Luanda, az angolai főváros: rekord-olajbevétel, gyors fejlődés

REUTERS - Rafael Marchante

Ám 2008-ban Cunha Vaz megnyitotta lisszaboni székhelyű PR-tanácsadó cégének irodáját Luandában, Angola fővárosában, és tavaly a társaság 22 millió eurós (28 millió dolláros) bevételének már 37 százaléka származott Angolából.

Portugália, Európa egyik gyengélkedő gazdasága, kilábalási reményeit egyre inkább volt gyarmatában, Angolában látja. Az ország – hála főként a kőolajnak és a gyémántnak – ma már Fekete-Afrika egyik legerősebb gazdasága. A portugál irányváltás részben annak köszönhető, hogy Brazíliában, e másik virágzó volt gyarmaton keményedik a verseny, közben pedig Portugália hagyományos európai kereskedelmi partnerei, élükön Spanyolországgal, adóssághegyekkel és növekvő munkanélküliséggel küszködnek.

Aníbal Cavaco Silva portugál államfő, aki nagy jelentőséget tulajdonít az egykori gyarmattal való kapcsolatnak
AP - Francisco Seco Angola máris Portugália legnagyobb Európán kívüli exportpiaca, tavaly a portugál kivitel hét százalékát vette fel, szemben a 2000-es egy százalékkal. Az exportcikkek listáját a gépek és ipari berendezések vezetik, az élelmiszerek, italok és fémek mellett.

Talán még a kereskedelmi forgalom felfutásánál is látványosabb, hogy egy új portugál nemzedék kezdett dolgozni Angolában, s ez a tendencia várhatóan felgyorsul, mert egyre több portugál cég helyezi át oda tevékenységét,

Angola pedig további befektetésbarát intézkedéseket hoz, mint amilyen a helyi értéktőzsde megnyitása is volt. A portugál bevándorlást megfigyelő szervezet szerint tavaly 23 787 portugál költözött Angolába, míg 2006-ban mindössze 156. (…)

Ám nem csak a portugálok vetettek szemet Angolára. Az utóbbi időben Kína is aktív szerepet játszik Angola gazdasági újjáépítésében, s a három évtizedes háborúban tönkrement utak és egyéb infrastruktúrák hekyreállításához nyújtott segítség fejében igyekszik hozzáférést biztosítani magának az ország természeti kincseihez.

A portugál cégeknek ugyan nincs olyan pénzügyi erejük, hogy versenyezzenek a kínai és más nagyobb befektetőkkel, viszont a közös nyelv, a kulturális kötődésekkel együtt, előnyükre válhat.

A már említett PR-cégtől Cunha Vaz mégis azt hangsúlyozza, hogy vigyázni kell Portugália és a szülőföldje közötti történelmi kapcsolatok újjáélesztésével.

„Nyilván közös a nyelvünk, és sokkal több a közös bennünk az angolaiakkal, mint a kínaiakban és másokban, de a portugál befektetőknek óriási erőfeszítéseket kell tenniük, hogy ne tűnjenek fel úgy, mintha erőnek erejével vissza akarnák hozni a gyarmati időket” – mondta. „A helyi partnerekkel való együttműködés és feltétlen segítségük nélkül Angolában vajmi keveset lehet elérni.”

A portugálok már előzőleg is volt gyarmataikra – különösen Brazíliára – építettek, hogy segítsenek ellensúlyozni a csökkenő hazai bevételeket. (…)

Általános elemzői vélemény szerint azonban Brazília elég nagy és fejlett ahhoz, hogy egyedül is növekedést tudjon elérni. A portugál cégek ottani befektetései pedig rendszertelenek voltak. A portugál kiskereskedelmi láncok például az 1990-es években ambiciózus kalandozásokat tettek Brazíliában, de aztán belefutottak a valutaleértékelési problémákba és az erőteljes belföldi versenybe.

„A brazil piac mindig is ott volt a radarernyőinken, és többször is kísérleteztünk ott, de nem mindig sikeresen” – mondta Cristina Casalinho, a BPI portugál bank vezető közgazdásza.

Hozzátette: „Tavaly volt valamelyes haladás a Brazíliával való kereskedelmi kapcsolatokban, de nem vagyok biztos benne, hogy ez tartós lesz. Valójában inkább szkeptikus vagyok Brazíliát illetően, viszont ami Angolát illeti, az olyasvalami, aminek folytatódnia kell, mégpedig úgy, hogy a kapcsolatok legfontosabb elemeként, az export fokozatosan átadja helyét a közvetlen befektetéseknek.

Ricardo Gorjao, a CPI, a banki és egyéb szolgáltatási szoftverkészítő cég projektigazgatója, tavaly idejének kétharmadát Angolában töltötte, ahol a bankok korábban Luandára korlátozták tevékenységüket, de most már szinte a semmiből országos hálózatot építenek ki. „Portugáliában óriási recesszió van, de itt a bankszektor bámulatos fejlődésnek indult, úgyhogy nagyon is érdemes volt erőteljesen Angola felé fordulnunk” – mondta telefonon Luandából.

Habár az angolai fővárosban Lisszabonhoz képest „nehéz, veszélyes, és drága” az élet, „a portugáliai munkanélküliség közepette, azt hiszem, egyre többen lesznek készek arra, hogy egy jó állásért ideköltözzenek”. (…)

Elemzők mindazonáltal a külföldi befektetők előtt álló komoly akadályként emelik ki a korrupciót és a túlzottan bürokratikus eljárásokat. A korrupciót mérő Transparency International nemzetközi szervezet által tavaly készített korrupcióérzékelési listán Angola a 162. volt a 180 ország között.

Pezsgő gazdaságával és az ölébe hullott kőolaj-jövedelmekkel Angola maga is külföldi befektetőként jelent meg Portugáliában. Ebben élen járnak az 1979 óta angolai elnök José Eduardo dos Santos családtagjai és tanácsadói, akik olajfaligeteket és szőlőket vásároltak fel Észak-Portugáliában, érdekeltségeket szereztek vezető cégekben. (…)

Az angolai vezető elit ambícióitól eltekintve is van egy további oka, hogy várhatóan kibővülnek az üzleti kapcsolatok, ez pedig az, hogy a portugáliai egyetemeken egyre több az afrikai hallgató, s közülük is a legtöbb angolai. (…)

A cikk 2010. július 14-én jelent meg a The New York Times hasábjain.