Hanem azt írja az egyik laptárs, hogy miután a nyomozók letartóztatták az elnököt, a munkahelyéről úgy vitték ki őt a kocsihoz, hogy "a karperec diszkréten le volt takarva kabáttal". Vajon honnét ez a kifinomult diszkréció?

A nyáron kétnaponta mutattak a híradók különféle építkezéseket, amelyeken megjelentek ugyanennek a munkaügyi hivatalnak az ellenőrei, és a most bilincsbe vert elnöknek a programja szerint kérlelheteten ellenőrzésbe fogtak. Kezdődött is nagy lótás-futás, premier plánban mutatta a kamera, amint sorra buknak le a papír nélkül dolgozó munkások, miközben a műsorvezető a gazdaság kifehéredéséről dörgött; csak éppen kabátot, de még egy szimpla mackófelsőt sem láttunk a képeken, amely eltakarta volna a karpereceket.

Most hirtelen váltással Bernard Madoffot, az amerikai technológiai tőzsde volt elnökét említhetném, akit szintén a napokban tartóztattak le, mert a világ eddigi legnagyobb piramisjátékával a világ eddigi legnagyobb összegét sikkasztotta el, 50 milliárd dollárt, ami nagyjából megfelel a mi költségvetésünknek. Magyar logika szerint az ő csuklóját diszkrét bájjal a világ legfinomabb kasmíri szövetéből készült télikabáttal kellett volna letakarni, illetve dehogy: ezt az embert eleve békén kellett volna hagyni, hiszen ő már törvényen felüli, védett személlyé sikkasztotta magát; mégis, mintha nem lett volna kabát a karperecén.

De most nem arra lyukadnék ki, hogy lám, Amerikában az egyenlő bánásmód karpereces állapotra is vonatkozik, hanem csak arra, hogy a sikkasztás ténye még nem zárja ki a nagyvonalúságot. Madoff nem beszélt mellé, nem hivatkozott kapcsolataira főkapitánnyal és főügyésszel, pártelnökkel meg egyéb hatalmasságokkal, mi több, nem is fenyegetőzött velük. Az ember, ha már sikkaszt, minimum történelmi léptékkel tegye, és ha elkapják, akkor emelje fel a karját és biccentsen: uraim, vesztettem. Mint Madoff tette.

De nekünk a korrupcióban is csak Zuschlag-ügyek jutnak, sok-sok nagykabáttal.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa