Dr. Del Medico Imre

Szabó Bernadett

Zságer Balázs: Elhoztam az utolsó cédémet, remélem tetszeni fog.

Del Medico Imre: Ez kedves tőled, a fiamnál majd lejátszom, mert nekem nincsenek ilyen berendezéseim. Amúgy a zenében abszolút proletár ízlésű vagyok: a fúvószenét szeretem, az indulókat, és a katonazenét.

Zságer Balázs: Pedig valahogy úgy képzeltem, hogy mindig klasszikus zenét tetszik hallgatni.

Del Medico Imre:Hallgatok néha azt is, de mindig inkább a feleségem volt a koncertjáró. Egyébként épp a múltkor láttam a Mezzón Otto Klemperert. A balesete után készülhetett a felvétel, mert már ülve vezényelt. Azt ugye tudod, hogy eltörte a lábát? Egyszer ki akart szállni a repülőből, és nem várta meg, amíg odatolják a lépcsőt. Lelépett, és zuhant vagy három métert.

Magazin:És nem jött többé rendbe?

Del Medico Imre: Sajnos nem. A karmesterek közül különben személyesen is ismertem Kadosa Pált. Édesanyám tudniillik egy időben a balatonfüredi alkotóházban volt gondnok.

Zságer Balázs: Én is sokat lógtam a Balatonon, de a déli parton. Főiskolás koromban Balatonföldváron zongoráztam egy étterem teraszán három éven át minden nyáron. Volt egy gömb alakú akváriumunk, abba tettünk a gitárossal némi papírpénzt, hogy a címletekkel is jelezzük, mire számítunk nagyjából. Ezt hívtuk beetetésnek.

Del Medico Imre: Volt kapás?

Zságer Balázs: Általában igen. Valamelyik vasárnap délben például bejött néhány maffiózókülsejű alak, Dölyfösek voltak, leültek, és egyikük csak úgy odavetette: hé, haver, játssz valami szépet. Erre elkezdtem játszani Nino Rota témáját a Keresztapából.

Del Medico Imre: Elértette?

Zságer Balázs: Valószínűleg tetszett neki, mert egy húszezrest hagyott az akváriumban, amikor elment. Azok a Földváron töltött idők mellesleg nagy rutint adtak: ha kellett dzsesszt játszottam, de énekeltem Máté Pétert, Szécsi Pált, sőt Fényes Szabolcs-sanzont is.

Zságer Balázs
Del Medico Imre: A Fényes, az Eisemann, meg a Zsüti nagyon nagy művészek voltak. Én a Zsütit ismertem közülük, aki prozódiában utolérhetetlen volt. Ő írta azt a sort például, hogy „van egy kislány Anikó, rózsás tünemény”. Ennek létezett egy eredetije, ami úgy szólt, hogy „I met a gal in Calico, down in Santa Fe”. A hangzás ugyanaz, a fordítás zseniális, ráadásul mivel magyar volt a szöveg, csak a zene után kellett külföldre fizetni jogdíjat.

Zságer Balázs: Akkor ezért volt régen annyi „Popslágerek magyarul” című válogatás lemez.

Del Medico Imre: Hát persze. A zeneszerzők és a szövegírók azért itthon is mindig jól kerestek.

Zságer Balázs: Emlékszem, a Garderobe nevű zenekarom után kaptam először életemben jogdíjat, ötszáz forint körüli összeget. Egy Ki mit tud?-os fellépésünk után ugyanis az egyik számomat leadta egy vidéki rádió.

Del Medico Imre: Akkor képzeld el, hogy az 50-es években néha tízezer forintot is kifizettek egy-egy dal után. Sally Géza, aki egyébként füttyös zeneszerző volt, mert lefütyülte a dallamot, amit aztán lekottáztak neki, egyszer el is határozta, hogy megcsinálja a szerencséjét. Írt egy fülbemászó dalt, aminek ez volt a szövege: az én babám lakatos / pofikája maszatos / a puszija zamatos / hogyha iszik kapatos. A véleményező bizottság, mert akkoriban ilyen is volt, azonnal visszadobta ezt a következő indokokkal: egy szocialista lakatos nem iszik anynyit, hogy megártson neki, ráadásul van fürdőszobája, ezért mindig lezuhanyozik munka után. Aztán meg miféle fülledt nyugati erotika ez azzal a puszival?

Magazin: Ma már ilyen problémák valószínűleg nincsenek.

