást várt, pedig a szocialista gazdaságot egyszerűen nem lehetett megreformálni, mindent újra kellett felépíteni. Egy piacgazdaságban más képzettség, más mentalitás, más etika szükséges, ami nem jelenti, hogy egyesek ne lehettek volna mindkét rendszerben sikeresek.

Ami az 1989-ben kitűzött egyik fő célt, az európai egyesítést illeti, Arnot óvott attól, hogy az EU-t bármelyik tagállam csupán pénzforrásnak tekintse. - Nem árt emlékeztetni arra, hogy az Európai Közösség annak idején miért jött létre: hogy az európai konfliktusok soha ne ismétlődhessenek meg, hogy biztonságos kereteket teremtsünk és nem utolsósorban, erősítsük Európa szerepét a világban.