A Sanko Park bevásárlóközpont

THE NEW YORK TIMES - Tyler Hicks

„A szír emberek szeretik Törökországot, mert az támogatja az arab világot és ők muszlim testvéreink.” Zakria Shavektől, egy gaziantepi telephelyű szír szállítmányozó cég 37 éves gépkocsivezetőjétől hallottuk ezt, amint letett egy Aleppóbol bevásárolni érkezett családot. Aleppó mintegy kétórás autóútra van innen, és vetélkedik Damaszkusszal Szíria legnagyobb városának címéért. „Ellenségünk a világban Izrael, ezért is szeretjük Törökországot, hiszen ellenségünk ellensége a mi barátunk”, így Zakria Shavek.

Szíriaiak tízezrei zarándokolnak el havonta ebbe a Törökország délkeleti peremén fekvő városba és a látogatók száma tovább emelkedett, amióta a két ország tavaly szeptemberben eltörölte a vízumkényszert. Ez csak a legújabb megnyilvánulása Törökország és Sziria erősödő kapcsolatainak, amely a török kormány ama erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a gazdaság és a kultúra eszközeivel közeledjék szomszédaihoz, és így váljék a térség vezetőjévé. Törökország elmozdulása a muszlim világ felé, amely megmutatkozik az Izraellel való legutóbbi összecsapástól és Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök kijelentéséig, hogy Irán atomprogramja békés jellegű, aggodalmat keltett az Egyesült Államokban és Európában: Törökország, a fontos NATO-szövetséges, hátat fordíthat a Nyugatnak.

Ám Törökország, ahol a kivitel 70 százaléka Európára jut és a helyi üzletemberek bizonygatják: kormányuk politikája, amely baráti kapcsolatokat ápol valamennyi szomszédjukkal, nem más, mint ravasz és nagyon is nyugati kapitalista jellegű törekvés, hogy csökkentsék függőségüket a pangó európai piacoktól, és megerősítsék Törökország létfontosságú politikai és gazdasági híd szerepét Kelet és Nyugat között.

Valóban: a legtöbb arab állam, köztük Szíria, lelkesen támogatja Törökország igényét, hogy csatlakozzék az Európai Unióhoz. Az országot nélkülözhetetlen közvetítőnek látják a nyugati piacok felé, amelyek egyébként elérhetetlenek számukra. Politikai téren Törökország közel-keleti befolyását jelentősen erősítik a Nyugathoz fűződő szilárd kapcsolatai. E tényt elismeri Bashar al-Asszád szír elnök is, aki sokakat sokkolt a török fővárosban, amikor e hónapban figyelmeztetett: a legutóbbi válság Izrael és Törökország között aláaknázhatja Ankara közvetítő szerepét a régióban.

Tíz évvel ezelőtt még feszültek voltak a szír–török kapcsolatok: Törökország azzal vádolta Szíriát, hogy kurd szeparatistákat rejteget, míg Szíria a vizek és területi viták kérdésében rohant ki a törökök ellen. Emellett a szírekben él alávetettségük történelmi emléke az ottomán birodalom idejéből, míg sok világi török országuk alapítója, Kemal Atatürk szellemében, Szíriát elmaradott, tekintélyuralmi államnak látja.

Most viszont, a határkorlátok eltörlésével, virágzik a török export, a teától kezdve a textilárukon át a pelenkáig, és a gazdasági siker párosul az újsütetű lelkesedéssel. (...)

Gaziantep múltja szorosan összefonódik Szíriáéval – a város az ottomán birodalomban Aleppó tartomány része volt – és a két ország közötti mézeshetek jelei mindenfelé láthatók.

Péntekenként szíriaiak ezrei lepik el a városközpontot. Vonzzák őket az olcsó árak és a nyugati márkák. A legtöbben egyenesen a Sanko Parkba, a város legnagyobb bevásárlóközpontjába tartanak, ahol a bőkezűen költekező szírek szívesen látott vevők. A város bazárjaiban a pisztáciaárusok arabul szólongatják a járókelőket és virulnak a török üzletemberek részére szervezett arab nyelvtanfolyamok. Megszokottabbá vált a törökök és szírek közötti házasság.

Szíriában, ahol a világi Törökországgal kötött szövetség elmozdulást jelent az Irán irányába folytatott udvarlástól, a konzervatív iszlám és a kozmopolita demokrácia törökországi keverékét a fiatalabb nemzedék mind inkább modellnek tekinti. Török szappanoperáknak, filmeknek rajongói tábora van és a Made in Turkey címke szinte annyit ér, mint mint a párizsi vagy a milánói.

A napokban a csillogó Sanko Park bevásárlóközpontban a sikkes, 27 éves Mays al-Hindawi Bayrak, Pierre Cardin-inget vett török férjének. Amint a fiatalasszony elmondta, a szírek számára Törökország egyet jelent az európai modernséggel. Miután Törökország nemrég kirohant Izrael ellen, 21 éves fivére bejelentette a családnak: török állampolgárságért akar folyamodni.

„Régen sok török azt gondolta, minden arab asszony burkát visel és minden férfi tevén jár munkába. Most kezdjük egymást jobban megismerni”, tette hozzá.

Itteni üzletemberek azt mondják: függetlenül attól, hogy a kormányzó párt politikája segíti-e a gazdaságot vagy sem, az számít, hogy a Kelet felé való nyitás végső soron hasznot hoz.

Cengiz Akinal, egy nagy cipőgyártó, az Akinal Bella ügyvezetője elmondta: a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának az iszlám által ösztönzött politikája megkönnyítette a kapcsolatot az arab üzletfelekkel. A cég, amely termékeinek többségét Európába exportálja, tavaly 40 százalékkal tudta növelni kivitelét Szíriába.

Akinal felmenői az ottomán birodalom idején bőrt hoztak be Szíriából és a szultán számára készítettek cipőket. Az üzletember nemrég üzeme gyártásának egy részét áthelyezte Aleppóba és Damaszkuszba, ahol a helyi bérek a felét teszik ki a törökországinak. Véleménye szerint azonban Szíria még évtizedekkel van elmaradva Törökország mögött, ami a minőséget és a műszaki know-how-t illeti.

„Törökország 15 évvel járhat Európa mögött, de Szíria még 30 évvel van Törökország mögött” – mondta.

Valóban, az üzletemberek elmondták, hogy miután évtizedeken át gyakorolták a nyugat-európai üzleti magatartást, a Közel-Kelet felé tett fordulat ismét változtatásra kényszeríti őket. Amint például Akinal megjegyezte: az arab nagyvállalati vezetőkkel folytatott ártárgyalások inkább közel-keleti bazárra emlékeztetnek, mint az igazgatói tárgyalóban folytatott tanácskozásra. „Az európaiakkal fél óra alatt megszülethet a megállapodás. A szírekkel néha a teljes napot alkudozással töltöm.”

Míg a legtöbb itteni üdvözli a szírek beözönlését, egyes törökök panaszkodnak, hogy felverik az árakat, a szállodáktól a márkás ruhákig. Mások azon siránkoznak, hogy a szírek vallási konzervativizmusa nem illik a világi Törökországhoz.

„Liberálisabbak vagyunk, mint ők s néha kényelmetlen lehet, amikor a szír nők tetőtől talpig beburkolva jönnek, a férfiak pedig minket bámulnak”, mondta Deniz, a török tizenéves, szakadt farmerben és trikóban. A lány nem mondta meg a vezetéknevét – félt, hogy magára haragítja szír főnökét.

A cikk 2010. július 15-én jelent meg a The New York Times hasábjain.