A gondjai pár napja gyarapodtak, mivel a férje el akar tőle válni. Belenyugvó mosollyal beszélt erről, olyan volt ez a mosoly, mint egy védekező álarc:
– Elmegy a férjem, mert nincs már semmi, ami összekapcsolna minket. Ő mondta. Igaza van, én is így érzem. Nincs már közös témánk. Ha kérdezem valamiről, meghallgatom a válaszát, de nem tudnám visszamondani, mit mondott. Mert nem érdekel. Ő is így lehet velem.
– A férjének van valakije? – vittem tovább a szót.
– Nem mondta, de az se érdekel.
– Maga se szeretné, ha maradna.
– Nem tudom... Megszoktuk egymást. Azt meg, hogy miképp jövök ki a pénzemből, elképzelni se tudom. Főleg, ha majd csak 28 ezret kapok.
Azzal búcsúztam el, hogy megértem, ha ezek után nem foglalkozik a választással, ám ő megállított:
– Tudja, kire fogok szavazni? – nézett szúrón a szemembe. – Csak olyanra, aki eddig még nem volt hatalmon. Mert aki már volt, az mind lopott. A magunkfajta meg kínlódik, a két fiam is mindent megpróbál, de nem megy semmire. Azt kívánom, hogy a politikusok forduljanak fel mind! Hogy azt a pénzt, amit elloptak, költsék orvosságra és sírkőre! Keresek egy kicsi, névtelen pártot, és arra szavazok. Így tiltakozom a nagyok ellen.
Hirtelen elhallgatott, mert észrevette, hogy a házból egy férfi közeleg felénk.
– A férjem – mutatott a hozzánk lépőre. Bemutatkoztunk egymásnak, és megtudtam, hogy az asszony párja irodagépműszerész, de most árufeltöltő egy szupermarketben. Ő sem akar szavazni.
– Ezek a pártok elloptak mindent – sóhajtott a férfi. – Azt kívánom a politikusoknak, hogy amit zsebre vágtak, költsék orvosságra meg sírkőre! Ha esetleg elmegyek szavazni, kiválasztom a legkisebb pártot, és beikszelem. Így tiltakozom.
|
Szavazásra várakozók a pécsi Kossuth téren
Sóki Tamás / MTI |
Az asszony kuncog a férfi szavain.
– Ezek szerint mégis van még, amiről egyformán gondolkodnak – bújt ki belőlem a pimasz.
A férfi egyből értette, miért mondhattam ezt:
– Van – bólintott rá. – Még van. A pár bement a házba, s a kapu üvegén át még láttam, ahogy a férfi a szemetesvödröt elvette a feleségétől, és maga elé engedte az asszonyt a lépcsőn.
Az egyik dél-baranyai falucska önkormányzati kertészetét tíz asszony műveli közmunkában. A kert nagyjából évente tizenötmillióba kerül, a termés értéke mindössze másfél-két millió. A korábban állástalan, napszámból és segélyből élő nők valamennyien elfogadták, sőt megszerették a havi 50 ezer forintnyi bért biztosító közmunkát.
A faluban hatszor annyi szavazatot kapott a Fidesz, mint az ellenzék
A csapat fele úgy tiszteli Orbánt, mint régen a melósok Kádárt, a másik fele – elnézést a blaszfémiáért –, mint az istent. Az egyik asszony, aki 1996-ig a mohácsi farostlemezgyárban dolgozott, elmondta, hogy az elmúlt három évben mind a négy gyermeke kiment dolgozni Ausztriába, kőművesként, pincérként, virágkötőként és bébiszitterként keresik a kenyerüket. A gyerekek boldogulnak, elégedettek, és biztosak abban, hogy már nem térnek haza. A választásra se.
|
Választói üzenet a szavazólapon
Vajda János / MTI |
Ha itthon vannak, szidják a magyar kormányt, szerintük romlásba viszi az országot, azt jósolják, hogy a következő öt évben kimegy külföldre még félmillió fiatal, és ettől összeomlik a nyugdíjrendszer. Anyjuk nem vitatkozik velük, nekem viszont kitartóan azt ismételgette:
– Orbán munkát ad, és ez biztonságot jelent.
