A hivatásos kertépítők nagyon értik a dolgukat, de a laikus kertész is meríthet jó ötleteket albumokból, szakkönyvekből. Nem szégyen, sőt tanácsos a profiktól tanulni, a látványos, de elszigetelt megoldások helyett viszont törekedjünk az átfogó és átgondolt kertalakításra. A legtöbb problémát az elhelyezés és a talaj okozza – a sok vagy kevés napfény, a szegény vagy tápdús, túl savas vagy meszes talaj, amitől a drága növényekkel együtt kárba veszhet minden fáradozásunk. Ezen segíthetnek az ágyások.

A talaj síkjában lévő ágyásokban könnyen lehet végrehajtani talajcserét. Néhány talicskányi savanyú talaj elég, és máris jöhetnek a rododendronok vagy a zanót, magyal, magnólia és a szép, de érzékeny japán babérhanga. Mindez fordítva is igaz: semleges talajú ágyást készíthetünk oda, ahol a fenyők évtizedek alatt elsavanyították a talajt. A virágágyásokat érdemes kőszegéllyel vagy paliszáddal elválasztani a gyeptől. Beültetésnél megelőzhetjük a gyomosodást geotextil- vagy fenyőkéreg-takarással.

Emelt ágyás

Több befektetést igényel, de megtérül az emelt ágyás. Növeli a helyet, megkönnyíti a növények ápolását.

A fakeretes ágyásba ültetett dekoratív, illatos virágok szemmagasságba kerülhetnek, kombinálhatjuk őket konyhakerti haszonnövényekkel is. Érdekes hatást keltenek egymás mellett az eltérő magasságú emelt ágyások, ám ilyenkor is tartsuk szem előtt a könnyű megközelíthetőséget –lehessen gyomlálni, szedni, metszeni, ültetni. Az emelt ágyás leginkább a dézsás kertre hasonlít, csakhogy itt jobban terjeszkedhetnek a növények, akár lefelé is, az eredeti talajba, ezért ide kisebb fákat, cserjéket is ültethetünk. Különleges emelt ágyás a lápkert, aminek az alját tíz centire visszahajtott tófóliával béleljük. Megél benne a gyékény, vízifenyő, gólyahír, mocsári nefelejcs, lobélia, lúgvirág, kanna és számtalan hagymás. Különleges emelt ágyás a sziklakert is, amit nyílt, napos, kitett helyre ajánlatos építeni és szárazságtűrő évelőkkel, pozsgásokkal, varjúhájjal beültetni.

Függőlegesen

Az ügyes kertész három dimenzióban gondolkodik. Kúszó, kapaszkodó növények segítenek a függőleges felületek – kerítések, falak, kiszáradt fák, villanypóznák, pergolák, szaletlik –zöldítésében. Vannak önmaguktól léggyökerekkel, tapadókkal, kacsokkal kapaszkodók. Mások csak gyenge indákkal igyekeznek támaszkodni, és vannak növények – köztük a paradicsom is –, melyek csak növekednek, nekünk kell támasztékról és rögzítésről gondoskodni. Látványosak a gyors növésű egynyáriak: az ősz végéig virágzó szárnyas feketeszem és a hajnalka. Érdekes kombináció lehet a klemátisz és a minikivi összeültetése egy támasztékra: tavasztól őszig folyton változó, virágzó, termő fali dekoráció. A legszebb kúszócserjék sajnos nem télállóak, de ha megelégszünk évi 3-5 méteres növekedéssel, akkor a golgotavirágot egy erős őszi metszés után edényben átteleltethetjük hűvös helyen. Tavasszal újra nekiindul majd. Vegyük figyelembe, hogy egyes fajták – például a kúszó hortenzia (hydrangea petiolaris) – napi törődést igényelnek, mások – így a kínai iszalag vagy a borostyán – maguktól elvadulnak. A kifejlett növény méretével is számoljunk: sokan meglepődnek, hogy a trombitafolyondár (campsis radicans) nevéhez méltóan radikálisan növekszik.

Élő, rejtő és termő napernyő a lugas. Támaszkodhat épülethez, kerti építményhez, akár terebélyesebb fához, vagy állhat önállóan a kertben. Mindkét esetben rögzítsük, horgonyozzuk erősen és méretezzük tekintélyesen, mert a szél és a fáradtan nekitámaszkodó gazda mellett a növényzet és a termés is terheli majd. Gondozásmentes takaró a vadszőlő, árnyékban a borostyán, de ültethetünk csemegeszőlőt is, ha lesz érkezésünk metszeni és permetezni.

Szoliter

A legnehezebb döntés a kertben a hangsúlyt adó, látványos, magányos növény, a szoliter elhelyezése. Egy termetes örökzöld, egy különleges lombkoronájú fa vagy éppen egy magas évelő díszfű csak hosszú évek alatt éri el a kívánt méretet. Ennek áthidalására nagyobb dézsás növényeket is használhatunk szoliterként. Ilyenek a bugenvillea, kasszia, narancs, citrom, leander, szerelemvirág vagy a cserjés margitvirág. Ahol szorít a hely, ott sem kell lemondani a szoliterről: a balzsamfenyő, cukorsüvegfenyő, törpefenyő vagy a himalájai boróka egy évtized alatt éri el a méteres magasságot.

Csemege- és lugasszőlőfajták

Afuz Ali, Albert Royal, Ajvaz, Anita, Attila, Beauty seedless, Belgrádi magvatlan, Belüj originalnüj, Beszenüj magaracsa, Boglárka, Bukovics Dóra, Cegléd szépe, Cardinál, Csilla, Crimson Seedless, Csabagyöngye, Eszter, Éva, Fanny, Favorit, Fehér chasselas, Hamburgi muskotály, Helikon szépe, Horthy Miklósné, Irsai Olivér, Itália, Kozma Pálné, Kósa, Lidi, Lilla, Melinda, Narancsízű, Néró, Palatina, Pannónia kincse, Piros chasselas, Piroska, Pölöskei muskotály, Sarolta, Sultanina, Szőlőskertek királynője, Teréz, Zalagyöngye