
A The Doors egyik rajongója Jim Morrison sírjánál, a párizsi Pére Lachaise temetőben Reuters - Gonzalo Fuentes
Nem az volt a kérdés, hogy fiatalon fog-e meghalni – hanem, hogy mennyire fiatalon. Olvasom a különféle portálokon felbukkanó híreket Amy Winehouse haláláról, olvasom az írásokhoz tartozó olvasói megjegyzéseket is, amelyek zenei főtémája nagyjából a fenti mondat vonalát követi. Most mindenki legalább annyira ért Amy Winehouse-hoz, mint a sima hétköznapokon a focihoz, az időjáráshoz, a BKV-hoz vagy a politikához. Nincs ebben semmi meglepő: amikor egy döbbenetesen fiatal és szikrázó tehetségű művész hagyja itt az árnyékvilágot, természetes, hogy a teljes média, ezáltal a teljes közvélemény rávetődik a témára. Még ahhoz is eljut a hír, még annak is van véleménye a dologról, akit soha egyetlen Amy Winehouse-dallal sem sodort össze az élet. Majd most rákeres. És jó eséllyel neki is fájni fog, hogy így derékba tört egy már eddig is figyelemre méltó karrier.
Amy Winehouse hétvégi halálával új taggal bővült a Club 27-nek nevezett társaság. A Club 27 persze nem hivatalos egylet, inkább afféle popkult utalás. Tagjairól azt érdemes tudni, hogy mindannyian 27 éves korukban hunytak el, s mindannyiuk halálát állítólagos rejtélyek övezik. Péntekig a klub leghíresebbjeinek sorát Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin és Kurt Cobain alkotta. A leghíresebb tagok között tartják számon még Robert Johnsont is, akinek munkásságából Bob Dylan, Eric Clapton, a Cream, a Rolling Stones vagy éppen a Led Zeppelin is merített, de, olvasom a neten, Johnson „nem egyértelműen” 27-es: születési dátumát vitatják.
Csak a halál a biztos. Így szokott ez lenni.
 Amy Winehouse Reuters - Luke MacGregor
Brian Jones 1969 júliusában halt meg. A Rolling Stones alapítójára saját medencéjében találtak rá, a körülmények máig tisztázatlanok. Ugyancsak vitatják Jimi Hendrix esetét, akire 1970. szeptember 18-án saját hányásába fulladva leltek, állítólag az előző este megivott alkohol (talán a kedvenc söre?) és a mellé beszedett nyugtatók készítették ki. Janis Joplin ugyancsak 1970-es halálát kevesebb misztérium övezte: a blues heroinája herointúladagolásban hunyt el.
Annál több a kérdőjel Jim Morrison halála körül. A The Doors legendás énekese a hivatalos papírok szerint szívelégtelenségben halt meg saját fürdőkádjában. Csakhogy boncolás nem volt, s az is csak növelte a homályt, hogy viszonylag gyorsan eltemették a párizsi Pére Lachaise temetőben. A szívelégtelenséget vitatják – úgy a meggyőződéses rajongók, mint a meggyőződéses zenei újságírók, na és persze az összeesküvés-elméletek hívei. Az utóbbiak jellemzően két eshetőség mellett teszik le a voksukat. A valószínűbb, hogy kábítószer-túladagolás végzett az énekes-költővel. A hihetetlenebb meg, hogy az amerikai kormány végeztette ki.
Legutóbb a grunge-alapító Kurt Cobain lépett be önként a 27-es klubba. A Nirvana frontembere 1994 márciusában a beszedett több mint négy tucat Rohypnol hatását két üveg pezsgővel próbálta erősíteni Rómában. Az amúgy sem gyenge nyugtatókkal kombinált alkohol kis híján az énekes végét okozta. Akkor még megúszta – seattle-i házának garázspadlását viszont már nem élte túl. Vadászpuskával lett öngyilkos.
 Kurt Cobain
Tizenhét évig nem bővült igazi, Winehouse-szerű, vitathatatlan világsztárral a 27-es klub, amelyben különben számos, az említetteknél kevésbé ismert művész nevét találhatjuk. Huszonhét évesen halt meg Gary Thain, a Uriah Heep tagja, Jean-Michael Basquiat graffitis-festőművész és Freaky Tah, a Lost Boyz nevű amerikai rapcsapat egyik MC-je. A nem hivatalos társaság jó pár tagjának halála nem hozható közvetlenül összefüggésbe az önpusztító életmóddal, már amennyiben ez az alkohol-drog-rock and roll háromszögben való ragadással definiálható.
Bár a hírek szerint Amy Winehouse camdeni lakásában nem találtak drogot, egy percig sem volt titok, hogy az énekesnő kábítószerproblémákkal, italgondokkal küzdött. Egy darabig úgy nézett ki, sikerül kikecmeregnie a csapdából, ám a rajongók korán örültek, Winehouse visszaesett. A júniusban kezdett turnét a katasztrofálisra sikeredett belgrádi koncert után teljesen lemondta a menedzsment. Az augusztusra tervezett budapesti fellépés is áldozatul esett, persze.
Nem az volt a kérdés, hogy fiatalon fog-e meghalni – hanem hogy mennyire fiatalon. Ez jár a fejemben. Meg hogy mi lehet ezzel a 27-tel.Meg az: bár nem törvényszerű, hogy a világhírre vergődötteket előbb-utóbb elkapja a gépszíj, azért mégiscsak lehet abban valami, hogy a show-biznisz öl. A kicsit idősebb rocksztárokra is igaz lehet, amit nemrég egy, a pubertáscsillagok kapcsán készült interjúban hangsúlyozott egy pszichológus. Hogy mennyire készít ki egy előadót a hírnév, a rajongás, a média, amely a sztár minden egyes lépését figyeli, nagy mértékben függ a családi háttértől, környezettől, attól, hogyan képes feldolgozni valaki a magánéleti kudarcokat. No meg attól is, áll-e mellette olyan személy, aki adott esetben vissza tudja rángatni a földre. Akire hallgat. Igaz, a valódi zseni öntörvényű, minden láncot letép, óriási lángon ég. Épp ettől (is) zseni, hogy nem hagyja magát betörni. Ki tudja, mi lett volna Mozarttal, ha az ő korában olyan fejlett a bulvár, a drog- és a szórakoztatóipar, mint manapság?
 Janis Joplin
Amy Winehouse két kitűnő lemezt tett le az asztalra. A második, Back to Black című az utóbbi évek legnagyobb példányban eladott korongja lett, ami alapjáraton sem akármi, ebben a színvonaltalan zenével butított világban, ahol a legnézettebb videó a maga 350 milliós letöltésszámával talán még mindig a 17 éves Justin Bieber és Ludacris klipje, no tehát ebben a popuniverzumban pedig különösen nagy szó. Amy Winehouse a szónak morrisoni, hendrixi, cobaini értelmében talán nem volt igazi műfajalapító forradalmár: előhúzta a fiókból a hatvanas-hetvenes évek világát, rátolt egy kicsit, majd saját, elképesztően zseniális hangjával szórta meg, fűszer gyanánt. És magát adta. És mégis. Akinek volt füle, ette. Ettük.
Ettük volna még.
|