– De ez közmunka – próbáltam kijózanítani –, értéket nem teremt, és többe kerül, mint amennyit hoz.
– Nekem jó, hálás vagyok érte. Az asszony közmunkás sorstársai bólogattak. Úgy tűnik, a választás napján is azt tették: a faluban hatszor annyi szavazatot kapott a Fidesz, mint az ellenzék. Azokban a baranyai falvakban, ahol az állástalanság 50-80 százalékos és a közmunka a fő megélhetési forrás, négy-ötször, sőt néhol tízszer-hússzor annyian voksoltak a kormánypártok jelöltjére, mint a baloldali kihívóra. Pedig két évvel korábban e falvak közmunkásai még átkozták a világot.
A szocialista politikusok úgy vélik, a közmunkások parancsra szavaztak. Lehet, hogy történt ilyen, ám aki csak ezzel magyarázza a dolgot, az nem ismeri az érintettek gondolkodását. Dombóváron leszólítottam egy 32 éves villanyszerelőt, kiderült, másfél éve Németországban dolgozik. Az átlagos testalkatú, hosszú, barna haját hátul összegumizó férfinak odakint, miután levonják a szállásdíját, megmarad félmillió forintja. Ennek ellenére hazavágyik, s ha itthon valaki 200 ezer forint fizetést ajánlana, maradna. Ám 150-et se ajánlanak. Amúgy a férfi 2002-ben az SZDSZ-re szavazott.
Engem megfogott a Kuruc.infó, mert ki meri mondani, hogy miért nem jut az ország előbbre
– Azt ígérték, legalizálják a füvet, ettől voltak szimpatikusak – vallotta be pártkötődése furcsa okát. – 2006-ban már Gyurcsányra szavaztam, jó dumája volt, lenyomta Orbánt rendesen. De csalódtam Gyurcsányban, ezért 2010-ben nem mentem el szavazni.
– Most se megy el?
– Ha épp itthon leszek, elmegyek, és a Jobbikra szavazok.
– Miért rájuk?
– Mert fellépnek a cigányok meg a zsidók ellen.
– Mi a baja a cigányokkal és a zsidókkal?
– Ellopnak mindent. A cigányok kicsiben, a zsidók nagyban csinálják. Ezt a Jobbik nem hagyja.
– Magát meglopták már a cigányok vagy a zsidók?
– Nem.
– Akkor mire építi a nézeteit? – kérdeztem erőltetett nyugalommal.
– A Kuruc.infóra.
– Ha az alapján tájékozódik, akkor biztos az uniót is utálja.
– Mit szeressek rajta?
– Semmi megnyerő sincs például Németországban?
– Nem csúnya ország, de nem szeretem.
– Eljár ott valahová: városnézni, múzeumba, színházba, koncertre, focimeccsre, sörözni?
– Nemigen. Dolgozom, ingázom, alszom, tévézek, netet olvasok.
– Ki vitte rá a Kuruc.infóra?
– Egy dombóvári haverom. Jobbikos.
– A munkatársai is olvassák a Kuruc.infót?
– Nem, őket nem érdekli. Engem megfogott, mert ki meri mondani, hogy miért nem jut az ország előbbre.
– A cigányok meg a zsidók miatt?
– Igen.
– Valami más oka nem lehet? Nyugaton is vannak cigányok és zsidók, a Nyugat mégis halad. Bűnbakkeresés helyett nem inkább azt kéne megfejteni, hogy mitől működik a Nyugat?
– Nem érdekel, én ott csak rabszolga vagyok.
– Itthon, a minimálbérért nem volt az?
– Talán igen, de hiszek abban, hogy itthon egyszer csak lehetek valaki, ott kint viszont azt érzem, hogy sosem lehetek más, csak rabszolga.
