alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Büntetőmese

A Tom és Jerry morális kérdései

A Tom és Jerry gyártása óta eltelt évtizedekben sok minden megváltozott megítélésében, sok részt ma már kizárólag újravágva vetítenek. A legproblematikusabb pontok azonban mégsem ezek.

Dobay Ádám| Népszabadság| 2009. október 25. |13 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

DobayAdam | 2009. október 26. | 10:12:10

"Bambi anyja halálának lelövése" helyett "Bambi anyja halála" vagy "Bambi anyjának lelövése" :)

DobayAdam | 2009. október 26. | 09:11:27

"van-e köze mindehhez az agresszív viselkedéshez" helyett "van-e köze mindennek az agresszív viselkedéshez".

DobayAdam | 2009. október 26. | 08:40:53

tigerland: Bár a kommentekben ezt valóban felhozták, a cikkben nincs szó arról, hogy van-e köze mindehhez az agresszív viselkedéshez. Egyébként nincs, csak ezt nem írhatom le külön minden egyes cikkemben, viszont az előző, Dragon Ball-ról szólóban (http://nol.hu/kult/film/20091009-dragon_ball ) kicsit bővebben van szó a témáról.
A másik pedig, hogy a cikk nem fogalmaz meg értékítéletet a sorozatról, mindössze kiemeltem, mint az alcím is írja, morálisan megkérdőjelezhető részeket. A helyhiány miatt sajnos nem volt lehetőségem mélyebben belemenni a téma részleteibe, mint például hogy éppen elrettentő lehet a gyerek számára a filmen látott negatív kép. Ezt mondják az Amerikában a Bambin felnőtt generációra (pontosabban, hogy Bambi anyja halálának lelövése okozta traumatikus hatás segít az állatokkal kapcsolatos empátia növelésében, mindenesetre ezek csak feltételezések, egzakt kutatást még nem láttam rá), és a cikkben említett traumatikus poklos rész is biztos vagyok benne, hogy hatott az előítéletes, fekete-fehér gondolkodáshoz való viszonyomra.
Még egyszer, a cikk nem értékítélet a rajzfilmről - nem is lehet, hiszen szinte minden rész eltérő. Gyerekkoromban egységesen szerettem (az említett traumatikusakat kivéve), ma pedig vannak részek, amiket még mindig imádok és nagyon viccesnek tartok, viszont már van több olyan is, amin elkerekedik a szemem, és mondjuk óvodás gyerekemnek meg nem mutatnám. Később persze igen, mert ez nem cenzúrát jelent hanem a médiafogyasztás pszichés fejlődéshez való kapcsolását (végülis a karika-rendszer is jól-rosszul de ezt hivatott képviselni), ahogy az 1984-et se adom egy tíz éves kezébe.

silenthill1 | 2009. október 25. | 13:53:22

karit | 2009. október 25. | 13:21:40

Hejhó, azért az Itchy és Scratchy az a Simpsonsból van és az is egyfajta kiparodizálása volt a Tom és Jerry tartalmának. A Happy Tree Friends meg felnőtteknek van, illetve gimi végétől néztük, de 17 évesen már nem hinném hogy félnem kellett hogy bármiféle torzulást okoz, ha szórakozásból nézed. A Biblia maga jobban tud fanatizálni, mert abba beleélheted magad ha akarod.

A pornó se gyerekeknek való, azt is megtalálhatják, hát ilyen az internet...értelmes szülő gyerekzárprogramot tesz fel vagy nem engedi sokat netezni a gyerekét...

karit | 2009. október 25. | 13:21:40

A világ változik. Hiába nem nekik készülnek, már az óvodások is ezekből lesik el az élet lényegét:

http://www.youtube.com/watch?v=SXrOl4zX1fs&feature=PlayList&p=7570BE84770C5191&index=9&playnext=2&playnext_from=PL

http://www.youtube.com/watch?v=dLLNKpJrHro&NR=1&feature=fvwp

Érdeklődve várom, mikor jönnek divatba a terrorista hátizsákos, bombamellényes rajzfilmek. Mert az bizonyára kúúúl.

tigerland | 2009. október 25. | 12:47:29

Szerintem a cikk írója, és jónéhány kommentező túlmisztifikálja ezt az egészet.
Személy szerint (hangsúlyozom, ez az én véleményem) az agresszív viselkedés gyermekkorban nem írható csakis a médiában látottakra, kiváltképp eme rajzfilmre.
Csak sokkal könnyebb valamit egyértelműbb vagy prózai okok miatt bűnösnek kikiáltani, pláne olyasvalamit, amit mindenki ismer.
Nem így szoktak tömegeket valami, vagy valakik ellen uszítani?

A rajzfilmsorozat úgy zseniális, ahogy van, hisz még megszületése után 60-70 évvel is nemhogy megszállottan nézzük, de még egyesek elemezgetik és írogatnak is róla.
Talán épp ezért nem tudunk más példát felhozni az akkori időkből, holott biztosan születtek egyéb rajfilmek is. Egy másik klasszikus példa lehetne a Disney-féle rajzfilmek mibenléte is, ami azért szintén megérne egy kis elméleti kőhajigálást.

silenthill1 | 2009. október 25. | 12:27:56

Húú, egyesekben mennyi utálat van eziránt a rajzfilm iránt :)

Én egyesem imádom, még most is van pár dvd-m amit előveszek. Nem mondom, hogy néhányszor nem volt rideg, de azért kétlem hogy emiatt vált volna valakiből rossz ember, mert tévesen alakult az igazságérzete :)

karcsika | 2009. október 25. | 11:19:50

buta és igénytelen ez a komment

Flynn | 2009. október 25. | 10:07:53

buta és igénytelen ez a cikk

lys19 | 2009. október 23. | 17:09:30

Ezer bocsánat, rossz videót linkeltem be.
Az alább teljes:
http://www.youtube.com/watch?v=NN_1qXOrnII&feature=related

lys19 | 2009. október 23. | 16:57:44

Én szerettem gyerekkoromban a Tom és Jerryt, tesómmal együtt. Sosem tudtuk igazán eldönteni, hogy Tom vagy Jerry a rosszabb/jobb (a muskétás rész valóban ijesztő), de például a karácsonyi epizód a mai napig meghat.
http://www.youtube.com/watch?v=lEMcOJTfU_c
És nagyon jó a zenéje! (nemcsak ennek a résznek, hanem általában)

rokaulafuben | 2009. október 23. | 13:46:40

Én m... (olvass tovább)ár egész pici koromban utáltam a Tom és Jerryt, egyszerűen mert halálra rémisztett. Ha csak elképzeled, hogy ezeket élő emberi szereplők játszák, akkor minden idők legbrutálisabb filmjének lehetne kikiálltani. A gyerekek pedig nyilván nem fogják racionalizálni az egészet és felülírni a gondolattal, hogy "ez csak rajzfilm, nem igazi", mert a saját őszinte ösztöneikkel pontosan arra figyelnek, ami mindig is a legfontosabb, a karakterek közti relációkra és az ehhez kapcsolódó viselkedésükre.
Mondjuk amúgy sem értem, hogy valami brutális cselekvés miért válik hirtelen viccessé csupán attól, hogy nagyszemű, cuki rajzolt figurák követik el.

Amit még hozzátennék, hogy folyamatosan durvulnak a megtorlások. Ha Tom ráijeszt a Jerryre, akkor Jerry már a kalapáccsal üt vissza, míg végül már nem tudják tovább fokozni, mint hogy egymást megpróbálják brutálisan kivégezni, egyre gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban...
Tudom, hogy ma is vannak brutális rajzfilmek, lásd Happy Tree Friends, de - ellentétben a Tom és Jerryvel - ezek meg sem próbálnak mások lenni, mint amik.

pilvikke | 2009. október 23. | 13:08:48

Van egy epizód, amelyben Jerry mexikói rokona - az egerek szaporaságából kiindulva messze nem az egyetlen - vendégségbe érkezik és az elpattant gitárhúrokat rendszerint Tom bajuszából kitépett szőrszálakkal helyettesíti. Tom még csak nem is ingerelte, nem is fenyegette, mégis újra meg újra bűnhődik. Szerintem ez az epizód azt sugallja, hogy ha akarsz valamit, azt érd el, mindegy, milyen eszközzel. Nem szerencsés a gyerekeket erőszakra buzdítani. Még ha a rajzfilmen vicces is

A hatvan évvel ezelőtti Amerikában például még bevett és népszerű volt az afrikai amerikaiakkal kapcsolatos sztereotípiák komikus céllal való, ma már egyértelműen rasszistának tekintett felhasználása – l. a bárgyú, nagydarab házvezetőnőt, aki az eredeti változatban még töri is az angolt, és akit a nyolcvanas évekbeli első magyarországi sugárzása idejére is több részben egy vékony, fiatal, fehér nőre cseréltek. Tom udvarlásoknál használt, pozitív fényben bemutatott dohányzása sem állja meg ma már a helyét.

