Aggályos elemzések

Az ujjlenyomatokra vonatkozó vizsgálatot a skót kormány indította el, miután felmentettek az elfogultság vádja alól egy olyan nyomozónőt, aki ellen hibás ujjlenyomat-elemzés volt az egyetlen vád. A decemberben írt jelentés leszögezi, hogy emberi tévedés okozta a problémát, és hangsúlyozta, hogy az ujjlenyomat-elemzések eredményei aggodalmakra adnak okot. Javaslatot tett arra is, hogy a jövőben ezeket az elemzéseket ne tekintsék 100 százalékosnak, és a bonyolult, a részleges vagy az elmosódott ujjlenyomatok elemzésére egy olyan eljárás kidolgozását sürgette, melyben legalább három szakértő részletes véleményét kérik be.

Mint arról a New Scientist múlt év végén beszámolt, egy angol törvényszéki szakértő, Jim Fraser szerint a jelentés évtizedek óta fennálló problémákra világít rá. Fraser a világ különböző részein élő 400 ujjlenyomat-szakértővel folytatott interjúi alapján ugyanis azt tapasztalta: 80 százalékuk véli úgy, hogy a módszer megbízható. Bár több friss eset alapján is úgy tűnik, hogy ezeket az elemzéseket óvatosan kell kezelni, a módszer továbbra is a törvényszéki azonosítás egyik fő alapköve.

Az Itiel Dror vezette angol kutatócsoport nekifogott az ujjlenyomat-vizsgálati módszerek gyengeségeinek feltérképezéséhez. Egyik vizsgálatukban azt nézték meg, miként befolyásolja a szakértők véleményét, ha az általánosan bevett gyakorlatnak megfelelően, egy időben láthatják a bűnügyi helyszínen vett ujjlenyomatokat a gyanúsítottéval. Különböző nemzetiségű húsz szakértőnek egy bűnügyi helyszínről származó tíz ujjlenyomatot küldtek el, ezekből öthöz mellékelték a feltételezett elkövető ujjlenyomatát is, majd arra kérték őket, hogy számolják meg a helyszínen talált ujjlenyomaton látható aprólékos részleteket, megkülönböztető jeleket. A gyanúsított ujjlenyomatának ismerete csökkentette a talált jellegzetességek számát, ráadásul a szakértők eltérő részleteket azonosítottak.

Egy tíz elemzőből álló másik csoportban a szakértők más következtetéseket vontak le tíz ujjlenyomat esetében, ha azokat néhány hónappal később kapták meg egy újabb elemzésre.

Egy harmadik vizsgálatban Dror azt nézte meg, hogyan befolyásolja az automata ujjlenyomat-azonosító rendszer (AFIS) a szakértők munkáját. Huszonhárom szakértőnek egy ujjlenyomatot és a lehetséges találatokat tartalmazó AFIS-listát adott, de a találatot jelentő ujjlenyomatot néhány listán máshova helyezte. Kiderült, hogy a lista elején szereplő ujjlenyomatok vizsgálatával a szakértők több időt töltöttek el, mint a listán később szereplőkkel, és ha egy valódi találat később szerepelt a listán, akkor a szakértők hajlamosabbak voltak egy a lista elején szereplő téves találatot igaznak venni a valódi találat „elnézése” mellett.

Ezek az eredmények persze nem jelentenek halálos ítéletet az ujjlenyomat-vizsgáló módszerekre, ám felhívják a figyelmet arra, hogy megfelelő intézkedéseket kell hozni a tévedések kizárására. Dror szerint nagyon fontos, hogy a szakértők ne láthassák a gyanúsítottak ujjlenyomatait a bűnügyi helyszínen talált ujjlenyomatok elemzése előtt, és a bűnüggyel összefüggő más bizonyítékhoz se férhessenek hozzá.

Kapcsolódó cikkek: Index: a legfőbb ügyész leváltotta a kriminológiai intézet igazgatóját | A negyvenes férfi a tipikus áldozat? | Lady Halál | Kegyetlen, megalázó, embertelen | Furcsán viszonyulunk a bűnözéshez