RTL Klub

A középkor leghíresebb törvényen kívülije már minden lehetséges mozgóképes transzformáción átesett: készült róla musical és Disney-rajzfilm, játszotta Errol Flynn, Kevin Costner és Russel Crowe, láttuk már történetét kalandfilmként, paródiaként és szigorúan történelmi megközelítésben tálalva, s azt hittük, mindent elmondtak már nem is egyszer a zseniális íjászról, aki eddig hol a tolvajok, hol pedig a fuszeklik fejedelme volt. Tévedtünk. A popkulturális ikonok sorsa már csak ilyen: mindig jönnek új időknek új dalnokai, hogy átírják a legendát.

A BBC 2006-ban indított Robin Hood című tévésorozata részben a mi kutyánk kölyke: a három évados széria nagy részét aMafilm fóti stúdiójában forgatták, a búvóhelyül szolgáló sherwoodi erdő pedig igazából Dobogókőn található. Dobban egyet a magyar szív, de azért ez kevés a halhatatlansághoz.

Az eddig is bevált alapképleten az alkotók nem változtattak: adott egy jól fejlett igazságérzettel megvert kisnemes, Robin of Locksley, aki hazatérve a Szentföldről és a keresztes hadjárat poklából, itthon is harcra kényszerül. A nottinghami seriff és jobbkeze, Guy of Gisborne Richárd király távollétében az oroszlánszívű uralkodó ellen szervezkedik, s emellett még főállásban is sanyargatja a népet: világos, hogy egy jó érzésű főhős ezt nem hagyhatja. Robin szembeszáll a hatalmasokkal, s nagyon hamar a törvény másik oldalán találjamagát: nemesből arcát csuklya alá rejtő erdei bujdosóvá válik, s a sherwoodi szedett-vedett zsiványok vezetőjeként száll síkra a kisemberek védelméért. Segítői is mind már a folklór és a közkultúra által többszörösenmegénekelt alakok: hű szolgája, Much, a falubeli Will Scarlett, a nem éppen kis termetű Little John, a ravaszdi Allan A Dale és Lady Marian.

Kérdés, mit lehet ezen még cifrázni? A széria igyekszik újat mutatni, de nem feltétlenül ott, ahol kéne. A szereplőkre nem lehet panasz. Robin kezdetben pelyhedző állú csibésznek tűnik, de egy merész húzással ironikussá és vagánnyá formálták a heroikus páncélban már jó pár száz év alatt berozsdásodott kultikus figurát: nyilván így befogadhatóbbá vált a mindenkori Music TV-generáció számára.

A seriff golyófejű, szarkasztikus manipulátor, hadnagya, Gisborne sötét sármú, többdimenziós antihős. Lady Mariantól távol áll a középkori passzív nőkép, napnyugta után álarcos jótevőként küzd az elnyomás ellen: ő az Éjjeli Őr. Színesítették is a palettát: van az erdőlakók között egzotikus, szentföldi szaracén lány, a harmadik évadban pedig színre lép az afroamerikai Tuck barát. Epizodikus sorozatról lévén szó, kihasználják az „egy rész egy történet” struktúra kínálta lehetőségeket: részenként hol egy Nottinghamben vendégeskedő arab herceggel, hol egy rejtőzködő bérgyilkossal, egy boszorkányüldözéssel vagy éppen egy új csodapáncéllal fűszerezik meg a csontig lerágott paneleket. Demindez édeskevés, ha kezdetben a sorozat sem tudja hová besorolni önmagát: kevés humorból, sótlan romantikából és tét nélküli, kezdetleges akciójelenetekből nem lehet semmi jót kifőzni.

A szakirodalom guilty pleasurenek (bűnös élvezet) nevezi azt a típusú tévénézői attitűdöt, amely a széles körben alacsony színvonalúnak tartott sorozatban is örömét leli. A Robin Hood ilyen eltévelyedésként indul, megmagyarázhatatlan perverzió szükségeltetik hozzá, hogy kitartsunk a második évadig. Pedig megéri. A BBC sorozata drámaibbá, komorabbá vált, s végre-valahára kiéleződtek a konfliktusok. Árulás, harc a szerelemért, poénok az összecsapások árnyékában: a Robin Hood második és harmadik évadjában már érezni, hogy a lét a tét. Betekinthetünk a hősképzés háttérmechanizmusaiba is: ekkor Robin naiv idealizmusa mögött felsejlik a szomorú tény, hogy a szuperhősök nem feltétlenül boldog családi körben szoktak megöregedni. Tény, hogy a feldolgozás nem amítosz felnőttváltozatát hozza, de felmérte a korlátjait, és megtalálta önmagát: kiváló matinésorozattá vált, olyanná, amitől nem esik le az állunk, de amit kedvtelve nézünk végig – családostul.

Adatlap

Cím: Robin Hood (2006–2009)

Évadok száma: 3

Epizódok száma: 39

Hol látható: a második évad, majd a harmadik is vasárnap délutánonként az RTL Klubon

Nem bíró, seriff

Régebben – például Mándy Ivánnál – Nottingham urát bíróként ismertük meg. Ebben a sorozatban viszont seriffet emlegetnek. Furcsa.

Mert igaz, hogy ma már nem elsősorban községi-települési elöljárót értünk bíró alatt, de talán még nem veszett ki a régi jelentés. Az is igaz, hogy a seriff a középkori angol közigazgatásban a magyar ispánhoz hasonló szerepet töltött be, de eddig inkább amerikai (vadnyugati) kisvárosok (becsületes) rendőrfőnökeit jelentette a magyar mozinézőnek. Úgy látszik, egy gonoszabb átköltözött közülük a sherwoodi erdő közelébe.

Mikor a gonosz mindent visz

Sir Guy of Gisborne alakítójának, Richard Armitage-nak a személyében új Mr. Darcy született. Az elsősorban brit színpadokon bizonyító színészt 2004-ben fedezte fel magának a televízió. Az Elizabeth Gaskell, XIX. századi angol romantikus írónő Észak és Dél című regényéből forgatott minisorozat nemes szívű, de marcona textilgyárosaként sikerült számára az áttörés: mindenki rögtön a viktoriánus regények és BBC-adaptációk új, modern kori szívtiprójaként kezdte emlegetni. Bár a Robin Hoodban játszott szerepe még úgynevezett eye candy szerepkörbe pozícionálta, vagyis ő volt az, akin a női nézők leginkább hizlalták a szemüket, de szerepválasztásaival igyekszik tudatosan szakítani ezzel a skatulyával. Játszott a részben hozzánk is eljutó Titkos szolgálat – MI5 több évadjában, s Angliában nagy sikerrel futott tavaly a Strike Back című akciósorozat, melyben John Porter, az Irakot is megjárt különleges tiszt szerepében kőkemény akciójelenetekkel és szikár jellemépítéssel vívta ki az elismerést. Jelenleg az Amerika kapitány című képregénymozit forgatja, főszerepet kapott a készülő új Tolkien-adaptációban, A hobbitban is: nem kell sok idő, és a Richard Armitage névről már nem a volt amerikai külügyminiszter-helyettes fog elsőként eszünkbe jutni.