Autóbomba-merénylet Lahoréban

AP - K. M. Chaudary

De azután rossz irányt vettek a dolgok. Kundi az egyetemen egy keményvonalas iszlamista csoporthoz csatlakozott. Diplomája nem hozott neki állást és csak sodródott a munkát kereső városi fiatalok tömegében. Korai radikalizálódása hozzájárult, hogy ambíciói nagyobb szabású és sötétebb formában bontakozzanak ki.

A betegek gyógyítása helyett Kundiból Pakisztán egyik legfelkészültebb harcosa lett. Az al­Kaida emberének irányításával annak a hálózatnak lett a tagja, amely tavaly a legvakmerőbb támadások közül jó néhányat hajtott végre a pakisztáni állam és lakossága ellen, mondja a helyi rendőrség. Hónapokig vadásztak rá, végül február 19­ én a rendőrökkel vívott tűzharcban huszonkilenc évesen agyonlőtték.

Kundi és körének tagjai – az alsó középosztályból származó, tanult és feltörekvő fiatalok – ahhoz az új nemzedékhez tartoznak, amely kifinomultabbá és hatékonyabban gyilkolóvá tette a harci hálózatokat. Az al­Kaida meglovagolta céltalan ambíciójukat és afeletti dühüket, hogy Pakisztán a generációjuk szemében legnagyobb ellenségnek számító Egyesült Államok szövetségese.

„Ezek azok a fickók, akik Google­ térképeket használnak támadásaik tervezésénél”, mondja Pandzsáb tartomány egyik vezető rendőrtisztviselője. „Jobb kiképzést kapnak, mint amilyet a mi nemzeti rendőr­akadémiánk nyújt.”

Kundihoz hasonlóan sokan az 1990­es években nőttek fel. Akkor a dzsihád, a szent háború – a Kasmír feletti in diai kontroll ellen – állami politika volt, a dzsihád csoportok nyíltan toborozták az utánpótlást az egyetemeken. Ám az al­Kaida befolyására a csoportok energiáit befelé, Pakisztán saját kormánya és népe ellen irányították.

Ez a váltás széttörte a régi keletű, egykor az állam által támogatott harci hálózatokat, helyükbe új tömörülések tarka szövevényét teremtve, amely állandó változásban van és nem könynyen határozható meg. (...

A következmények halálosak. 2009­ben a szélsőségesek merényleteiben 3021 pakisztánit öltek meg, háromszor annyit, mint 2006-­ban.

Sürgető kérdésről van szó. Pakisztán a fiatal népesség robba násszerű növekedésének közepén tart, évente több mint egymillióan áramlanak a munkaerőpiacra, de a gazdaság – jelenlegi ütemében – nem növekszik eléggé ahhoz, hogy fel is szívja őket. Bár a fiataloknak csak kis töredéke választja a harcos szerepét, a súlyos munkanélküliség növeli a kockázatot.

Egy diák neveltetése

Kundi pályája, s ahogy azután letért arról, párhuzamba állítható Pakisztán közelmúltbeli történetével. Pastu szülők gyermekeként Pandzsáb állam délnyugati részének egy kisvárosában nőtt fel, ahol tevék baktatnak kis csordákban és homok csípi a szemet. Apja havi 255 dolláros jövedelme alapján a család a pakisztáni középosztály alsó peremén volt. Az élethez így is türelem kellett. A hús luxusnak számított. Apja csak egyszer engedhette meg magának, hogy meglátogassa az orvosi egyetemen.

Ezt, a részben visszahúzódáson, részben szégyenkezésen nyugvó múltat hozta magával Kundi az egyetemre Fajszalábádba, Pakisztán harmadik legnagyobb városába. A város a modern dolgok robbanásszerű elegye volt. Közlekedési dugók. Elegáns éttermek. Nők, akik nem takarták el magukat. Kisvárosokból érkező fiatalokból, akik számára ismeretlen a városi élet, ez a környezet merev védekezést válthat ki, mondja Mughees-uddin Sheikh , a Pandzsáb Egyetem dékánja Lahoréban, Pakisztán második legnagyobb városában. (...

Ellenőrzés egy lahorei buszjáraton
The New York Times - Tyler Hicks Megkönnyítendő az alkalmazkodást, a fiatalok diákcsoportokhoz csatlakoznak, amelyek afféle belvárosi bandákhoz hasonlóan, segítenek nekik eligazodni az életben – hogyan használjanak egy bankot, melyik mecsetben imádkozzanak –, de egyúttal védelmet is nyújtanak.

