Illegális romatábor Franciaországban, Nantes mellett

Reuters - Stephane Mahe

Így a romakérdés már régen nem kelet-európai belügy: Nicolas Sarkozy francia államfő múlt heti kirohanása után egyre világosabb, hogy a megoldást európai szinten kellene keresni. Az Európai Bizottság viszont közölte, hogy a táborok felszámolása és a kitoloncolás a franciák belügye – sajátos magyarázat a költözés és a mozgás szabadságát hirdető uniós csúcsszervtől. Így aztán minden ország más módon szeretné rendezni a romák helyzetét. A korábban fő célpontnak számító Olaszország mindent elkövetett, hogy „exportálja” a romákat. „Az olasz üldözés elől Franciaországba menekültek, ám most ott is célba vették őket. A romák rémülten hívnak bennünket segítségért. Ez Párizs első lépése az etnikai tisztogatás felé, ugyanaz lesz, ami Itáliában történt!” – nyilatkozta római tudósítónknak az Every-One jogvédő csoport vezetője, Roberto Malini. Szerinte Róma politikája azt eredményezte, hogy a 2006-ban még 200 ezer olaszországi romából alig negyvenezer maradt.

„Mindennapossá vált a táborfelszámolás, a romákat nem engedték letelepedni. A Romániából érkezetteket bűnözőknek kikiáltva hazatoncolták. Akik maradtak, olasz vagy állampolgárság nélküli vándor romák, a városok peremén táborokba zárva élnek. Egyetlen megélhetési forrásuk a kéregetés” – vázolta a helyzetet Malini. A táborokban élő családfőkkel aláíratták, hogy két éven belül távoznak. A napokban nyitott roma munkaközvetítő iroda szemfényvesztés, szakmai, iskolai program nincsen: „az olasz iskolába járó pár cigánygyereket az utolsó padba ültetik”. Malini viszont az integráció pozitív példájaként említette Szardíniát, a dél-olasz Cosenzát, az északi Trevigliót. „Itt jobboldali a városvezetés, de nem romboltak tábort, a cigányokat soha nem kergették el a rendőrök és békés az együttélés”.

A francia kormány most 300 roma tábort készül felszámolni Párizs környékén – írja párizsi tudósítónk, ám a roma szervezeteknek ez nem nagy újdonság, hiszen ezeknek a táboroknak a lassú felszámolása már nyolc éve megindult. A franciaországi romák számát egyébként csak megbecsülni lehet, félmillió és egymillióháromszázezer közé teszik a számukat. Ebből négyszázezer az úgynevezett „gens du voyage” (nagyjából: „úton levő emberek”), akik állandó lakóhellyel nem rendelkező, francia állampolgárok, de nem mind romák.

A nomád szervezetek máris kikérték maguknak, hogy öszszemossák őket a romákkal –vagyis a kelet-európai roma bevándorlókkal. Pedig őket is éri bőven diszkrimináció: a francia emberi jogi konzultatív tanács (CNCDH) 2009-es jelentése szerint rendőri zaklatások, munkahelyi diszkrimináció, emellett igen sok politikai, oktatasügyi vagy szociális jog a helybenlakáshoz van kötve stb. Ám még ennél is kiszolgáltatottabbak a Franciaországba érkező „nem schengeni” bevándorlók – például a romák.

Sajátos európai sikertörténetnek számít eközben a spanyol cigányok integrációja: az ibériai ország 650 ezres saját cigány közössége ma már egészen más körülmények között él, mint a kelet-európai romák. Éppen ezért érthető, hogy meglehetős bizalmatlansággal fogadják az oda érkező román vagy bolgár romákat.

