RTL klub

Számos tanulmány foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig azzal, hogy a 2001. szeptember 11-i tragédia mennyire változtatta meg a filmekben és a sorozatokban az ellenségképet, és hogy a szóban forgó alkotások mennyire alapoznak a nézőben kialakult, a média által az irrealitásig gerjesztett félelmekre. Az Alias, és a vele csaknem egy időben, de konkurens csatornán indult 24 sikeréhez hozzájárult a paranoid közhangulat (lehet, hogy a legjobb barátod, szomszédod is ellenség). Az igazság azonban az, hogy ezek a sorozatok a terrortámadás bekövetkeztekor már javában készültek (az Alias szeptember 30-án, a 24 novemberben került képernyőre), így az esetleges utóhatásokra csak később építhettek a forgatókönyvírók. Hiba lenne pusztán ennek betudni a szé riák sikerét, ráadásul ezzel érdemeiken alul kezelnénk őket. Mindkettő olyasmit mutatott ugyanis, amit tévéképernyőn nem láthattunk korábban: mozis igényességgel elkészített heti akciót. Az Alias esetében: dögös, divatos, látványos női James Bondot, ami teljes egészében a főhősnő vonzerejére, no és persze a robbanásokra épít.

A történet elején Sydney Bristow ambiciózus egyetemista, akit beszervez az SD-6, a CIA egy szupertitkos divíziója, és számos nyelven beszélő, megannyi veszélyes helyzetben magát pillanatok alatt feltaláló, közelharcban csaknem legyőzhetetlen ügynökké képezi ki. Pár évvel később Sydney színt vall vőlegényének, így az SD-6 vezetője, Alvin Sloan jobbnak látja, ha nem kockáztat: megöleti őt. Sydney-nek nem csak ebből a tragédiából kell felocsúdnia: megtudja, hogy végig a rossz oldalon játszott. Immár az „eredeti” CIA kötelékében kettős ügynök lesz: célja, hogy társaival – a jóképű Michael Vaughnnal, édesapjával, Jack Bristow-val, majd később legjobb barátjával, Will Tippinnel és a komputerszaki Marshall Flinkmannal – felszámolja a teljes SD-6-et, valamint bosszút álljon kedvese haláláért.

Az Alias tulajdonképpen arcátlanul merít megannyi filmes előképből (csak hogy a James Bondvonal még hangsúlyosabb legyen: a széria vicces[kedő] mellékszereplője, Marshall tulajdonképpen a Bondos Q alteregója, aki az eredetihez hasonlóan ellátja a főhősöket mindenféle futurisztikus kütyüvel, illetve megoldja a felmerülő technikai nehézségeket), de ez egyáltalán nem hátrány. Szerencsére az alkotók az első pár évadban megfelelő arányérzékkel bírtak, így az akciót éppen annyira vegyítették az érzelmi vonallal, amennyire az szükséges volt. Persze az Alias fabatkát sem érne a főszereplő Sdyney Bristow, azaz az őt alakító Jennifer Garner nélkül. A korábban ismeretlen színésznő a lehető legváltozatosabb ruhakölteményekben „álcázza magát”, surran be mindenhova, és elcsábít bárkit – de legfőképpen a nézőt. Garner számára az Alias hatalmas ugródeszka volt, aki ennek köszönheti, hogy mozifilmes karrierje is beindult: legutóbb a Lódító hódítóban és az Excsajok szellemében alakított főszerepet, de a romantikus vígjátékok mellett akciódúsabb alkotásokban (Daredevil – A fenegyerek, Elektra, A királyság) is feltűnt, noha a komolyabb, összetettebb szerepekkel még ritkán találják meg (üdítő példa: Juno). Sydney legjobb barátját pedig az a Bradley Cooper alakítja, aki a Másnaposoknak köszönhetően mostanra ugyancsak kiérdemelte a mozis sztárstátust. A sorozat a rendkívül erős kezdést követően sajnos idővel – és lám, újabb hasonlóság a 24-gyel – veszített lendületéből. Bár az írók több érdekes megoldással próbálták felkavarni az állóvizet (közülük a legemlékezetesebb egy időugrás, amelynek köszönhetően összegabalyodtak bizonyos viszonyrendszerek), az utolsó egykét évad tévútra ment. A korábban háttérben megbúvó családi szál az akció rovására az irrealitásig duzzadt, ráadásul az egész sorozatot átívelő történetszál (egy fiktív XV. századi tudós, Milo Rimbaldi jövendölései és találmányai után folyik a hajsza) sem úgy csúcsosodik ki a fináléban, ahogy azt a legtöbben remélték. A minőségi változásban nyilvánvalóan közrejátszott, hogy J. J. Abrams „elengedte” gyermeke kezét, hiszen 2004-től egy nagyobb horderejű projektre (bizonyos Lost – Eltűntekre) is figyelnie kellett.

