Sárosdy Eszter

Magazin: Nemrégiben jelentmeg Egymásik ember című „eszmélkedéstörténeti emlékirata”, amelyben bepillantást nyerhetünk a hetvenes-nyolcvanas évek hazai avantgárdmegnyilvánulásaiba, amelyeknek aktív résztvevője volt. Különös világ.

Szkárosi Endre: Már gimnáziumi éveim alatt kialakult bennem egyfajta spontán érdeklődés a színpadi tér iránt, egy ideig színész is akartam lenni, mint annyi más fiatal, aki helyet keres a művészetben, de még nincs meg benne az a bátorság, hogy művészi kérdésekben egyéni döntéseket hozzon. Ebből a szempontból a színpadi tér ideális, hiszen az ember részt vesz valamiben, amit átélhet, kicsit alakíthat is, de a végső döntés felelőssége még nem nehezedik rá. Belső fejlődésem hamar afelé vitt, hogyművészi kérdésekben kockázattal is járó egyéni döntéseket hozzak, elsősorban és alapvetően költőként – ennek pedig épp az avantgárd szemlélet kiemelkedően jó terepe.

Sárosdy Eszter: Én azért szerettem volna színész lenni, mert nagyon szerteágazó az érdeklődési köröm, és úgy gondoltam, a színészet olyan szakma, amelybenmindenféle életet és szerepet végig tudok élni. Kaposváron nőttem fel, a Színházi park mellett laktunk, és kicsi koromban még játék közben is éreztem a díszletek illatát. A kaposvári színház legendás korszakában történt mindez, amikor mások mellett Ascher, Zsámbéki, Lukács Andor, Csákányi Eszter és Molnár Piroska volt a társulat tagja. Még egy-két darabba is bekerülhettem gyerekként, mert zenei általánosba jártam, és amikor szükség volt rá, minket vittek díszletnek, kukacnak, tölteléknek. Nyolcévesen a Kurázsi mamában is szerepelhettem. Később nyolc évig jártam Földessy Margithoz és egy évig a Színművészeti Főiskolára is.

Magazin: Egy hagyományos színházi előadás üzenetét általában lehet dekódolni, de melyik az a pillanat, amikor a sárral vagy tollal bekent, hátán színes létrát viselő performer előadásaművészetté válik a közönség számára?

Szkárosi Endre:Ezt nehéz megmondani, mert itt nincs közvetlen visszajelzés, a közönség jelenléte fontos, de nem befolyásolja az alkotó folyamatot. Ám azt azért érzi az ember a színpadon, hogy az előadás kellően feszült-e, van-e benne löket, invenció, erő, megvan-e a saját logikája, ritmusa.

Magazin: Ez utóbbiminden előadás alapja. A zenéé különösen.Mindketten közeli kapcsolatba kerültek a muzsikával.

Sárosdy Eszter: Zenei általánosba jártam, énekeltem kórusban, zongorázni is tanultam, és ez olyan alapokat adott, hogy zeneimindenevő lettem. Hol a Budapest Bár, hol a Queen vagy a Yonderboi muzsikáját hallgatom. Kíváncsiságból, nosztalgiából még Madonna koncertjére is elmentem, ahol két dolog bizonyosodott be számomra: Madonna nem tud énekelni, de hatalmas show-t csinál. Hat éve vagyok a Zsidó Nyári Fesztivál műsorvezetője, ott sok meghatározó zenét hallgatok, és nagyon sok előadót felfedezek, egyszer például Palya Beát és az ő sokszínűségét. Ma már csak a gyerekeimnek énekelek, igaz, nekik naponta.

