alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
26. szombat

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Ember és szerep

Radnóti Sándor| Népszabadság| 2012. február 10. |9 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

kunadam | 2012. február 10. | 14:07:26

ISTEN ÉLTESSE ELNÖK ÚR!
ISTEN ÉLTESSE ÁRPI BÁCSI!

Ő tényleg megtestesítette az ország egységét. Én ezt várom el egy köztársasági elnöktől.

alumatub1971 | 2012. február 10. | 12:09:58

Bázsán | 2012. február 10. | 11:01:47
Bázsán, Bázsán! Ha még eszed is lenne akkor még ember is lehetnél! De így...

buff | 2012. február 10. | 11:43:07

ISTEN ÉLTESSE GÖNCZ ÁRPÁDOT!!!!
Mondhatunk sok mindent, de Árpi bácsi minden magyar Árpi bácsija volt. Mondhatom, hogy az eddigiek közül az egyetlen, akiről minden párt részéről csak elismerést lehetett hallani, és a külföld is elismerte. Őt nem küldték volna haza a komáromi hídról.
Yoda Mádl mint egy laikus törpe játszotta a szerepét. Szigorú protokoll, lélektelen megjelenés. Sólyom egyértelműen nyalta a Fidesz illetékes testrészét, és megpróbált valamilyen arisztokratikus - néptől, emberektől elszakadó - viselkedést produkálni. Ő minden volt csak nem elnök.
A mostanira büszkék lehetünk. Régen köztörvényes bűnöző volt - na és? Írni és olvasni nehezen megy, a helyesírás pedig sehogy - na és? Most kiderült, hogy Pál egy kicsit lopós is, de EMBEREK!!!!
A MIÉNK!
/Pelikán elvtárs, magyar narancs/

tódy | 2012. február 10. | 11:40:08

Moderálási alapelvek- komment törölve -

volt balos | 2012. február 10. | 11:19:44

"Tisztelt" csesznegi! A véleménye magánvélemény...(igaz, az enyém is az).
Viszont az öné kissebbségi vélemény, az enyém meg többségi! :) (Lásd köztársasági elnökök a népszerűségi listákon!)
Mivel az új rendszerben (Magyarország) a kisebbségi véleményt NEM kell figyelembe venni (lásd jelenlegi folyamatok a politikában), ezért Önnek, és az önhöz hasonlóknak nincs igaza! :))) Éljen az új Magyarország éljen az új demokrácia! Magyarország én így szeretlek...

csesznegi | 2012. február 10. | 11:08:09

Moderálási alapelvek- komment törölve -

Bázsán | 2012. február 10. | 11:01:47

Hogy megérhesse, míg fölszabadulnak a titkosított aktái.

staropramen | 2012. február 10. | 10:42:44

Isten tartsa meg minél tovább közöttünk Elnök Úr!

tódy | 2012. február 10. | 10:34:41

Moderálási alapelvek- komment törölve -

„Pont olyan elnök volt, amilyenre a köztársaságnak szüksége volt”
Négy eddigi köztársasági elnökünkből már egy kis tipológiát lehet csinálni. Ott volt a korrekt-színtelen, a föladatot kiválóan ellátó Mádl, a szimbolikus szerepkört a lehetőség határáig tágító arisztokratikus tudós Sólyom, valamint ott van az utolsó. S volt Göncz.

Göncz Árpádról – különösen első elnöki mandátumának idejében – nem lehet kevesebbet (és többet) állítani, mint hogy pontosan olyan elnök volt, amilyenre a köztársaságnak szüksége volt.

A III. köztársaság megalapítása nem okozott nagyobb, országos megrázkódtatást. Ezt akkor szerencsének gondoltuk, ma föltűnnek hátulütői: a politikai szabadság nem vált össznemzeti élménnyé. A perspektívát, a lehetőséget, a kalandot szinte egyedül az elnök személye testesítette meg. A börtönviselt, ellenzéki múltú, makulátlan tisztességű idős műfordító, aki az ország legfőbb méltósága lesz.

Ember és szerep kereste egymást. Göncz maga sem győzött csodálkozni. Komolyan vette jelképi és ellenőrző megbízatását (a nemzet egysége, az állam alkotmányos és demokratikus működése), de nem merevedett bele. Nem görcsölt. S az emberarcú politikus oly gyakran érzett őszintétlensége sem kezdte ki.

Göncz Árpádot – és Zsuzsát – közelebbről 1984-ben ismertem és szerettem meg, amikor a Soros Alapítvány jóvoltából véletlenül egy időben tölthettünk munkával néhány hónapot a New York Universityn. De kapcsolatunk nem maradt szoros elnöksége idejére. Csak néhányszor találkoztunk: egy szegedi Bibó-konferencián, az Evangéliumi Testvérközösség békásmegyeri templomának felavatásán. Ott és máshol – valahányszor beszélni hallottam – szavainak odaillő volta ragadott meg. Személyes szavak voltak, személyre szólók. Ez is valamiképp a rendszerváltás pillanatát örökítette meg. Már nem az üres népköztársasági szónoklat a szocializmus útján, amelynek minden fordulatát előre ismertük, s bizonyosan tudhattuk, hogy elmondója épp annyira hisz benne, mint mi, s még nem a hatalomtechnikai patikamérlegelés beszédírók által formába öntött végterméke.