Egyik évfolyamtársa és barátja, Muhammad (aki kérte, családnevét ne említsük, mert fél, hogy a fegyveresekkel azonosítják) elmondta: amikor Kundi az 1990­ es évek végén megérkezett a pandzsábi orvosegyetemre, egy, az iszlámra összpontosító diákcsoportot választott. Tipikus választás volt ez vallásos családból származó fiatalok esetében, akiket a szülők meg akarnak védeni a város veszélyei től.

A Lashkar­e­ Taiba csoport jótékonysággal foglalkozott, valamint közös imákat rendezett. És lehetőséget adott arra is, hogy felkészüljenek a kasmíri dzsihádra. A Lashkar­csoport a kaland és a hazafiság keveréke volt, s ez vonzotta a nyughatatlan fiatal férfiakat. A csoportnak még irodája is volt az egyetem területén, a 12D számú szobában.

Az ilyen dzsihád csoportok részei lettek a pakisztáni társadalom fő áramának az 1980­as években, amikor az Egyesült Államok finanszírozta az Afganisztánban a szovjetek ellen harcoló iszlám radikálisokat, s amikor Muhammad Zia ul-Haq, az amerikaiak által támogatott pakisztáni tábornok hatalmat adott a keményvonalas mullahoknak és bevitte az iszlámot az iskolai tankönyvekbe.

Az 1990­ es évekre a kasmíri dzsihádra toborzók gyűléseket tartottak az állami egyetemeken. 2001 után a Lashkar a föld alá kényszerült, de jótékonysági részlege révén tovább működött. Amerikai, indiai és pakisztáni tisztségviselők szerint ők vitték végbe az indiai Mumbai szállodái és más fontos épületei elleni merényleteket 2008 novemberében.

Pakisztán alsó középosztályát veszélyezteti leginkább a radikalizálódás, mondja Amir Rana, a Béke­tanulmányok Pakisztáni Intézetének igazgatója. Ez a réteg a radikálisan Amerika­ ellenes média fogyasztója. Az iszlamista diákcsoportok agresszívan toborozzák tagjaikat az állami egyetemeken, ahová szinte kizárólag az alsóbb és a középosztálybeli fiatalok járnak. (...)

Umar Kundi
AP Felrázó invázió

Jóllehet Kundi buzgón vágyott a dzsihádra, akkoriban viszonylag békés idők voltak Pakisztánban. A szovjetek elleni háború régen véget ért és az ország legtöbb dzsihádcsoportja csak sodródott. Mindez azonban megváltozott 2001­ ben, amikor az Egyesült Államok elárasztotta Afganisztánt és ezzel felrázta a szent háború ifjú pakisztáni híveit, akik az amerikaiak lépését a muszlimok elleni háborúnak tekintették. „Ez volt a kezdet”, mondja egy nemzetbiztonsági tisztviselő Karacsiban. „A kis, helyi célpontokról egy sokkal nagyobb, globális célpontra váltottak, az Egyesült Államokra.”

Amikor az al­ Kaida megjelent Pakisztánban, Kundinak nem kellett messzire mennie, hogy megtalálja. Az afganisztáni amerikai invázió sok vezetőjüket átlökte a határon, köztük Abu Zubaydahot, Oszama bin Laden belső körének egyik tagját. 2002­ben felbukkant a fajszalábádi Allied kórházban, ahol Kundi dolgozott. Gyógyíttatta magát és a pakisztáni kormány ellen prédikált, amiért az támogatja az Egyesült Államokat. Hallgatóságának nagyon tetszett, amit mondott, emlékezik viszsza Muhammad. „A kórházban minden orvos a kormány ellen volt. Abu Zubaydahot a muszlimok hősének látták.”

A Lashkar tevékenysége ekkorra csekélynek és zavarba ejtően kormánypártinak tűnt. Kundi nyilvánosan is vitatkozni kezdett Saeeddel , a csoport vezetőjével, a Lashkar küldetéséről. Az Egyesült Államok, érvelt, muszlimokat öl meg és a Lashkar nem tesz semmit Amerika ellen. (...

