A csatlakozás szükségessége tehát nem volt kérdéses, a bevezetés azonban – döntően az átgondolatlanság, a voluntarista megközelítés miatt – félrecsúszott, aminek súlyos szakmai és finanszírozási következményei lesznek.

Nem volt idő a programok minőségi kidolgozására, a valódi kontrollt jelentő akkreditációra, úgy indultak el képzések, hogy annak végét senki sem látta. Ez vakrepülés. A bevezetés előtt választ kellett volna adni arra: mi az alapképzés célja, szakmai, gazdasági, munkaerő-piaci értéke, és mire jó az alapdiploma.

A jövőben át kell tekinteni az akkreditációt és a felsőoktatás minőségét garantálni hivatott szabályozók hatékonyságát. Dönteni kell a kisebb intézmények jövőjéről is. Segítjük-e, hogy specializálódjanak, és mesterképzést is nyújtsanak, vagy elfogadjuk, hogy Eger, Szolnok, Nyíregyháza nagyságú települések felsőoktatás nélkül maradnak.

Meg kell vizsgálni a gazdaság reakcióját az alapdiplomára: elfogadta-e ezt megfelelő végzettségnek vagy sem. Az eredmények alapján újra kell gondolni a mesterképzés esetleges bővítését, illetve azt: mely területeken legyen osztott, illetve osztatlan a képzés szerkezete. Ha például azt akarjuk, hogy a legjobbak közül válogathassanak a tanárképző intézmények, emelni kell a belépési követelményeket, kiemelt ösztöndíjjal kell vonzóvá tenni a képzést, és annyi hallgatót kell felvenni, amennyire valóban szükség van: számukra viszont garantálni kell a biztos egzisztenciát adó elhelyezkedést is. Ilyen keretek között az osztatlan képzés – ami önmagában is tekintélyemelő – egyértelműen előnyösebb és célszerűbb képzési forma”, mondja a Fidesz egykori oktatási minisztere.