Ma még sok a megválaszolatlan kérdés csillagunkkal kapcsolatban. A Nap mágneses tere 11 évenként felcserélődik, ilyenkor a napfoltok száma és a napkitörések gyakorisága jelentősen megnő. Ám néha mégis előfordul, hogy 11 évnél jóval többet kell várni a napfoltok megjelenésére. Ennek okát nem ismerjük, mint ahogy azt sem, miként csökkenhetett valamelyest a Nap által sugárzott energia mennyisége az ún. kis jégkorszak idején (a XVII. század második felétől a XVIII. század elejéig)? Ekkor a naptevékenység addig sosem látott mértékben lecsökkent (Maunder-minimum), s ennek az időszaka jól egybeesik a Föld átlaghőmérsékletének csökkenésével.

Erre és hasonló kérdésekre keres választ a tegnap útjára indítandó Solar Dynamics Observatory (SDO) amerikai űrteleszkóp. A mintegy 270 kg tömegű csillagászati műhold adataiból a kutatók közelebb kerülhetnek a naptevékenység Földre gyakorolt hatásának megértéséhez. Mindez gyakorlati szempontból is fontos, hiszen segít megérteni a globális éghajlatváltozások okait (pl. a globális felmelegedés, lehűlés és a naptevékenység aktivitásának szintje közötti összefüggés kimutatásával).

A Nap működésének pontosabb megértése más miatt is fontos. A távoli csillagokat csak fénypontoknak látjuk, még ha a Föld legnagyobb távcsöveit használjuk is. A csillagok olyan messze vannak tőlünk (a legközelebbi csillag fénye pl. 4,2 évet utazik az űrben, míg elér hozzánk), hogy kissé korong alakúként mindössze néhány csillagot sikerült eddig észlelni. Vagyis a csillagok lehetséges felszíni jelenségeinek vizsgálatakor a Nap az egyetlen kiindulási pontunk. Ha a Nap működését jobban megértjük, akkor abból a távoli csillagok mindennapjaira is következtethetünk.

A Napot elsősorban az ultraibolya tartományban vizsgáló SDO élettartamát jelenleg öt évre tervezik, de ha nem hibásodnak meg a műszerei, küldetése meghosszabbítható. Legutóbb tavaly januárban bocsátottak fel Napot vizsgáló űrtávcsövet. A Koronasz-Foton nevű orosz űrteleszkóp hosszú ideje az első jelentős orosz csillagászati műhold volt. Decemberben megszakadt vele a kapcsolat, s már nem sikerült megfelelő működésre bírni az űrtávcsövet.

Kapcsolódó cikkek: „A Szaturnusz nincs egyedül” | Élet-nyom a Marson | Új ablak nyílik az univerzumra | Egyre több víz a Marson | Sötét anyag a Föld körül?