Frusztrációja egybeesett egy keserű felfedezéssel. Apja nyugdíjba ment és az alapképzésen túl nem tudta tovább fizetni fia orvosi tanulmányait. Egy szaúd­ arábiai zarándoklat és egy esküvő felemésztette a családi megtakarításokat, mondta el nekünk Dilawar, Kundi apja. Szakorvosi képesítés nélkül Kundinak megalázó perspektívával kellett szembenéznie, azzal, hogy havonta kevesebb, mint 100 dollárt keres majd egy közkórházban, túl keveset ahhoz, hogy feleséget és gyerekeket tartson el.

„Diplomát szereztem, de nulla vagyok”, emlékezett vissza Kundi szavaira Muhammad. Apja kérlelte őt, hogy térjen haza és nyisson rendelőt szülővárosában. Kundi elutasította. 2005­-öt írtunk, abban az évben tűnt el.

A harci szervezetekre vonatkozó hagyományos elméletek szerint e csoportoknak van hierarchiájuk, vannak tagjaik, s időnként általuk ellenőrzött területük is. Ám Pakisztánban 2001. szeptember 11. után ezek a határvonalak elmosódtak. A fél tucat csoportból, amelyek az 1990­es években aktívak voltak Pandzsábban, a következő évtized közepére sok széttöredezett, megosztotta őket a nézetkülönbségük, vajon megkívánja­e a dzsihád a pakisztáni állam megtámadását is.

Napjainkban a legtöbb terrorcselekményt egyéni harcosok laza tömörülései hajtják végre, ami megfoghatatlanabbá teszi őket.

„Inkább hálózatokról, mint formális szervezetekről beszélhetünk”, mondja egy amerikai védelmi szakember, aki éppen ezt tanulmányozza. „Támadásaik oly mértékben összpontosulnak állami vonatkozású célokra, ami azelőtt ismeretlen volt.” (...

A rendőrségi vizsgálat szerint Kundi annak a nyolc dzsihádistának az egyike volt, aki a Sheik Issa al-Masri nevű férfi, arabul „Az egyiptomi”, irányítása alatt állt. A csoport legtöbb tagja 1980 körül született és a szeptember 11­i támadások után csatlakozott a dzsihádtáborhoz.

Pandzsáb és Wazirisztán városai között mozogtak, az utóbbi az afgán határhoz közeli terület, ahol az al­Kaida harcosai, a tálibok és más csoportok állították fel támaszpontjaikat.

A támadásokra álltak össze – a pakisztáni hírszerzés lahorei irodája, a két rendőrképző akadémia és a Srí Lanka­i krikettválogatott ellen –, de még gyakrabban közönséges bűncselekmények elkövetésére találkoztak, amelyekből harci tevékenységüket finanszírozták.

Kundi Fajszalábádban megzsarolta egy textilgyár tulajdonosát. Barátja, Asif Mehmoud , Lahorében autókat lopott. Mehmoud kihallgatásán elmondta, hogy egyik túszejtésük után, amely 60 000 dollárt hozott, a pénzt megosztották maguk és Issa között.

Jellemző példája annak, hogy milyen mozgékony életet éltek, Mehmoud, aki Lahore legelismertebb műszaki egyetemét végezte el, egy sor közönséges munkát vállalt el, textilgépeket javított, forrasztást tanított és dolgozott callcenterben is. Életrajzában két hobbi szerepel: a főzés és a napi politika.

Issa, aki az Egyesült Államok legkeresettebb bűnözőinek listáján szerepel, már jó korán, intellektuális igazolással szolgált Pakisztán megtámadására, ami – egy amerikai katonai szakértő szerint – „igen jelentős” fejlemény volt. A kérdést az al­ Kaida egységesen közelítette meg más muzulmán országokban, de ez éles változást jelentett Pakisztánban, ahol a militánsok harcoltak a szovjetek, a kasmíri indiaiak és a pakisztáni síiták ellen, de soha nem nyitottak teljes frontot magával az állammal szemben. (...)

Támadásaik hozzáértőek voltak. A Srí Lanka­ i krikettválogatott elleni tavalyi merényletet egy másik, ugyancsak munkáscsaládból származó, iskolázott fiatal, Aqeel Ahmed , 29 éves segédápoló vezette és a 14 támadó közül csak a három vezető ismerte a valódi célpontot, mondta egy rendőrtisztviselő, aki nyomozott az ügyben. A többiek azt hitték, hogy a buszban, amelyet rejtekből megtámadnak, amerikai küldöttség utazik.

