A globális felmelegedés áldozata

Kovács Bence

Ráadásul, mint kiderült, szégyenkezni nem csak neki lehet oka: az átlagpolgárnak még akkor is összejön az évi öt-hat tonna, ha nem ül autóba. A kiállítást körbejárva, úgy tűnik: lehetne akár nulla is. A napkollektoros vízmelegítők, hidrogénalapú áramfejlesztők, házi szélerőművek, hibrid meghajtású autók között bandukolva, érthetetlenné válik, miért akar még bárki is olajért háborúzni.

Megnyugodva konstatáljuk, hogy nyakunkon a fenntartható világ, de legalábbis egyre több terméket, szolgáltatást vehetünk igénybe anélkül, hogy a kibocsátásunkon kellene szégyenkeznünk. A kiállítás az egyéni felelősségvállalás mellett érvel. Elénk tárja a szép új olajmentes világot, ahol biocsoki jár a biotejes biokávéhoz és komposztból van a WC, ahol az újrahasznosított babzsákon lehet pihentetni sajgó ökológiai lábnyomunkat, úgy bámulva a hidrogénnel működő tévén az utolsó hóember maradványait.