A választásról kérdezett házaspárok többnyire azt felelték, hogy egységesen szavaznak majd. Ám találkoztam párokkal, akik politikailag két irányba húztak. Pécs legbalsorsúbb részén, a Hősök terén egy 47 éves roma asszony a kérdéseim nyomán tudta meg, hogy férje a Jobbikra szavaz.
A Jobbik majd ad a bűnözőknek rácsos tésztát!
 |
Szavazók Szigetváron
Sóki Tamás / MTI |
– Elválok tőled, ember, ha megteszed – csattant fel a koránál tíz évvel idősebbnek látszó, elcigarettázott hangú feleség.
– Te tudod – somolygott a férfi.
– Hát hogyan szavazhatsz a cigányok ellenségeire?
– A Jobbik csak rendet akar – érvelt a férfi. – Ki nem állhatom azokat a cigányokat, akik bűnöznek, dologtalanok, és nem tudnak viselkedni. Azok miatt utálnak minket. A Pintér azt mondta, két hét alatt rendet tesz, aztán mit csinált? Semmit! A Jobbik majd ad a bűnözőknek rácsos tésztát!
– A bűnözőket én is utálom, de akkor se szavazhatsz a Jobbikra – szólt rá férjére az asszony. – Mit szólna a fiad, ha megtudja?
– A Márió is a Jobbikra szavaz – vágott vissza a férfi.
– A Márió?! – rémült meg az asszony.
– Melyiktek hülyítette meg a másikat?! Még elvitatkoztak egy ideig, közben az asszony elmondta, hogy ők mindig becsületesen éltek, felneveltek három gyereket, náluk soha senkinek nem volt baja a rendőrséggel. Amikor elváltam tőlük, a férfi még mindig kitartott a Jobbik mellett. Hogy végül kire voksolt, nem tudom, de hogy a romák közül volt, aki a Jobbikra szavazott errefelé, az nem kérdéses, hisz a csakis romák lakta baranyai aprófaluban, Gilvánfán is akadt két Jobbik-hívő.
Komló kökönyösi lakótelepén egy hatvan felé járó házaspárnak szegtem útját. A magas, jó kiállású asszony egykor cipőüzemben volt felsőrészkészítő, erős felépítésű férje a külfejtésen dolgozott. Mindketten egészségügyi járadékosok, bevételük csak 160 ezer forint, ennek ellenére anyagi gondjuk nincs, igaz, vágyaik is visszafogottak. Lányaik elköltöztek a munkanélküliségtől fuldokló városból. Az asszony Orbán-imádó.
Csak azért szavaz rájuk, hogy otthon béke legyen?
– Minden szavát issza – nevette el magát a férfi. – Szívesen főzne rá, mosna rá.
Az asszony jól tűrte férje iróniáját, aztán mégis magyarázkodásba fogott:
– Orbán szebben beszél, mint a többi politikus. A szívhez szól, és igazi hazafi.
– Hiába mondtam neki – legyintett a férj –, hogy Orbán csak manipulálja az embereket. Valaha utálta a vallást meg a papokat, most meg szentfazék. Őszinte ember nem vált ekkorát. De Orbán mindig hazudik. Egyszer azt is nyilatkozta, hogy ő sosem hazudik – hát kérem, aki ilyet mond, az a legócskább hazug... Népszavazást rendeztetett a tandíj ellen, később meg bevezette a tandíjat. Én már egyetlen szavát se hiszem.
A férfi minden indulat nélkül sorolta Orbán bűneit, az asszony kedélyesen, de megingathatatlanul hallgatta.
– Akkor ön nyilván a szocikra szavaz – néztem a férfira.
– Arra akartam, de mégse. Nem szeretnék haragot a feleségemmel. Ő a szocikat ki nem állja.
– Szidja a Fideszt, mégis rájuk szavaz?
– Na, azt már nem!
– Hát?
– Az LMP-re.
– Őket is kedveli?
– Nincsenek ellenemre.
– Inkább csak azért szavaz rájuk, hogy otthon béke legyen?
– Azért.
