A vitatott célú busehri atomlétesítmény Iránban. Van ok a reményre

MTI/EPA - ABEDIN TAHERKENAREH

– Izrael már két ízben lebombázta az őt veszélyeztető atomlétesítményeket: 1981-ben az iraki Tammuz kísérleti atomreaktort, amelyet a franciák építettek, és 2007-ben egy, az észak-koreaiak által létesített szíriai kísérleti atomreaktort semmisített meg. A támadást mindkét alkalommal meglepetésszerűen hajtotta végre, anélkül hogy bármilyen jelét adta volna a készülő támadásnak. Az izraeli vezetés mostani fenyegetéseit éppen emiatt inkább a politikai játszma részeként kell tekintenünk, amellyel a nemzetközi közvéleményt szeretnék mozgósítani, a másik cél pedig a palesztin kérdés hátrébb sorolása lehet, amely eddig a figyelem előterében állt.

– Izrael atomfegyver előállításának kísérletével vádolja Iránt, Teherán pedig polgári célú létesítményekről beszél. Felmerül a kérdés: kinek higgyünk? – Megítélésem szerint legjobb, ha a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megfigyelőinek – mondta Nicoullaud. –A szervezet legutóbbi, novemberi jelentésében azt írja, hogy Irán 2003 végén felfüggesztette urándúsítását, ám később újraindította, és ezek ma is folytatódhatnak. Ugyanezt állítja az amerikai hírszerzés főnöke is. Ugyanő azt is elmondta az amerikai szenátus előtti meghallgatás során, hogy az iráni vezetés még nem hozott végleges döntést az atomfegyver kifejlesztésére. Tehát ha van is izraeli terv a támadásra, az semmiképpen sem azonnali. Ha Irán el is szánja magát a nukleáris fegyver gyártására, ahhoz minimum egy, de inkább két vagy három évre lesz szüksége. S azt a NAÜ megfigyelői észlelni fogják. Van még tehát idő a tárgyalásokra, s ezért van ok a reménykedésre.

Francois Nicoullaud
Az Iránnal szemben elhatározott amerikai és európai embargó hatékonyságával kapcsolatban a szakértő elmondta: kezdenek jelentkezni az eredményei. A külföldi bankbetétek befagyasztásának következtében Teherán nem tudja fizetni a számára életfontosságú élelmiszerek és nyersanyagok beszállítóit, így egyes importőrei beszüntették a gabona, az étolaj, a rizs, a cukor, illetve bizonyos ipari létesítmények működtetéséhez elengedhetetlen pótalkatrészek szállítását. De egyáltalán nem biztos, hogy ez a lépés a rezsim elleni lázadásra készteti az iráni lakosságot. S az sem, hogy a bojkott jobb belátásra bírja az iráni vezetést. A külföldi nyomás előtti meghátrálás ugyanis a vereség beismerését jelentené. A legnyugtalanítóbb, hogy kezd megismétlődni az iraki forgatókönyv, ahol a rezsim több mint tízéves nemzetközi elszigetelése sem volt képes megdönteni a diktatúrát. Egy háború kellett hozzá.

Arra a kérdésünkre, hogy az a minapi hír, miszerint a teheráni parlament – példátlan módon – meghallgatásra rendelte maga elé Ahmadinezsad elnököt, tekinthető-e a rezsimen belüli repedés jelének, a szakértő így válaszolt: – Igen erős feszültség érzékelhető a teheráni vezetés legfelsőbb szintjén, de nem feltétlenül a nemzetközi helyzet következményeként. Ahmadinezsadot jó ideje hevesen támadják az iráni forradalom vallási vezetője körül tömörülő konzervatív erők. S fordítva, az elnök is nyomás alatt tartja az előbbieket, igyekezvén megnyirbálni kiváltságaikat, s kihasználva minden változástól való félelmüket. Ez bizonyítja, hogy a rezsim egyáltalán nem tekinthető monolitnak, ami pozitívumnak mondható. Néhány hét múlva Irán új parlamentet választ, s jövőre elnökválasztás lesz. Ahmadinezsad nem lesz ott a jelöltek között, mivel kitöltötte lehetséges két mandátumát. Újraosztják tehát a kártyákat az iráni politikai élet szereplői között, ennek előszelét érzékeljük most.

A következő kérdésünk az Irán által támogatott szélsőséges, vagy éppen terroristaszervezetekre vonatkozott. Ezt a támogatást a libanoni Hezbollah a napokban nyíltan elismerte, s idehaza is hírek keringenek arról, hogy a Jobbikot Teherán pénzeli. Francois Nicoullaud erre így válaszolt: – Irán sosem titkolta a Hezbollah támogatását, s az is köztudott, hogy a libanoni terroristákat Teherán látja el fegyverrel, katonáit és civil fiataljait is ő képzi ki. A vádakra azt feleli: ily módon segíti Libanon elnyomott síita lakosságát, hogy megszervezze önmagát, és kifejezésre juttassa érdekeit. Azt nem teszi hozzá, de nyilvánvaló, hogy egyúttal kérlelhetetlen ellenséget kreál Izraellel szemben. – Ami a Jobbikot illeti, nem tudom, hogy valóban Teherán pénzeli-e. Azt viszont biztosan tudom, hogy a francia szélsőjobboldal korábbi vezérével, Jean-Marie Le Pennel baráti kapcsolatokat ápolt Irán mindenkori párizsi nagykövete – mondta a Népszabadságnak Francois Nicoullaud, korábbi budapesti és teheráni francia nagykövet.

Kapcsolódó cikkek: Irán valami nagyra készül | Tavasszal támadhat Izrael | Irán elleni csapásról tárgyalt Washingtonban a Moszad főnöke | Irán a németeknek vágna oda az USA helyett | Irán már a robbanófejeknél tart