Az Alias tehát távolról sem tökéletes, de jelentősége vitathatatlan: egyike volt az első, valóban színvonalas szórakozást kínáló kereskedelmi adós szériáknak, és részben neki köszönhetően indulhattak el később olyan minőségi és drágább sorozatok, mint amilyen például a J. J. Abrams karrierjében a következő lépcsőfokot jelentő Lost – Eltűntek.

Vendégsztárok

A sorozat kultstátusához nagyban hozzájárult, hogy hihetetlenül impozáns vendégszereplő-gárdát sikerült az alkotóknak megnyerniük. rögtön az első évadban feltűnt az egykori 007-es ügynök, Roger Moore és Quentin Tarantino (az ő jelenléte a legemlékezetesebb). A másodikban David Carradine, Ethan Hawke és Christian Slater, a harmadikban Isabella Rossellini és ismét Tarantino, a negyedikben Joel Grey és Rossellini jelent meg hosszabb-rövidebb időre.

Adatlap

Az Alias végig vegyes nézettséget hozott, de az, hogy elsősorban a hirdetők számára legfontosabb korosztály (18–49) kedvelte, és viszonylag hamar rajongótábort épített ki magának, öt évadon keresztül műsoron tartotta. Legnagyobb sikereit a negyedik évad során élte meg – igaz, ez főleg annak köszönhető, hogy a Lost után sugározták. Az ötödik évadnak viszont nem tett jót, hogy Jennifer Garner terhessége miatt négy hónapos szünetet kellett tartani az ütemtervben, a sorozatzáró dupla epizód mindössze 6,68 millió embert érdekelt. Az évek során az Alias begyűjtött számtalan technikai Emmy-díjat, és Garnert az utolsó évet leszámítva mindig jelölték legjobb női főszereplőként. A Golden Globe még kegyesebb volt hozzá: rögtön az első évben megnyerte a drámai színésznői alakításért járó szobrot, ezt követően pedig további háromszor nominálták.

Kémcsajok

Korántsem Sydney Bristow az egyetlen, aki nem csak szépségével fegyverezte le a férfiakat a tévéképernyőn. Mindannyian jól emlékszünk a Charlie angyalai című 1976-ban indult sorozatra, melyben a három gyönyörű hölgy egy magánnyomozó-irodát üzemeltető, titokzatos milliomos megbízásából hajtott végre izgalmasabbnál izgalmasabb megbízásokat. A Luc Besson filmje alapján készült Nikita még több hasonlóságot mutat az Aliasszal, hiszen hősnője itt is megbízói szemében halálos fegyver, valójában azonban nagyon is érző szívű nő.

Sokáig keringtek pletykák arról, hogy az ABC tévéadó újraindítaná az Aliast (valószínűleg teljesen más alkotó- és szereplőgárdával), ez azonban nem valósult meg. Helyette az USA Networkön idén ősszel startol a Covert Affairs, amiben a Sakáltanyából megismert Piper Perabót szervezi be magához a CIA. Maga J. J. Abrams is újabb kémes sorozattal jelentkezik idén, igaz, az Undercoversben a hősnő egyenrangú társat kap férje személyében.

Beszéljük meg!

Beszéljünk arról, vajon mi az akciósorozatok hihetetlen népszerűségének a titka. Kommentáljon a neten: www.nol.hu/magazin.