- A nemzet televíziója - hirdetik folyamatosan, miközben a Duna TV nem számottevő résztvevő a nézőkért való versenyben.

- A mi televíziónk elsődleges célja, hogy segítse a határon túli magyarság kulturális közösségének fenntartását. Ausztráliától, Új-Zélandtól Dél- és Észak-Amerikáig sokan rajta keresztül kapcsolódnak a nemzethez, a magyar kultúrához. Ha egyetlen hazai nézőnk sem volna, akkor is betölthetnénk ezt a feladatot. De azt hiszem, itthon is fontos a missziónk: sok olyan műsorunk van, sok olyan filmet vetítünk, amelynek nincs olyan nagy közönsége, de nélkülük szegényesebb volna a kulturális tér, jelentős értékekről nem szerezhetnének tudomást azok, akiknek fontos, hogy tudjanak róla.

"Igenis megpróbáljuk bemutatni a modern kultúrát is"
Kovács Bence - Tehát a szellemi nemzetet értik rajta.

- Igen, a kulturális értelemben vett nemzetet. Az, hogy most egy alelnöke van a tévének, aki a kulturális területért felelős, mutatja, hogy ez a fő feladatunk: minden politikai elfogultság nélkül a kulturális értékek, elsősorban a magyar kultúra értékeinek a képviselete. S nemcsak magyar nézőknek szólunk. Az angol feliratozású műsorokkal már megpróbáltuk a nálunk élő külföldi kolóniákat is bevezetni a hazai kultúrába. Törekszünk arra is, hogy külföldre közvetítsünk valamit abból, amit mi, magyarok tudunk. Franciaországi munkám során ismerkedtem meg a francia-német Arte tévével, amely a miénknél nagyságrendekkel nagyobb költségvetésből csak kulturális műsort készít. Vagy ott van a francia TV5, amelyet odahaza senki sem néz, a világ frankofónjainak sugároz adást.

- Igen, de a francia nyelvet sokkal többen ismerik a világon, a francia kultúra iránt mindenütt van érdeklődés.

- Ne gondolja, hogy Magyarország nem érdekel senkit. A strasbourgi egyetemen hat évig vezettem kurzust magyar nyelv és civilizáció címmel. És minden évben 250 hallgató jött el az előadásaimra. Sokan közülük megpróbáltak megtanulni magyarul. Szerintem igenis készülnek olyan műsoraink, amelyekkel érdemes kísérletezni, és ha bemutatják más televíziókban, cserébe mi is kapunk tőlük értékes programokat. Elsősorban dokumentumfilmekre gondolok, olyanokra, amelyek számos díjat nyertek már a világban.

- Azért főleg a szomszédos országokban nézik az adást. És mintha a tévénél úgy éreznék, megállt körülöttünk az élet, és még mindig a XIX. században járunk. Ásatagnak tűnik, csak az érték, ami hagyományos, és ami hagyomány, az mind érték.

- Szerintem nem néz eleget bennünket. Igenis megpróbáljuk bemutatni a modern életet és kultúrát is. Persze fölhozhatja példának a Kívánságkosár című műsort, amely a legnézettebb műsorunk, és amely gyakran értelmiségi kritikák céltáblája. De ne feledje, délben nem azok néznek tévét, akik a magas művészet legújabb alkotásaira kíváncsiak. És figyelje meg, kik küldenek dalokat, nótákat kinek: Erdélyből Skandináviába, Amerikából a Vajdaságba... Ez is fontos, az összetartozás.

- Nekem feltűnően lassan csordogálnak az adásaik ebben a pörgős világban. A műsorajánlók pedig ugyanolyan harsányak, mint más tévéknél.

- Most akkor lassúak vagyunk vagy gyorsak, harsányak? Azt hiszem, az előítéleteit próbálja rám erőltetni. S ne haragudjon, egy klasszikus érték nem avul el, csak mert a ma rendezője pergőbb képsorokkal állna elő.

- A szomszéd országokban elérik a céljukat, versenyben vannak a kereskedelmi televíziókkal?

- Az ottani nézettségről nem rendelkezünk folyamatos információkkal. 2007-ben készült felmérés a romániai magyarság körében, de ez nem ismételhető olyan rendszerességgel, ahogyan azt az erre specializálódott nézettségmérő cégek teszik. Az akkori eredmény: magyar adók között az erdélyi nézők 48,8 százaléka, a székelyföldiek 56,5 százaléka választ rendszeresen bennünket.

- Megint felvetődött, hogy egy intézménybe vonnák össze a közszolgálati adókat...

- Nagyon csodálkoznék, ha a Magyar Televízió keretei között a mi missziónkat teljesíteni lehetne. S nemcsak arról van szó, hogy nagyjából fele annyiból kihozunk egy műsorpercet. A kulturális televíziózás sajátos feladatainak teljesítéséhez egészen más struktúrára és hozzáállásra van szükség.