Zságer Balázs: Hát efféle cenzúra szerencsére már nem létezik, ráadásul a mi lemezeink mindig független kiadóknál jelentek meg. Arra azért volt példa, hogy a lemezkiadónál finoman javasolták, nem lenne rossz feldolgozni ezt, vagy azt a számot. Mostanában egyébként azt vettem észre, hogy néhány jó szám önmagában nem is elég, a kiadóknak és a lemeziparnak szükségük van egy mögöttes sztorira, legendára amivel el tudják adni a produkciót.

Magazin: Ez most komoly?

Zságer Balázs: A mainstream popzenében teljesen. Ha egy számban megvan a potenciál, egy szinten felül már nem érdekes, hogy az jobb vagy rosszabb, mint a többi. A lényeg, hogy legyen valami érdekes körülötte. Madonna sem véletlenül csókolózik Britney Spearsszel egy díjátadón.

Del Medico Imre: Kun Imrének, az egykori híres hangversenyrendezőnek volt egy története Emil Sauer zongoraművészről, aki arról volt híres, hogy amikor tűzbe jött, játék közben felpattant és kirúgta maga alól a széket. Amikor Budapestre jött, a Kun elbújt a függöny mögé, és végignézte a próbáját. Legnagyobb megdöbbenésére azt látta, hogy Sauer előre kipróbálja, hogyan rúgja ki a székét úgy, hogy az ne essen a zenekari árokba.

Zságer Balázs: A színpadi előadás mindig egyfajta show-biznisz is.

Del Medico Imre: Akkor ezt még nem így hívták.

Zságer Balázs: Nálam csak egyszer próbálkoztak hasonlóval az előző kiadónknál. Évekkel ezelőtt Kaposváron verekedésbe keveredtem, és egy óriási monoklit kaptam a szemem alá. A kiadónál rögtön le akartak fotózni, hogy majd azt a képet teszik a borítóra. Ment a hülyítés, hogy Balázskám, milyen jó kis imázsod lesz, Hollandiában a lányok úgy fogják kifesteni magukat a bulikra, ahogyan te most kinézel.

Del Medico Imre: Persze, hiszen az ismert embereket mindig utánozzák. A hajtóka például honnan ered? Hát VII. Edwardtól, aki híresen elegáns ember volt, és még walesi herceg korában egyszer kiment a lóversenyre. Esett az eső, ő pedig felhajtotta a nadrágszárát, aztán trehányságból úgy hagyta. Két nap múlva már mindenütt felhajtóval készítették a nadrágokat.

Zságer Balázs: Én mindenesetre egy percig sem gondoltam komolyan, hogy egy ilyen fényképpel kéne eladni a zenénket. Valahogy nem szeretem a túl direkt dolgokat.

Magazin: Könnyebb most egy művésznek ismertté válnia, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt?

Del Medico Imre: Szerintem a filmszalag sok mindent megváltoztatott. Korábban fogalmunk sem lehetett mondjuk arról, miért rajongott a közönség a XIX. században. A filmezés óta viszont senkinek nem kell magyarázni, milyen nagy színész volt Csortos Gyula vagy Jávor Pál.

Zságer Balázs: Nekem ezek a korai magyar filmek sohasem tetszettek. Valahogy ripacskodásnak tartottam az akkori színjátszást.

Del Medico Imre: Ezt szomorúan hallom. A 30 években készült filmek mindegyike ráadásul valóságos szociográfiai tanulmány. Amikor a szobalány kezicsókolommal köszön, a nagyságos úr tegezi az öreg inast, vagy amikor Muráti Lili azt mondja: Ámérika, ez mind egy rég elsülylyedt világról mesél. Emlékszem, az édesanyám is pontosan ezzel a hangsúllyal mondta az Amerikát.

Zságer Balázs: Tetszik még moziba járni?

Del Medico Imre: A lábam miatt nem tudok, ezért inkább itthon olvasok.

Zságer Balázs: Most éppen mit?

Del Medico Imre: Nemrég fejeztem be Ortutay Gyula naplójának első kötetét, ami hallatlanul érdekes volt. A Tutus ugyanis mindenkiről tudott valami rosszat írni, ráadásul a naplóját csak harminc évre zárolta. Ez azt jelenti, hogy azok, akikről írt, már rég meghaltak, viszont azok, akik ismerték ezeket az embereket, még bőven életben vannak. Soha nem volt egy nagy jellem, de talán ebből is látszik, milyen okos ember lehetett.

Zságer Balázs: Én inkább szépirodalmat olvasok, Krúdyt, Nabokovot, Oscar Wilde-ot. Mostanában felfedeztem egy-két friss amerikai írót is, például Paul Austert, meg Bukowskit.

