A "hulladékból termék" típusú vándorkiállítás nem magyar sajátosság: ha a PR-szakma megpróbál átélhető és emberközeli témát gyúrni a környezetvédelemből (különösen abban az esetben, ha diákok jelentik a célcsoportot), többnyire rajzverseny vagy kukadizájn-pályázat lesz a végeredmény. A VAM Designban most megnyílt SzemétVilág kiállítás nemzetközi áttekintést nyújt a hasonló próbálkozásokból (elsősorban az északi országok praxisából), azt is megmutatva, hogy mennyi ellentmondás van az ipar eldobós szemlélete és a társadalom környezeti igényei között.

Az ökodizájn - azaz a SzemétVilág tágabb szellemi háttere - természetesen többet jelent a szemétből kitúrt tárgyak második életénél. Egyfajta fordított élettartam-marketingről is szól, amelynek éppen az a lényege, hogy használati tárgyaink sokáig éljenek, és hogy a bennük felhasznált anyagoknak, meg a kidolgozás minőségének köszönhetően használat után könnyű legyen új funkciót vagy hasznosítási lehetőséget találni nekik.

És persze kapcsolódik hozzá egy szemléletmód is, arról, hogy a termelés, a kereskedelem, a közlekedés stb. lehet akár fenntartható is, sőt saját napi döntéseinkkel akár ki is kényszeríthetjük, hogy - legalább lokálisan - az legyen. Itt van például a kiállítás legizgalmasabb sarkát jelentő Dreams on Wheels (szabad fordításban: álmok két keréken) tárlat, amely a kerékpározás és a biciklis életmód témáját járja körül. Ennek Dániában legalább akkora hagyománya és kultúrája van, mint Hollandiában és természetesen a kiegészítő infrastruktúra is megvan hozzá.

A Dreams on Wheels nemcsak - sőt nem is elsősorban - a bringákról szól, hanem sokkal inkább arról az "urban design strategy"-ről, azaz városfejlesztési stratégiáról, amelyben a kerékpáro(zá)s nem megtűrt deviancia, hanem a közlekedéstervezés integráns része, ugyanúgy, mint a villamos vagy a P+R parkoló.

Az elsősorban fotókra támaszkodó tárlat egy magyar szemmel szinte elképzelhetetlen, kerékpáros-központú településszervezést mutat be, amelyben a nulla kibocsátású, kis helyigényű, mérsékelten balesetveszélyes kerékpár ténylegesen az autózás alternatívája.

Van még egy igazi csemege a kiállításon szereplő tárgyak és témák között, ez pedig Christiania, a dán főváros területén lévő "szabad város" (a kifejezés némiképp eufemisztikus, és legalább olyan pontatlanul fejezi ki a lényeget, mint az ellenzők körében használatos hippi- vagy punkkolónia). Christiania természetesen nemcsak a fogyasztói létet elutasító ökohippiké, de anti-fogyasztói kultúrájával, autonómiájával, a létezéshez és a lakóhelyhez való jogot újraértelmező, immár több évtizedes gyakorlatával kihagyhatatlan színfoltja a dán fővárosnak, és nemcsak úgy általában a gondolkodásra, hanem konkrétan a képzőművészetre is nagy hatással van.

A többi látnivaló már inkább a rutin kategóriájába tartozik. Arra a kérdésre, hogy mi mindent lehetne csinálni a hulladékból, a kiállított tárgyakon keresztül nagyon tanulságos és ötletes finn, svéd, észt és persze magyar válaszokat kaphatunk.

Ez azonban rossz kérdés, amire csak hamis válasz születhet: nem attól lesz kevesebb a szemét, ha a sztárok egyszer egy évben hulladék alapanyagú mókás ruhákat és ékszereket vesznek fel, hanem ha az ipari termelést szabályozó jogi előírásokba kőkemény környezetvédelmi kritériumok épülnek be például a felhasználható csomagolóanyag mennyiségéről, a hulladékká vált termékek kötelező visszavételéről, vagy a szemétgyártás megadóztatásáról.

Kapcsolódó cikkek: Több kárt okoznak a lebomló műanyag szatyrok, mint hasznot | Zászlózzák a jó strandokat | Összeomlott a hulladékpiac | Környezetszámtan | Csillogás és redva a Ligetben