|
 Anke Domaske (balra) és a Qmilchből készült ruhát viselő manöken. Lágy az esése REUTERS - Fabian Bimmer
A nagy textilipari vállalatok meg is rohanták a 28 éves német lányt, de ő nem adja ki a titkát. Inkább saját divatbirodalmat épít köré. Anke két egymással egybe nem illő szakmát boronált össze: 19 évesen már divatmárkát gründolt, a Mademoiselle Chi Chi (MCC) hollywoodi sztárok, köztük Mischa Barton vagy Ashlee Simpson kedvencei közé tartozik. Mégsem művészeti főiskolára ment, hanem a természettudományt választotta: mikrobiológiát tanult. – Olyan családból származom, ahol megszoktuk, sok mindent magunk állítunk elő. A dédnagymamám falun élt, ő is egyfajta divattervező volt, cipőket készített – mesélte a lapunknak adott telefoninterjúban.
Anke Domaske kalandos élete Moszkvában kezdődött: keletnémet szülei ösztöndíjasként tanultak az orosz fővárosban, ő és testvére is ott született. Lipcsében nőtt fel, de a német egyesítés után kinyílt számára a világ: 19 évesen Japánba költözött, ami elmondása szerint óriási hatással volt rá és az ízlésére. Majd a göttingeni egyetem következett, mostanság pedig Hannoverben él.
– A tejből készült mikroszál nem teljesen új találmány, az 1930-as évek óta létezik, ám akkor rengeteg vegyi anyaggal kombinálták, hogy tartós legyen – mondta. A vegyítéssel azonban épp a természetességét vesztette el.
 Hat liter tej kell egy ruhához REUTERS - Fabian Bimmer
– Amikor a mostohaapám rákos lett, láttuk, micsoda szenvedést okoznak neki a műszálas anyagok. Manapság a barátaim közül is sokan küzdenek bőrallergiával, ezért arra gondoltam, megpróbálok egy teljesen természetes anyagot kikísérletezni – mondta.
Hatfős csapatával két évig dolgozott a recepten, amelyet azóta is hétpecsétes titokként őriz. Az eljárás lényegét azonban elárulja: tulajdonképpen aludttejet, majd túrót kell készíteni, ezt megszárítani, s ebből létrehozni egy fehérjeport. Az utóbbiból – kellő mennyiségű víz és némi méhviasz hozzáadásával – nyerik ki a Qmilchnek nevezett különleges, tejalapú anyagot.
A Qmilch „bázisa” tulajdonképpen a kazein, egy olyan anyag, amely a tejtermelés során visszamarad, étkezési célokra nem is használható. Az anyag gyártásakor egyébként jóval kevesebb vízre van szükség, mint amennyit a gyapjú vagy más anyagok igényelnek, így a környezetet is kíméli. – Amikor először álltam elő az ötletemmel, a textillel foglalkozó kutatók azt mondták, ez képtelenség. Aztán mégiscsak sikerült. Megkaptam érte a legjobb kezdő cégnek járó alsó-szászországi díjat és a Német Textil- és Divatszövetség innovációs díját. Menten akkora érdeklődés támadt, hogy nem győztem kapkodni a fejemet. Szerencsére még végig tudok menni a hannoveri főutcán anélkül, hogy felismernének – mondta kellő öniróniával a tervező.
Anke Domaske természetesen maga is szívesen hordja a csodaanyagot, amelynek egyelőre a tömeggyártása okoz kisebb fejtörést neki. – Anyukám ebben alszik, az MCC-kollekciót is ebből készítem. Időközben jelentkeztek már lakástextilt, ágyneműt gyártó vállalatok. Sőt autós cégek is, üléshuzatokat szeretnének a Qmilchből készíteni. Kiderült, az anyagnak egyéb jótékony hatásai is vannak: segíti a vérkeringést, és még a testhőmérsékletet is szabályozza. Imádom az érzéki, lágy anyagokat, de praktikus okokból főleg nadrágot, kosztümöket hordok, hiszen a munkám csak nyolc százalékban tervezés, a többi időt a kapcsolatok kialakítása, ápolása és az üzleti tárgyalások emésztik fel – vallotta be végül.
A fiatal divattervezőnek saját üzlete egyelőre nincs, de az interneten hamarosan lehet tőle rendelni. Egy-egy ruha hatliternyi tejből készül, és 150-200 euróba kerülmajd. – A kereskedőket, a divatüzletek vezetőit nehéz meggyőzni arról, hogy fogadják a fiatal tervezők ruháit. Egyre inkább uniformizálódik a divat. Régebben New Yorkban például sok egyedi terméket lehetett kapni, de ma már ott is a nagy láncok uralnak mindent – panaszolta.
Anke mégis javíthatatlan optimista. Ha valaki, ő valóban elmondhatja: tejben füröszti a kuncsaftjait.
|