Book nélkül

A netbook fogalmát az Asus juttatta el a köztudatba, és úgy tűnik, ugyanez a gyártó fog elsőként szakítani a könyv formátumú mobilszámítógép-karosszériával. A keyboard (azaz billenytyűzet) PC-ben egy hagyományos (teljes) számítógép-billentyűzet alkotja majd a házat, a számgombok helyén érintőképernyő dolgozik, az elő- és a hátoldal pedig körbe lesz rakva csatlakozókkal, kártyaolvasókkal és egyéb perifériákkal. Már az első kémfotókon is kirajzolódtak az új eszköz erősségei: minden laptopot felülmúló kényelmű billentyűzethasználat, hosszú üzemidő, kis tömeg, strapabíró kivitel. A valamikor a jövő év elején érkező gépet Intel Atom processzorral, 1 GB memóriával, 16 vagy 32 GB flash háttértárral, wifivel és négyórás akkuélettartammal kínálják, nagyjából 450 eurós áron.

A Nokia is rárepült

Az ötlet sikerét talán nem is az eladott példányszámok mutatják meg a legpontosabban, hanem az a tény, hogy mára az összes nagy gyártó kénytelen jelen lenni a netbookpiacon, különben menthetetlenül lemarad. Érvényes ez még az olyan, a komputeripart jórészt csak kívülről kerülgető óriásokra is, mint amilyen a Nokia. A finn gyártó egy konzervatív vonalvezetésű, klasszikus alumíniumházas, ugyanakkor a belsejét tekintve igazán újszerű készülékkel nevezett be a versenybe.

A Nokia 3g Booklet elnevezésű gépben minden megoldás a mobilinternetezést szolgálja: az akku akár 12 órás használatot is kibír lemerülés nélkül, a 3G-s internet pedig természetesen az alapkiszerelés része. Ventilátor egyáltalán nincs a gépben (emiatt is könynyebb és halkabb a legtöbb konkurensnél), a hűtést hőelvezető labirintusokkal oldották meg.

Százdolláros laptop kétszázért

Emlékszik még valaki a 100 dolláros laptopra? Az ötlet az MIT (Massachussetts Institute of Technology) és az AMD processzorgyártó fejlesztőinek agyából pattant ki, és rajtuk kívül mindenki más merő képtelenségnek hitte. Abban az időben – 2005 legelején – 200 ezer forintnak megfelelő összegnél olcsóbban nemigen lehetett használható mobil számítógépet venni –, hogyan hihettük volna, hogy ennek az összegnek kevesebb mint a tizedéből strapabíró, önálló áramellátással rendelkező, és minden fontosabb számítógép-funkcióra alkalmas masinát gyárthat valaki?

A 2005 szeptemberére elkészült prototípus sem győzött meg mindenkit (ára még nem volt, de az már akkoriban is világosan látszott, hogy legalább 200 dollárba kell majd kerülnie), viszont számos olyan megoldást felvonultatott, ami azóta is meghatározó ebben a termékkategóriában. Merevlemez helyett mozgó alkatrészeket nem tartalmazó, kis fogyasztású flashmemória, gyors processzor, csökkentett áramfelvételű képernyő jellemezte az akkoriban még főleg fejlődő országok iskolásainak szánt konceptszámítógépet.

Eee, mint forradalom

Az alapverziót, vagyis a 100 dolláros laptopot amolyan iskolatáska-pótlónak, modern palatáblának szánták. Az ötlet megvalósulása ebbe az irányba döcögve haladt, annak ellenére, hogy az elgondolás helyességét senki sem vitatta (az egyik ilyen számítógépcsalád kipróbálása Magyarországon is zajlik). A tajvani Asus azonban meglátta a nagy biznisz lehetőségét a kisméretű, ultrahordozható, ám internetezésre, szövegszerkesztésre, levelezésre, kép- és filmnézésre alkalmas számítógépben, és olyan tömegcikket fejlesztett belőle, amely az egész iparágat új irányba fordította. Az Eee PC 2007-ben jelent meg, és igaz ugyan, hogy mai szemmel nézve kompromiszszumok halmazának tűnik, ám mégis gyártók tucatjait késztette lépésváltásra, az IBM-től a HP-n át a Sonyig.

Kapcsolódó cikkek: Belső értékek a mobilokban | Az ingyenesség kora | Tuner, antenna, digidoboz | Böngészni sem biztonságos | Nézzük az internetet