A ponthatárok kihirdetésére váró fiatalok egy héttel ezelőtt

Szabó Bernadett

Bizarr helyzet ide vagy oda, az előző kormányt jól megfogható célok vezérelték: úgy vélték, a jelenlegi 70 felsőoktatási intézmény túl sok, hiszen köztudomású, hogy mely egyetemek és – elsősorban – főiskolák adnak ki gyenge színvonalú oktatásuk miatt a munkaerőpiacon értéktelennek bizonyuló diplomákat. Döntsön hát a piac – mondták.

A rendszer lényege, hogy oda kerül a legnagyobb számú államilag támogatott hallgató –és ennek következményeként az állami pénz is –, ahová a legtöbb jó teljesítményű hallgató jelentkezett az első helyen. Kétségtelen, hogy ennek a folyamatnak szép lassan valóban áldozatává válhatnak az elsősorban vidéken lévő intézmények.

Nem elhanyagolható tény ugyanakkor, hogy egy-egy városban a felsőoktatási intézménynek nagyon komoly szerepe van, elsősorban népességmegtartó és kulturális hatásai miatt, s nem elhanyagolható a hallgatókra épülő szolgáltatóbázis sem. Bár sokan megkongatták a vészharangot, mégis úgy tűnt, hogy a „piac” valóban rendet tesz: számos vidéki városban ugyanis nem a siránkozást választották, hanem inkább kiutat kerestek, s ezek között szép számmal akadnak ígéretes kezdeményezések is. Az egri Eszterházy Károly Főiskola például tavaly már több mesterképzéses hallgatót tudott tanár szakjaira beiskolázni, mint az évek óta a népszerűségi rangsort vezető ELTE. A Nyíregyházi Főiskola is négyszázalékos növekedést könyvelhetett el a fölvett hallgatói összlétszámban.

Most azonban, úgy tűnik, az új kormány elveti ezeket a szempontokat. Dux László szerint ugyanis mindennek következményeként egyes népszerűbb intézmények eltömegesedtek, és ez esetükben már a minőség rovására megy, míg másutt a létszámhiány akadályozza a garantált minőséget. Így ha egy hallgatót jövőre egy népszerű fővárosi intézménybe hely hiányában már nem vesznek föl, fölajánlják neki valamelyik vidéki intézményt. – Ezt persze nem kötelező elfogadniuk, „kényszeríteni senkit nem fogunk” – mondta Dux László. Polónyi István oktatáskutató szerint viszont semmilyen más mértékegysége nincs a felsőoktatás színvonalának, mint a hallgatók véleménye. „Becsapjuk önmagunkat, ha nem a piacban, a hallgatói keresletben gondolkodunk” – mondja, hozzátéve: nem életszerű, hogy ha valaki a Corvinus Egyetemre akart volna bejutni, az örömmel menne inkább Szolnokra tanulni.