Elég a büntetlenségből! – üzenik a sajtó munkatársai

REUTERS - Marcelo Del Pozo

A Fülöp-szigetek déli részén, Maguindanaóban végrehajtott mészárlás második évfordulójára időzítették a tiltakozást. Annak idején a helyi választási kampány során egy ellenzéki politikus stábját és az őket kísérő harminckét újságírót gyilkolták meg. A vád gyanúja szerint a tettesek Maguindanao kormányzójának klánjából kerültek ki, ám a nyomozást sokáig hátráltatta, hogy a helyi kiskirály fontos támogatója volt Gloría Macapagal Arroyo akkori elnöknek.

Az idén eddig hetvenhét újságírót öltek meg a világban, közülük negyven esetében egyértelműen kimutatható, hogy a gyilkosság indítéka munkavégzésükkel voltkapcsolatos.ANewYork-i székhelyű Committee to Protect Journalist (CPJ) 1992-ig visszamenőleg tárolja az eseteket. Az eltelt majd két évtized alatt a megölt 887 újságíró közül bizonyíthatóan 625-telmunkája,megbízatása miatt végeztek. A döntő többség nem hadszíntéri áldozat, noha a kolumbiai gerillaháborúról, Irakból, Afganisztánból vagy Líbiából tudósító tévések, riporterek veszélyes helyzete alapján ez lenne feltételezhető. A CPJ említett statisztikája 155 újságíró, fotóriport és tévés halálát sorolja ebbe a körbe. A bírálat szól a szerkesztőségeknek is, amelyek mindinkább a vállalkozó szabadúszókra támaszkodnak. A líbiai Bengáziban dolgozó négyszáz külföldi újságíró, tévés több mint fele szabadúszó, akiknek a háborús viszonyok közt sem volt megfelelő „biztosítási hátterük”. Líbiában fél év alatt tizenkét riporter vesztette életét, miközben az afganisztáni háború egy évtizede során tizenkilenc.

A nemzetközi újságíró-szervezetek elsősorban azt kifogásolják, hogy a kockázatot tudatosan vállaló harctéri tudósítóktól eltérően másokat egyszerűen leleplező írásaik, oknyomozó riportjaik miatt levadásznak. Bérgyilkosok, vagy adott érdekcsoportok megbízottjai. Nyilvánvalóan nem kevés esetben a hatóságok tudtával, sőt akár utasítására. Ennek is tulajdonítható, hogy minden tíz újságíró-gyilkosságból kilenc felderítetlen, a merénylő azóta is szabadlábon van – írja a brit Guardian a CPJ adataira hivatkozva.

Irak vezeti a megoldatlan újságírógyilkosságok listáját, tíz év alatt kilencvenkét áldozat merénylője ismeretlen. A sorrendben Szomália, Srí Lanka, Kolumbia, Afganisztán és a Fülöp-szigetek követi. Pakisztánban 2000 óta tizenhat riportert öltek meg, közülük csak egyetlen esetben – nyilvánvalóan amerikai nyomásra – a Wall Street Journal riporterének, Daniel Pearlnek az állítólagos gyilkosát fogták el. Nem szerepel még az összesítésben Szalem Sahzad, akinek holttestét november elején találták meg Iszlámábádban. Vétke az lehetett, hogy a pakisztáni haditengerészet és a titkosszolgálat, illetve az al-Kaida közti összefonódásokról cikkezett.

A korrupció, a kábítószer-csempészet, a hatalom és az alvilág közti öszszefonódások adják a magyarázatot a gyilkosságok többségére. Mióta Calderon mexikói elnök 2006-tól a korrupt rendőrség helyett, illetve mellette a katonaságot is bevetette a kábítószerbandák ellen, a latin-amerikai ország is felkerült a felderítetlen újságíró-gyilkosságok nemzetközi listájára. Havonta egy újságíró áldozat: összesen ötvennyolc eddig. Újságírói védelmében számos mexikói sajtótermék bejelentette, hogy nem közöl elemzéseket, leleplező riportokat a kábítószercsempészet összefüggéseiről, csak gyilkossági krónikákat. Nuevo Laredóban októberben egy járókelő a parkban bukkant rá egy lefejezett holttestre, s néhányméterrel odébb a hiányzó fejre, mellette egy vérrel írt papírral: „Én vagyok a Laredói Nő, aki riportokat írok a kábítószerről – ZZZ”. A három Z a hírhedt Zetas kartellnek a névjegye. A 39 éves Maria Elizabeth Macías a helyi Primera Hora napilap szerkesztője volt. Ő a negyedik mexikói újságírónő, akit az idén meggyilkoltak.

A riporterek elleni két legutóbbimerénylet tömören jelzi a fő veszélyforrásokat. Egy gengszterbanda három tagja eresztett sorozatot Gelson Domingos da Silvára, a brazíliai Band TV operatőrére, aki a rendőrség és a hadsereg közös Rio de Janieró-i bevetését örökítettemeg november 13-án a Rocinha szegénynegyedben, ahol eddig a kábítószer-maffia volt az úr. Az ukrán Olekszandr Vlascsenko túlélte a merényletet, amelyre Mikolajiv város buszpályaudvarán került sor. A helyi Nas Gorod újságírójától, aki a városi korrupcióról írt oknyomozó riportokat, elrabolták a táskáját Nikon fényképezőgépével, mobiltelfonjával és jegyzeteivel együtt. Az orvosok – minapi közlés szerint –még küzdöttek az életéért, ám senki nem merte vállalni, hogy kioperálja az agyából a lövedéket.

Kapcsolódó cikkek: Új dimenzió a lehallgatási ügyben | Élmény, kényelem, minőség – ezt szeretik a médiafogyasztók | Interaktív műholdas tévé a Telekomtól | Az Internet Hotline nem vizsgálja a médiatartalmakat | Túléltük a katasztrófát