Terveik becsvágyóak voltak. Egy Ahmedhez kapcsolódó, tavaly ősszel a dél­ pandzsábi Dera Ghazi Khan városában, a rendőrökkel vívott tűzharcban megölt harcosnál számítógépes adathordozót találtak, amelyen tervek voltak hidak, vasútvonalak elpusztítására és arra, hogy lecsapjanak a pakisztáni állam szívére, a hadseregére. A tervek nyelvezete rejtjelezett volt. (...

„A GHQ fontos feladat – végezd el haladéktalanul”, mondta a hang az adathordozón, a hadsereg főparancsnokságára utalva. „Ne késlekedj!”

A függőség hatalma

Amikor tavaly októberben kibontakozott a támadás a hadsereg főhadiszállása ellen, a középpontban Ahmed, a segédápoló állt. Apja, Nazir , nézte a támadást a tv­ben. A fia fényképe villant fel a képernyőn. Akkor pillantotta meg őt először azóta, hogy 2007­ben eltűnt. Megdermedt, eluralkodott rajta a sokk és a szégyen.

A kérdés azóta is gyötri. Fia a legjobb jegyeket kapta a középiskolában, tisztességes fizetése volt a katonai kórházban és egy kanadai nagybátyja zsebpénzt küldött neki. Hogyan térhetett ilyen rossz útra?

A kérdést egy pakisztáni katonai pszichiáter próbálja megválaszolni. Mowadat Huszain Rana dandártábornok huszonnégy, a pakisztáni terrorista merényletekben részt vett fiatalembert tanulmányozva azt találta: általában hat, vagy még több gyermekes családok fiatalabb, vagy a sorban középütt született sarjairól van szó. A családi környezet nem mindig szegény, de gyakran erőszakos és a fiatalok elvesznek a káoszban. (...

A szülők, akik kifogynak a tudományból, elviszik fiukat egy mullahhoz, remélve, hogy ő megfegyelmezi. (...) A mullah aztán bemutatja másoknak, olyan férfiaknak, akik éreztetik vele, hogy fontos, hogy része valaminek, ami nagyobb, mint ő maga.

A huszonnégy harcosnak, akikkel a tanulmány foglalkozott, mintegy a harmada járt egyetemre, bár nem mindegyikük végezte el. (...

Kundi érzelemteli fiatalember volt, hamvába holt törekvésekkel, a harciasság lélektani ösztönzésként szolgált számára. Parvez, a Terrorizmus Elleni Nemzeti Hatóság embere szerint a harcosok, akiket kihallgatott, a dzsihádot függőségnek nevezték, olyan szokásnak, amely erőssé tette őket egy világban, ahol addig nem vettek róluk tudomást.

„Odakint mihaszna fickó vagyok, munka nélkül, akit szid a családja”, mondta egy harcos. „Itt viszont én vagyok a parancsnok és a szavamnak súlya van.”

Pandzsáb tartomány rendőrsége tavaly hét, Kundihoz kapcsolt fiatalembert tartóztatott le, s ezzel, mint mondták, két csoportot gyengítettek meg. Azóta csökkentek a Pakisztán főbb városai elleni támadások. Ám a hatóságokat már korábban meglepte, mennyire magukhoz tudnak térni a harcosok és a kérdés mélyebbre ható megoldása azt igényelné, hogy kezeljék Pakisztán tartós szociális problémáit, amelyekkel az ország hatalmi harcokkal elfoglalt elitje nem foglalkozott.

Muhammad akkor látta Kundit utoljára, amikor egy padon ültek a fajszalábádi Allied kórházban. Egy ápolatlan öregember ment el előttük. Ennek az embernek a halála nem lenne fontos, mondta Kundi. Ezzel ellentétben az ő halálának lenne jelentősége.

Ám volt­ e? Muhammad nem értett egyet Kundi választásával, mert az ártatlan emberek százainak halálához vezetett. De megértette. Kundi nagyon akarta, hogy fontos legyen. S most, valamilyen formában, az is. (...)

A cikk 2010. február 28-án jelent meg a The New York Times hasábjain.

Kapcsolódó cikkek: Dél-Afrika: új buszhálózat, régi faji ellentétek | A földrablások megállítása az Amazonas vidékén | Titkos front az al-Kaida ellen Jemenben | Politikai vicctilalom Pakisztánban | Fizetsz, amennyit gondolsz