A Tom és Jerry legproblematikusabb pontjai azonban mégsem ezek, hanem a sorozat furcsa és inkonzisztens morális kódja. Az 1949-es Macska a mennyben (Heavenly Puss) című részben például Tom meghal, és míg a sorozatból ismert összes többi macskát beengedik a mennyországba, őt végül banális indokok miatt (nincs tinta a tollban, amivel alá kellene írnia egy papírt, csak egy-két másodperccel késik el stb.) a pokolban köt ki. Itt vár rá az örök kárhozat a vicsorgó buldog, Cövek képében, aki nyársra húzza, és üstben főzi meg. Bár az utolsó pár másodpercben kiderül, hogy Tom az egészet csak álmodta, ez nem változtat a rajzfilm egésze által sugallt, más epizódok által is megerősített üzeneten.

A klasszikus Tom és Jerry legtöbb részében ugyanis a macskának a hatalmasságuk, megközelíthetetlenségük miatt deréktól felfelé láthatatlan, istenszerű szülőfigurák adnak utasítást az egér elfogására. A konfliktus elindítója az egér üldözésére parancsot kiadó személy, mégis mindig a parancsot teljesíteni próbáló macska viseli a következményeket. Tom a hatalomhoz való lojalitása miatt jár pórul, míg a hatalmi helyzetben lévőkkel szemben rebellis egér az esetek többségében megússza szárazon.

Ez addig jelentéktelen részlet, amíg maximum egy krémtorta a konfliktus tétje. De amikor Tom már semmi okot nem ad arra, hogy Jerry bántsa, kínozza, vagy az őrületbe kergesse, illetve amikor Tomot (például több muskétás tematikájú részben) konkrétan kivégzik azért, mert nem teljesítette a feladatát, már egyáltalán nem világos, hogy miért az egerek a pozitív szereplők – azonkívül, hogy mert annak vannak beállítva.

Joseph Campbell mitológiakutató szerint míg a keleti kultúrákban az ember és a természet közti harmónia megteremtése, addig Nyugaton inkább a természet uralása, leigázása a cél. Ennek teljesen megfelel, hogy Tomot saját természeti működéséért büntetik, még csak nem is valamilyen hübriszért, mint mondjuk a Hupikék Törpikék Hókuszpókját, akiről folyton megerősítik, hogy kapzsi, önző célokra kergeti a törpöket.

A legnagyobb gond azonban, hogy a Tom és Jerryben nincs megbocsátás. Tom „bűneiért” (bár látjuk, gyakran kétséges, hogy azok-e egyáltalán) kemény megtorlás, sőt halálbüntetés is jár, felmentés egyszer sem. Sok epizód természetesnek veszi, hogy Tom rossz, akinek ezért a létezési minőségéért bűnhődnie kell, hiába nem ad rá okot. Ha Jerry egyszer elhatározza, hogy büntetni fog, akkor nem gondolja meg magát (például a szintén hajmeresztő részben, amikor különböző öngyilkossági módszereket szimulál Tomnak).

A legismertebb fennmaradt keresztény moralitásdrámákban, mint az Akárkiben, az üzenet egyik fele csak a bűntől való elrettentés, a másik a bűnbánat és az isteni kegyelem bemutatása. A poklos részben Tom bőven gyakorol bűnbánatot, a végén már könyörög – és Jerry még meg is bocsát neki, Isten azonban már nem. A keresztény kultúrkör egyik legismertebb, gyerekeknek sugárzott sorozatában így épp a kultúrkör alappillérei, a megbocsátás és a kegyelem hiányoznak teljesen.

A szerző mitológiakutató. Hét éve vizsgálja a mítoszok, a média és a tömegkultúra kapcsolatát.

Adatlap

Cím: Tom és Jerry. Műfaj: rajzfilmsorozat Évad: 1940–1967. Epizódok száma: 162 Hol látható?: a Cartoon Network vetíti. Joseph Barbera író-karaktertervező és William Hanna rendező 1940-ben bemutatott első közös rajzfilmje, az Elbocsátás (Puss Gets the Boot) vezette be a macska kisegér általi heccelését. A kor sok macska–egér rajzfilmje miatt először nem kaptak nagy visszhangot a megrendelő MGM-től, de a mozik pozitív visszajelzései és egy Oscarjelölés után az MGM animációs vezetője sorozatot rendelt belőle. A Tom és Jerry 7 Oscar-díját és további jelöléseit ebben az 1940 és 1958 közötti Hanna–Barbera-korszakban szerezte, ezalatt összesen 114 rész készült el. A hatvanas években előbb Csehszlovákiában, majd újra Amerikában forgattak még további 47 epizódot, de ezek már az animáció, a forgatókönyvek és a rendezés minőségében is alatta maradtak a korábbiaknak.