„Mi, nemzetiszocialisták”

Fotó: Móricz Simon

Szélsőjobboldali, hungarista és nemzetiszocialista szervezetek készülődtek, hogy megemlékezzenek az úgynevezett becsület napjáról. A néhány száz résztvevő között németek is voltak. Ámultak és bámultak. Hazájukban aligha vonulhatnának zavartalanul, a demonstrációikat minden alkalommal túlerőben lévő antifasiszták ellentüntetése kíséri. Magyarországon más divatok uralkodnak: nálunk a nácik szokták megzavarni a demokraták rendezvényeit.

Vona Gábor évadnyitója óta tudjuk, hogy a Jobbik „nem nemzetiszocialista” párt, így a Normafához meghirdetett eseményen nem is képviseltette magát. Csak áttételesen: a Pax Hungarica Mozgalom és például a Betyársereg mellett a szervezők között volt az a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amelynek vezetői jobbikos színekben politizálnak.

Ahogyan az egyik német nyelvű transzparens, úgy a szónokok sem csináltak titkot abból, hogy neonáci rendezvényen vagyunk. „Mi, nemzetiszocialisták…” – Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője kezdte így beszédét. Máskülönben szerinte eljön majd az idő, amikor a magyarokat Európa vezető nemzetévé, a fehér fajt pedig újra a világ urává „fogjuk nyilvánítani”. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselője a „turáni és germán harcos génekről” értekezett, valamint arról, hogy szellemi értelemben ugyanúgy erődben vagyunk, mint 1945-ben voltunk. Fizikai értelemben vett rendbontás nem történt, az előre eltervezett menetrend szerint zajló demonstrációt egyetlen apró közjáték zavarta meg. Az egyik lelkesült szimpatizáns bekiabált: „Kitartás! Sieg Heil! Éljen a magyar!”

1945. február 11-én a budai Várba szorított német és magyar csapatok megpróbáltak kitörni a szovjet gyűrűből. A szélsőjobb ezt nevezi a „becsület napjának”. Budapest 102 napig tartó ostroma hatalmas emberi és anyagi veszteséggel járt. A főváros védelméhez –írja a témáról szóló könyvében Ungváry Krisztián történész –egyedül Adolf Hitler ragaszkodott. A náci diktátor november 23-án elrendelte, hogy Budapestet a lakosságra és az okozott kárra tekintet nélkül, háztól házig vívott harccal kell védeni. Aztán erőddé nyilvánította a magyar fővárost.

„Nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk” – idézi a történész EdmundVeesenmayert, akit Hitler nagykövetté és teljhatalmú megbízottá nevezett kiMagyarország német megszállásakor.

Ahogyan várható volt, a Normafánál elhangzott szónoklatokban szó sem esett a nácik és a nyilasok bűneiről. Ellenkezőleg.A felszólalók szerint a barbarizmust megtestesítő „vörös mocsok” – azaz a Szovjetunió – támadt Európára, ezzel szálltak szembe a hősies erényekkel, továbbá „turáni és germán harcos génekkel” rendelkező magyar és német katonák. Több felszólaló a náci eszméket és a „fehér fajt” dicsőítette, a beszédeket antiszemita kirohanások tűzdelték: az a kitétel, amely a „cionista világhatalmat” a Sátánhoz hasonlította, az enyhébbek közé tartozott.

A demonstráció, amelyet a rendőrség nagy erőkkel biztosított, koszorúzással ért véget.