A Roszkozmosz orosz űrkutatási hivatal által 2011. november 9-én közreadott, 2011. november 2-án készült képen a Phobosz-Grunt űrszondát készítik fel indulásra mérnökök a kazahsztáni Bajkonurban

MTI/AP - Roszkozmosz

A két műholdnak a légköri izzást túlélő alkatrészei az óceánokba zuhantak. Ezeket követi hamarosan az orosz Fobosz-Grunt űrszonda. A jobb sorsra érdemes orosz berendezést nem arra tervezték, hogy tavaly novemberi felbocsátása után két hónapig egyre kisebb távolságban a Föld körül keringjen, hanem arra, hogy a Mars bolygót, illetve annak holdjait tanulmányozza. Csakhogy a marsi út – máig nem tisztázott műszaki okok miatt – nem jött össze, tovább alázva az orosz űriparnak az utóbbi időben alaposan megtépázott tekintélyét.

Az űrhulladékok közül naponta átlagosan egy lép be a sűrű légkörbe. Az esetek döntő többségében ezek a fémdarabok nem érik el a földfelszínt, mert már a légkörben elégnek. A nagyobb műholdak közül, mint a Rosat és az UARS, amelyekből néhány alkatrész le is eshet, átlagosan évente egy jön vissza. A légkörbe visszatérő űreszközöknek általában a 60-80 százalékuk semmisül meg.

A Space.com honlapon megjelent jóslás szerint a Fobosz-Grunt vége most vasárnap, azaz január 15-én várható. Ebben az intervallumban tehát már a mai nap is benne van. Az űreszköz a legújabb számítások szerint nem ég el teljesen a légkörben, mintegy húsz-harminc darabja elérheti a felszínt, úgy kétszáz kilónyi fémtörmelékről lehet szó. Az előbb említett két űrszondához hasonlóan ez esetben is rendkívül kicsi annak a valószínűsége, hogy személyi sérülést okozzon egy visszazuhanó darab.

A német Rosat műhold elemei egy 80 kilométer széles sávban szóródhattak szét – a becsapódáskor óránként 450 kilométeres sebességgel zuhanhattak a törmelékek. A becslések szerint a 2,6 tonnás műholdból harminc kisebb-nagyobb darab, összesen 1,6-1,7 tonna fém érhette el a felszínt. A legnagyobb darab a 400 kilós, hővédő rendszerrel ellátott röntgentükör és annak tartószerkezete lehetett. Ugyancsak túlélhette a légköri izzást az optikai rendszer és több, karbonszálas kompozitból készült alkatrész. De mindez feltételezés, mert semmit sem találtak meg.

Hasonlóan nem kerültek elő darabok abból az 532 kilósra becsült fémtömegből, ami a megolvadás előtti állapotában az amerikai UARS műholdat jelentette. A tavaly szeptember 24-én lezuhant amerikai műhold darabjai a Csendes-óceánba zuhanhattak. A műhold részei 480–1300 kilométeres sávban szóródtak szét, távol a szárazföldtől. Ezek a darabok is az óceán mélyén pihennek. Ahogy arról lapunkban beszámoltunk, az UARS esetében 1:3200-hoz volt annak a valószínűsége, hogy a műholddarabok valakit megsebesítenek, a Rosat esetében ez az arány 1:2000-hez volt.

A tavaly november 9-én startolt 13 tonna tömegű orosz Fobosz-Grunt esetében 7,5 tonnányi lehet a megmaradt hajtóanyag. Ezzel kellett volna eljutnia a Marsig, de a hajtómű nem indult be. A Space.com szerint az üzemanyag nem jut le a felszínre, mert az alumíniumötvözetből készült tartály a légköri fékeződéskor keletkező hő miatt úgy 100 km magasságban kilyukad, a hajtóanyag pedig megsemmisül. Ez lényeges különbség ahhoz a 2008-as esethez képest, amikor egy irányíthatatlanná vált amerikai kémműholdat egy hadihajóról indított rakétával, még a Föld körüli pályáján semmisítettek meg. Akkor ugyanis elképzelhetőnek tartották, hogy a titánból készült tartályában tárolt féltonnányi hidrazin lejuthat a felszínre. Ez lakott területre hullva kárt okozhatott volna.

A Fobosz-Grunt leérkező darabjainak teljes tömege 200 kg-nál is kevesebb lesz. Hogy pontosan mikor és hol esnek le ezek a darabok, azt az előző két szondához hasonlóan lehetetlen előre kiszámítani. A megmaradó darabok között biztosan ott lesz az a visszatérő egység, amely az eredeti tervek szerint a Mars Fobosz holdjának felszínéről hozott volna 200 grammnyi talajmintát. A talajmintás kapszulát éppen a légköri utazás miatt hővédő burkolattal látták el. Az űrszonda fedélzetén két konténerbe mikroorganizmusokat is tettek, amelyekkel azt akarták tesztelni, hogy azok túlélik-e a több hónapon át tartó bolygóközi utazást. A válasszal megerősíthető vagy megcáfolható lett volna az a feltevés, hogy a földet benépesíthették-e máshonnan érkezett mikroorganizmusok. (A tartályban levő élő szervezetek egyébként még a henger sérülése esetén sem veszélyesek az emberre.)

Ha valaki mégis egy lezuhanó űrtárgytól szenved sérülést, azért a felbocsátó állam a vétkesség vizsgálata nélkül felelősséggel tartozik. Gál Gyula, a Nemzetközi Asztronautikai Társaság tagja szerint akkor is, ha azt egy magánvállalkozás űrtevékenysége okozta. Az Űrvilág.hu portálon megjelent tanulmánya szerint igényünket államközi szinten Magyarország érvényesíti a felbocsátó állammal szemben.

Az orosz űrszonda a Marsot elvileg 2012. szeptember elején érte volna el, 2013. február–március körül szállt volna le a mindössze 27 kilométeres hosszúságú Foboszra, és két nap múltán indult volna vissza a Földre, hogy 34 hónapos űrutazás után 2014 augusztusában visszatérjen Kazahsztánba. A 13 tonnás űrszondából a Földre, Kazahsztánba, már csak egy hétkilós szerkezet tért volna vissza. Annak minimális az esélye, hogy éppen Kazahsztánba hulljanak a darabok. Bárhova essenek, marsi talajminta semmiképpen sem lenne a tartályban.

Kapcsolódó cikkek: Lakóházra zuhant egy orosz műhold | Kémműholdat lőttek fel Japánból | Útnak indulhat Magyarország első műholdja | Kína már a második az űrben | Nincs hír a becsapódásról