Szkárosi Endre
Szkárosi Endre: A zene az utóbbi évtizedekben mindegyik generáció eszmélkedéséhez hozzátartozik. Nekünk is volt egy ütős gimnáziumi zenekarunk, később pedig, amikor húszas éveim végén a hangköltészet felé fordultam, és másokmellett a napokban elhunyt Bernáth(y) Sándor barátommal megalakítottuk a Konnektor zenekart, melynek koncertjein egyaránt fontosak voltak a verbális megnyilatkozások, az installáció, az akció és a látvány is. Később éveken át dolgoztam és jártam a világot egy angol zenekarral is, a Towering Infernóval, majd itthon Ladik Katalinnal, Sőrés Zsolttal, Kovács Zsolttal és másokkal létrehoztuk a Spiritus Noistert, amellyel már a hangköltészet és a zajzene mezsgyéjén sétáltunk. De nekem költőként a zenéhez már maga a nyelv is elég. Végeredményben a leírt vers is egy nyelvi kotta, amelyből az ember a hang és a képzelet birodalmában fogant eredeti művet szólaltatja meg. És akkor a hangköltészetről, amely ezt az alkotóteret tovább bontakoztatta, már nem is beszélek.

Magazin: Mindkettőjük életébenminden út Rómába vezet…

Sárosdy Eszter: A nagypapám a jogon végzett, egy évig Rómában is tanult. Ott a Cinecitta filmstúdió közelében lakott, és mivel Jávor Pál-szépségű ember volt, gyakran csábították, hogy próbálkozzon meg a filmezéssel, de ő ellenállt. A színművészeti után később én is olasz szakra jelentkeztem, több olasztanár van a családban, szóval a színészet mellett az olasz kultúra is régóta cirkulál a családunkban.

Szkárosi Endre: Olaszország mindenki számára vonzó hely, de engem személyes érdeklődésem, eszmélkedésem is az alternatív, radikális, avantgárd kultúrkörhöz húz, gyakori olaszországi látogatásaim során is ezekre figyeltem leginkább. Ráadásul ez a fajta kultúra ott igen erős. Már a futurizmus is azért robbant ki a XX. század elején olyan provokatív és radikális lendülettel, mert az ottani művészek egy jelentős része úgy érezte, hogy az olasz kultúra hatalmas, de konvencióvá és kereskedelmi tevékenység tárgyává vált öröksége, amelyre már a turisztikai ipar is ráépült, épp a kultúra megújulása elől szívja el a levegőt. Megújulás nélkül pedig a művészet életképtelen.

Sárosdy Eszter: A megújulás valóban fontos, ezért szeretem például a fiatalosan gondolkodó, intellektuálisan kezdeményező, úgynevezett alternatív színházi társulatokat is. Bár én színészi szárnypróbálgatásaim idején Csehov-darabban vagy a Koldusoperában játszottam, ha ma lennék színész, szívesen dolgoznék újító kedvű társulatokkal. Szeretem a Krétakört vagy a Pintér Béla-féle előadásokat. Egyik sem a mainstream része, de nem is szélsőségesen alternatív. Nekem azért fontos, hogy egy előadásnak legyen története, rendezője, szóljon hozzám, és kapcsolódjon valamelyest a realitásomhoz. És nagyon örültem, amikor az ATV Jamműsorvezetőjeként színészekkel és a kulturális élet egyéb szereplőivel beszélgethettem az újdonságokról.

Magazin: Egy összművészettel is foglalkozó előadó számára fontos a vizualitás. Egy televíziós számára is az? SároSdy ESztEr: Sokszor állok a túloldalon is, több riportot, filmet készítettem már. Most éppen a speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó Budapesti Korai Fejlesztő Központnak készítek oktatófilmsorozatot. Szép történetekkel, szép jelenetekkel találkozom, ezt csak szép és erős vizualitással lehet, érdemes megjeleníteni. Úgyhogy számomra a vizualitás nagyon fontos, és bár azt mondják, manapság annyira elárasztja a világot, hogy olykor felülírja a gondolatokat, szerintem sokszor épp ellenkezőleg: gondolatokat szül. Jó példa erre az Amélie csodálatos élete című film, amelynek látványvilága nagyon sok gondolatot mozdít meg az emberben.

Szkárosi Endre: Nagyon fontos a környezet ingerszerkezete, vagyis az, hogy ki honnan kaphatja az ingereket, az információt, és ezek elég változatosak-e. Ha valahol élő, erőteljes, lélegző kultúra van, ott az embereket kevésbé tévesztimeg vagy legalábbis nem lapítja egyetlen síkba a kétségtelenül tapasztalható vizuális szőnyegbombázás, amely az utcán, a médiában egyaránt megjelenik.

Sárosdy Eszter: A televíziózás világában is akadnak olyan műsorok, amelyek túlzásaikkal olykor tömegigényeket szolgálnak ki, de azért létezik másfajta televíziózás is. Aki nem annyira tehetős, a televízió segítségével körbejárhatja a világot, bejuthat bizonyos koncertekre, kiállításokra, sporteseményekre. A tévét, pontosabban a távkapcsolót jól kell használni.

Szkárosi Endre: Ez így van. Minél nagyobb a szabadság, annál nagyobb a felelősség. A szabadság az emberek jelentős részének etlen felé tágítani és élesíteni a horizontot. Megpróbálja megmutatni, hogy vannak még új kihívások, szokatlan nézőpontok az életben – és erre szükség is van, mert a használat devalválja a megszokott dolgokat. Ha kialszik a rácsodálkozás képessége és a felfedezés vágya, az élet már csak takaréklángon pislákol

Sárosdy Eszter

Született: 1976-ban, Budapesten. Foglalkozása: televíziós műsorvezető, riporter, filmkészítő. Tanult a Corvinus Egyetem Európa-szakértő, valamint külügyi szakértő szakán, a Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Karának magyar és angol szakán, ösztöndíjjal a belga Université de Liege nemzetközi kapcsolatok szakán, és egy évig járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára is. Elvégezte a Magyar Rádió bemondó-, riporter-, műsorvezető- és moderátorképző tanfolyamát, valamint járt a Földessy Margit-féle Személyiségfejlesztő Rádióban, nyelvőrző anyanyelvi műsorokat vezetett a Duna Televízióban, szerkesztő, műsorvezető volt az RTL Klubban, jelenleg az ATV szerkesztő-műsorvezetője. 2001-ben Robert Schuman-díjjal tüntették ki, melyet a fiatal, európai uniós témákkal foglalkozó újságíróknak adományoznak

Sárosdy Eszter ajánlja

FILM - AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE

Mert francia, mert varázslatos, mert egyszerre könnyed és mély.

KÖNYV - LJUDMILA ULICKAJA: DANIEL STEIN, TOLMÁCS

Egy könyv, amely kedves humorral teszi zárójelbe a vallási, ideológiai konfliktusokat.

ZENE - BUDAPEST BÁR

Könnyedség, humor és elegancia, ami ma már csak nyomokban van meg néha.

Szkárosi Endre

SzüLetett: 1952-ben, Budapesten. Foglalkozása: költő, performer, irodalomtörténész. Változatos műfajú alkotásaival, vizuális és hangmunkáival a hetvenes évek eleje óta van jelen a hazai és nemzetközi művészeti élet színterein. A költészet hangi és akcionális kiterjesztésében iskolát teremtett. Irodalmat tanít az ELTE bölcsészkarán, kutatói tevékenységének középpontjában az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének története és elmélete áll. Több verseskötete, az avantgárd történetét vizsgáló könyve, zenei, illetve hangköltészeti hangzó anyaga jelent meg.

Szkárosi Endre ajánlja

FILM - SZENTJÓBY TAMÁS "KENTAUR"

1975-ben betiltották és eltüntették. Ez a mű jelentős lépés lett volna a magyar művészeti gondolkodás alakulásában. Az eltűnt munkakópiát 2009-ben restaurálták.

KÖNYV - HAVASRÉTI JÓZSEF "SZÉTESŐ DICHOTÓMIÁK"

– Színterek és diskurzusok a magyar neoavantgárdban”. Az alternatív kultúráról tudományos igénnyel.

ZENE - ZSOLT SŐÉS AHAD'S MASTERS GARDEN III (2007–2009): THE HARMONIAN BLUES

A lemez ugyan Lengyelországban jelent meg, de ma már ez nem akadály.