Pajer Kristóf a Megyerért Egyesület háztáji gazdaságában

Népszabadság - Brenda Tamás

Gyönyörűen felújított buszmegálló, színes virágládák, újonnan kihelyezett köztéri padok, frissen aszfaltozott belterületi út - íme, csak néhány apróság abból a számos fejlesztésből, ami az alig negyvenlelkes Veszprém megyei kisfaluban, Megyeren az utóbbi három évben megvalósult. Pedig néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy Megyernek már nincs sok ideje hátra. A községben ugyanis alig harmincan éltek, a település 25 házának a fele üresen állt. Most viszont Megyer látványosan fejlődik: vajon mi áll a látványos fordulat hátterében?

- Három éve nekiláttunk egy tízéves terv megvalósításának, aminek az alapkoncepciója szerint egyáltalán nem törvényszerű a Megyerhez hasonló méretű törpefalvak halála. Mindenütt megtalálhatók ugyanis azok a helyi értékek, amelyekre alapozva egy kisközséget is élhetővé és fejlődőképessé lehet varázsolni - mondja Pajer Kristóf, Megyer polgármestere, aki hozzáteszi: az osztrák és német kisfalvakhoz hasonlóan egy zöldenergiára épített, önellátó települést szeretnénk megteremteni.

A kérdés: hogyan? A 2006 óta hivatalban lévő fiatal polgármester szerint maximálisan ki kell használni az összes adódó pályázati lehetőséget. Azt mondja, nem árt, ha a falu vezetője jó viszonyban a döntéshozókkal, s a környezetében vannak olyan vállalkozók, akik képesek és hajlandók is anyagilag támogatni a falu elképzeléseit.

Megyer utóbbi években mutatott pályázati aktivitása valóban elismerésre méltó. A korábban tízmillió forintos büdzsével működő faluban tavaly 58 millió forint volt a költségvetés főösszege, amelynek túlnyomó részét a különböző pályázatokon elnyert támogatások adták. Szinte mindenre jutott pénz. Vettek falubuszt, korszerűsítették az orvosi rendelő és a kultúrház fűtését, megszervezték a mezőőri szolgálatot. Az újonnan létrehozott Megyerért Egyesület irányításával beindították az úgynevezett Hungaricum baromfigén-megőrző háztáji programot, amivel igyekeznek kedvet csinálni a helyieknek a hagyományos állattartáshoz való visszatérésre.

Az általunk megkérdezett megyeriek örülnek a változásoknak. Ugyanakkor a környékbeli falvakban élők tanácstalanul vakarják a fejüket. A szomszéd községeket járva többen is elmondták, hogy a pályázati sikerek nem az elhatározáson múlnak, sokkal inkább az önrész meglétén vagy hiányán. Ez pedig leginkább a helyi adóbevételektől függ, amiből a környékbeli falvakban igen kevés van, Megyeren meg sok. Az 56 lelkes Zalameggyesen például alig pár ezer, de a 200 fős Rigácson is csupán néhány tízezer forint folyik be a helyi iparűzési adóból - ehhez képest Megyer tavaly csaknem kétmillió forinttal gazdagodott ezen a jogcímen. Az idén várhatóan még többel fog, mert az elmúlt években látványos cégbetelepülési hullám érte el a törpefalut.

- Vállalkozó ismerőseim közül többen a cégük számára új telephelyet vagy fióktelepet hoztak létre a faluban, így többletbevételhez juttatták az önkormányzatot, ezzel segítik a települést - ismeri el Pajer.

Mivel Pajer Kristóf Budakeszire való, így a segítség is jórészt onnan érkezik. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a budakesziek az elmúlt években valósággal "elfoglalták" Megyert: ma már az ingatlanok fele az ő tulajdonukban van. Papíron egyébként többtucatnyi budakeszi lakos él Megyeren, akik nem sokkal a 2006-os önkormányzati választások előtt jelentkeztek be a faluba. Jól jött a támogatásuk a polgármesterjelöltnek meg a szintén Budakesziről és Százhalombattáról érkező három képviselőjelöltnek. Mindez egyébként nem jogszerűtlen - kistelepüléseken gyakorta előfordul, hogy a polgármesteri székért vetélkedő jelöltek a választás idejére rokonaikkal, barátaikkal "népesítik be" a falut -, ám bizonyosan nem etikus módszer.

- Terveim megvalósításához fontos volt a stabil támogatás megszerzése - mondja Pajer Kristóf.

A jogi kiskapu kihasználása a megyeri őslakosokat nem zaklatta föl, Budakeszin viszont nagy vihart kavart. Egy helyi internetes fórumon választási csalással, a demokrácia megcsúfolásával vádolták meg Pajert és barátait, s több kérdést fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, vajon milyen egyéni érdekek kapcsolódhatnak a megyeri "honfoglaláshoz".

Pajer Kristóf azt állítja: őt csak az érdekli, hogy miként legyen sikeres a törpefalu. Erről szól az egyedülálló biogázerőmű-beruházás terve is. A 250 millió forintos projekt lényege, hogy a falu környékén termelt kukoricából és cukorcirokból olyan biomasszát állítanának elő, ami elegendő alapanyagot biztosítana a biogázüzemnek. A minierőmű nemcsak a falu áramellátását oldaná meg, de - a felesleget eladva - pénzt is hozna Megyernek. A hulladék hőre alapozva pedig - nagyjából százmillió forintból - olyan távhőrendszert építenének ki, ami télen melegítené, nyáron hűtené a házakat. Pajer Kristóf szerint az áram és a fűtés helyi megoldása a lakosoknak legalább 30 százalékos költségmegtakarítást hozna.

Az uniós forrást célzó pályázati anyag már elkészült, néhány héten belül be is nyújtják. Ekkora fejlesztéshez persze még a megyeri önkormányzat sem tudna saját forrást biztosítani, így a falu létrehozott egy projektcéget, ami hitelt venne fel az önrész finanszírozására. Pajer szerint a kétkedőknek frappáns választ adhatnak, ha sikerre viszik a biofalu ügyét.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára szerint önmagában nem szokatlan, ha egy kistelepülés az éves büdzséjét sokszorosan meghaladó fejlesztésbe kezd, hiszen az elmúlt időszakban ilyen volt például a szennyvízberuházások nagy része. Zongor ugyanakkor hozzátette: Megyer csak akkor nyerhet pénzt a beruházásához, ha bizonyítani tudja, hogy a tervezett létesítményt törpefaluként is képes nyereségesen működtetni.