Del Medico Imre: Neki csak azt a könyvét ismerem, amelyben az orosz ellenzékről ír. Ugye ő volt az, aki a brezsnyevi időkben szamizdatokat készített, aztán lecsukták és kicserélték egy kémre?

Zságer Balázs: Nem egészen. Akiről én beszélek, az Charles Bukowski, az író. Masszív alkoholista volt, évtizedeken át küldözgette a kéziratait a kiadóknak, de csak ötven felé futott be. Híresen aztán bepótolt mindent, amiből sokáig kimaradt: partikra járt, kergette a nőket. Egy nagyon jó filmet készítettek mostanában az életéről, a Tótumfaktumot.

Del Medico Imre: Látod, róla nem is hallottam, csak arról a másikról, az ellenzékiről. A Szovjetunió története egyébként roppant érdekes.

Zságer Balázs: Rám egy időben nagy hatással voltak a szovjet rajzfilmek, a No, megállj csak!, meg a Csiburaska, amiben egy krokodil harmonikázott. Teljesen rá voltam kattanva a zenéjükre, meg a nagyzenekari esztrád hangszerelésre. A Fogarasi Lacival (Yonderboi) egyegy ilyen hangmintát fel is használtunk néhány éve.

Magazin: És ezt lehetett?

Zságer Balázs: Egyrészt fogalmunk sem volt arról, hogy ki a jogtulajdonos, másrészt nem teljesen direktben használtuk ezeket a mintákat, hanem más zenei kontextusban.

Del Medico Imre: Az oroszokat sokáig nem érdekelte, ki milyen szellemi terméket használ fel tőlük, cserébe ők is mindent szabadon felhasználtak. Ezért nem fizettünk például egy büdös vasat sem, amikor a háború előtt kiadták nálunk Ilf–Petrov könyvét, a Tizenkét széket.

Zságer Balázs: A kínaiaknál sem létezik szerzői jog. Ők is gátlástalanul felhasználnak és sokszorosítanak mindent, viszont nem kérnek, mondjuk jogdíjat azért, mert papírra írunk.

Del Medico Imre: Emlékszem egy különös esetre. Az 50-es években a Szovjetunióban kiadták, az Egri csillagokat, és ehhez átvették a magyar változat illusztrációit is, amelyekért persze szintén nem akartak fizetni. A művész, Biai Föglein István akkor magának Vorosilov tábornoknak írt egy reklamáló levelet.

Magazin: Kivégezték?

Del Medico Imre: Nem, mert ők ketten még a háborúból ismerték egymást. Jogdíj gyanánt az oroszok huszonegyezer forint értékű rubelt utaltak át neki, természetesen szívességi alapon.

Magazin: Ez mit jelent?

Del Medico Imre: Azt, hogy ilyen sem lesz még egyszer az életben.

Dr. Del Medico Imre

Született: 1923. november 25. Foglalkozása: Jogot végzett, a Külügyminisztériumban kezdett dolgozni, ahonnan előbb a Zeneszerzők és Szövegírók Szövetségéhez, majd a Művészeti Alaphoz került, végül a Szerzői Jogvédő Hivataltól ment nyugdíjba. A 60-as évek elején kezdett olvasói leveleket írni. Nem csupán tévedéseket, sajtóhibákat tett szóvá, de bírálta a rosszul működő intézményeket, a bürokráciát, a beképzelt politikusokat. Egyszer még Grósz Károlynak is beolvasott levélben.

Del Medico Imre ajánlata

CD: Klemperer (4 CD)

Könyv: Ortutay Gyula naplója

Csortos Gyula: Duna-parti randevú

Zságer Balázs

Született: 1972. október 25. Foglalkozása: Grafikusnakkészült, autodidakta módon tanult zongorázni, informatikai főiskolát végzett. A 80-as évek végétől szerez zenét. Első zenekarában bluesfeldolgozásokat játszott, majd acid-jazzt, később a Yonderboi Quintetben volt billentyűs, ahonnan kilépett, és önálló zenekart alapított. Ő volt a társproducere Kamarás Iván színész szólóalbumának, készített remixeket, írt színházi előadáshoz és filmhez is zenét.

Zságer Balázs ajánlata

CD: The Essential Nino Rota Film Music Collection

Könyv: Ch. Bukowski: Ponyva

No, megállj csak! (szovjet rajzfilm)

Kapcsolódó cikkek: Éjszakai oroszlán | Macondóból jelentik | Pál utcai kudarc és édes élet | A bundás kenyér lázadása | Nem tudom adni, legózik