Zákonyi Botond: Az a jó, ha a törésvonalak a politikai családok között alakulnak ki

Népszabadság - Reviczky Zsolt

A 41 éves történész és kisebbségkutató a diplomáciai pályáról nyergelt, pontosabban pályázott át tavaly a külügyi tárca háttérintézményének élére. Zákonyi hat évet töltött Bukarestben és Chisinauban, majd kettőt Brüsszelben. Mint mondja, markáns élmény volt közelről megtapasztalni a román diplomácia érdekérvényesítő képességét. Azt, hogy maximálisan kihasználják az adott pillanatnyi mozgásteret. Az integráció központjában a legérdekesebbnek a hivatalosan Európa-tudatú nemzetközi hivatalnokréteg adott esetekben világosan érezhető nemzeti elkötelezettségét, együttműködési stratégiáit találta.

– Talán inkább az 1925-ös frankhamisítási botrány után? – válaszol kérdéssel Zákonyi arra, hogy egyesek szerint Magyarország az ’56-os forradalom leverését követő időszak óta nem volt annyira elszigetelve, mint most az Orbán-kormány. Komolyra fordítva a szót, az MKI igazgatója azt mondja: az elmúlt hetekben jelentős fordulat következett be, a bírálatok hangvétele sokat szelídült. – Ha sikerül gyorsan megegyezni a bizottsággal, ezzel ki lehet húzni a kritika méregfogát, hiszen a magyar kormány kompromisszumkészséget mutat. Világossá válik, az itthoni törvénykezés és az alkotmányozás nem ellentétes a közösségi joggal – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hol vannak és kik Magyarország jelenlegi európai szövetségesei, Zákonyi azzal felelt: nekünk az a jó, ha nem az államok, hanem a politikai családok között alakulnak ki a törésvonalak. Így lehet értékekről vitatkozni. Orbán Viktor januári strasbourgi felszólalásakor a néppárti frakció egyértelműen kiállt a magyar kormány mellett, regionális bontásban pedig az új tagállamok szolidaritására számíthatunk. A kelet-közép-európai régióból különösen hasznos volt a lengyel és a román konzervatív képviselők fellépése. Fontosnak nevezte Donald Tusk megnyilatkozását is. A konzervatív-liberális lengyel kormányfő szerint a túlzott Magyarország-kritika kontraproduktív lehet. Arra a közbevetésre, hogy Varsótól eltekintve a kelet-közép-európai fővárosok feltűnően csendesek, Zákonyi azt válaszolta: az új EU-tagállamok empatikusabbak. Jobban ismerik a posztkommunista átmenetből eredő problémákat, s megértőbbek, mint a nyugati partnerek.

A gyanakvás kulcsszó. Az MKI vezetője szerint Magyarország megítélésében odáig kell visszamenni, hogy Nyugaton érthetetlen a kétharmados többség kialakulása. Mivel a polgári demokráciákban ilyesmi ritkán fordult elő az elmúlt több mint hatvan évben, a Fidesz–KDNP földcsuszamlásszerű győzelmét valamiféle vélt nacionalista-populista kampánnyal tudják csak megmagyarázni. – A magyar kormánnyal a győzelem feletti öröm sajnos elfeledtette azt, hogy a Nyugatról utólag bizalmatlansággal szemlélt diadal kiváltó okait meg kell magyarázni. A felgyorsított törvénykezésre, a másfél év alatt hozott több mint háromszáz törvényre is érdemes lett volna külön kommunikációt kidolgozni. A törvényeket angolul el kellett volna juttatni a nyugati döntéshozókhoz, az Európai Bizottsághoz és az Európa Tanács velencei bizottságához, hogy ne az esetenként prekoncepciózus sajtóból értesüljenek az itthoni gyökeres változásokról – fejtegette.

Bár a januári kormánypárti békemenet „Nem akarunk EU-gyarmat lenni!” felirat alatt vonult, a Jobbik pedig EU-s zászlót égetett, Zákonyi nem gondolja, hogy Magyarországon az euroszkepticizmus erősebb lenne, mint máshol. Érthető a csalódottság, de a 2004-es tízes bővítést követően irreális lett volna látványos fellendülést várni – az ország azonban így is hatalmas összegekhez jut a különböző uniós alapokból. Magyarországon a meghatározó véleményformálók és a média is alapvetően EU-pártiak. –Egyetlen komoly és mérvadó politikai erő sem képzeli el máshol az ország helyét, mint az unióban – tette hozzá. Magyarország számára változatlanul az európai centrum az irány. Az eurózónához való csatlakozást persze nem kell elsietni. Követendő példa lehet a varsói út: a lengyel kormány szerint 2015-re készek tudnának lenni az euró bevezetésére, de nem tervezik a belépést az eurózónába. Zákonyi úgy látja, Magyarországnak minél hamarabb el kellene érnie a csatlakozás előszobáját, az ERM II. szintet, teljesítenie a két évig elvárt árfolyam-stabilitást, és úgy mérlegelni: megéri-e rögtön belépni, vagy érdemes még várni?