– Három évtizedes munka eredménye, amit elértünk – mondta lapunknak Carolina Fernandez, a Fundación Secretario Gitano munkatársa. A spanyol cigányok (nem is nevezik magukat romának) közel 40 százaléka délen, Andalúziában él: főként városokban, alsó-középosztálybeli szinten, viszonylag jól integrálódva a spanyol lakossággal. Többségük vállalkozó szellemű, hagyományosan adásvételből, antik tárgyak kereskedelméből vagy zenélésből és táncból éltek. Fernandez szerint a siker titka, hogy a spanyol politika (pártállástól függetlenül) mindig odafigyelt a cigányokra: pozitív diszkriminációt azonban ritkán alkalmazott, általában olyan programokat indítottak, amely nemcsak a cigányoknak szóltak, de nyitottak voltak a számukra is. Éreztették velük, hogy éppolyan spanyol állampolgárok, mint a többiek, akikért az állam felelősséggel tartozik. Diszkrimináció még mindig van, ám az alapítvány évente – elrettentésképp – publikálja a legkirívóbb eseteket.

Tény az is, hogy a cigány közösségek is sokat tettek annak érdekében, hogy beilleszkedjenek. – A Kelet-Európából érkező romákat fel lehet ismerni az utcán, ruházatukról, viselkedésükről. Egy spanyol cigánycsaládnál már szóba sem jöhet a gyerekkoldulás, mint megélhetési forrás – mond példát a szembetűnő különbségekre. A keleti bővítéssel érkező romákat a spanyolok is fenntartással fogadják. Ám a román vagy bolgár bevándorlók sem keresték őket, inkább a társadalom peremén rendezkedtek be.

Roma asszony szavaz a román elnökválasztáson. Élnek a jogaikkal
Reuters - Bogdan Cristel Előrébb tekint, és saját romastratégiára készül az e téren nem tipikus célországnak számító Svédország. Stockolmnak csak akkor van joga kritizálni más országok roma-politikáját, ha maga már mindent megtett a problémák kezelése érdekében – mondta épp a hétvégén Nyamko Sabuni svéd integrációs és esélyegyenlőségi miniszter. A kisebbségek közül ugyanis itt is a cigányok kapnak legnehezebben munkát, soraikban a munkanélküliségi ráta meghaladja a 80 százalékot. Épp akkora, mint azok aránya, akik nem végezték el az általános iskolát – írja stockholmi tudósítónk. A romák helyzetét tanulmányozó bizottság húsz évre szóló integrációs programot javasol: kezdeményezik egy, a kormány mellé rendelt romaügyi titkárság létrehozását, állami támogatást általános iskolai tanulmányaik befejezéséhez és ingyenes felsőoktatás. A politikai elszigeteltség megszüntetése érdekében pedig egy politikai akadémiát is létrehoznának a részükre.

Romániában – ahol a statisztikák szerint 535 ezer, Magda Matache, a Romani Criss Egyesület elnöke szerint viszont 1,5-2 millió a romák száma – a rendszerváltáskor torpant meg a romák integrációja. A közösség legtöbb tagja elveszítette állását, és ma 80 százalékuk a szegénységi küszöb alatt él. 26 százalékuk a szociális segélyből, 14,4 százalék pedig az államilag szavatolt, családtagonként havi 100 lejes minimáljövedelemből tengeti életét.

Bár a kormány által 2001-ben kidolgozott romastratégia biztosítja számukra az általános és a középiskolai oktatást, a roma fiatalok csupán 9 százaléka érettségizett, a roma családok 8 százaléka rendelkezik saját számítógéppel. Az analfabéták aránya 28 százalék. Adrian Severin EP-képviselő kettős mércével vádolta az Európai Bizottságot: egyrészt egyetlen uniós polgár mozgászszabadságát sem szabad etnikai kritériumok alapján korlátozni, másrészt egy uniós tagországot sem lehet arra ítélni, hogy romagettóvá váljon.

Kapcsolódó cikkek: Cigányúton | Farkas Flórián 'révbe ért' a Fidesznél | Cigányozzon-e a cigányvajda? | A harlemi módszer magyarországi bevezetéséről | Demonstrációra készülnek a romák