A kíváncsi briteknek nincs nehéz dolguk, hiszen a 2005-ben életbe lépett, az információszabadságot garantáló törvény mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy a közhivatalokról tájékozódjon. A kérdéseket az interneten lehet benyújtani. Így került nyilvánosságra például ez év tavaszán az állami televíziós társaság, a BBC vezérigazgatójának, Mark Thompsonnak az éves fizetése (647 ezer font, több mint 200 millió forint). A köztévé azóta negyedévenként magától is közzéteszi száz legfelső vezetőjének fizetését és "repiszámláját". Visszatetszést keltett az állami tulajdonban lévő Royal Mail, a posta vezérigazgatójának, Adam Crozier-nek juttatott évi hárommillió font, és rengeteg bírálat éri a londoni közlekedési vállalatot is ugyanilyen okokból. Miközben a tömegközlekedés drága és ezer sebből vérzik, a vezérigazgató évi félmillió fontot (150 millió forintot), a kormányfő fizetésének két és félszeresét vágja zsebre.

Olaszországban nem biztosítja törvény a fizetések nyilvánosságát. Ennek ellenére azonban előbb-utóbb ott is nyilvánosságra kerülnek. Renato Brunetta olasz közigazgatási miniszter, aki a minap tette közzé a kabinet tagjainak fizetését (az övé 46 ezer euró), épp ezért szorgalmazza, hogy inkább legyen nyilvános az állami vállalatok topmenedzsereinek fizetése. Egyelőre hiába. Sajtóértesülésekből tudni csak, hogy a csődbe ment Alitalia légitársaság vezérigazgatója évi 2,7 millió eurót (mintegy 730 millió forintot) keresett, és azt is, hogy nincsenek nehézségei a RAI közszolgálati rádió-televízió vagy az autósztráda-társaság elnökének sem (2,1 millió, illetve 750 ezer euró).

Franciaországban mind a közszolgálati vállalatok, mind az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok átlátható működését törvény garantálja. Az első szektorban Magyarországhoz hasonlóan, bértábla állapítja meg a fizetéseket. A második csoportban azonban, amelybe az államvasutak vagy az Elektromos Művek is tartozik, nem ez a helyzet. E cégek közül ugyanis többen a tőzsdén is szerepelnek, azaz a részvényeseknek komoly befolyásuk van a vezetők jövedelmére. A franciák azonban tudhatják, hogy az EDF vezérigazgatója három és fél millió eurót keresett 2008-ban, amit kiegészítettek a különböző "bónuszok".

Franciaországban is jellemző a különböző állami cégek vezetőinek "körforgása", akik természetesen jókora (egyébként nyilvános) végkielégítéssel távoznak. A francia kormány ugyanakkor gyakran rosszallja a magánszektorban kifizetett csillagászati összegű lelépési pénzeket.