Ha ügyesek vagyunk, a díszkertre fordított költségeinek egy részét megtakaríthatjuk haszonnövényekkel. Az ültetés és öntözés mellett a növényt egész évben szakszerűen kell gondozni, metszeni, permetezni, hogy ne kukacjárta gyümölcsökből, zöldségekből, foltos fűszernövényekből készüljön a lekvár, püré vagy az aromakoszorú.

Fagylaltturbózás

A nyári lédús és puha gyümölcsök, zöldségek többségéből valamilyen lé, szörp, bor vagy lekvár készíthető. Ha a gyümölcsöket és zöldségeket centrifugával, botmixerrel, darálóval zúzzák, törik, passzírozzák, előbb-utóbb egységes anyaggá vagy lévé válnak. A hasznos anyagot lehet nyersen üvegbe vagy edénybe tölteni és lezárni. Hűtőben tárolva pár napig fogyaszthatók.

Különösen a bogyós gyümölcsök fagyasztásos tartósítása is ajánlott. Érdemes kiporciózni az egyszeri felhasználáshoz: gyümölcsleves, torta, vagy fagylalt elkészítéséhez.

Arra azonban számítani kell, hogy az otthon fagyasztott gyümölcsből tömb lesz, nem hasonlít a bolti „gurulós” mirelithez. Persze ilyet is lehet otthon készíteni, ha sikerül egy műanyag szitahálóra ügyeskedni a gyümölcsöt, hogy az egyes szemek ne érjenek össze, majd ha kopogósra fagytak, villámgyorsan átönteni egy műanyag dobozba.

Termésmentés és lekvárkészítés

A gyümölcstermesztés elsődleges célja, hogy egészséges, érett terméssel szolgáljon, s ez nyersen minél tovább eltartható legyen. A termések mentését már a fán el kell kezdeni. Az őszi almákkal még lehet mit kezdeni. Az egymáshoz érő alma, körte, szőlőfürt esetében még most is tudjuk ritkítani a gyümölcsöt. Az összeérő felületek még napsütéses időben is nedvesek, a rothasztó gombák nagy örömére. Az alma és a körte utóérő gyümölcs, ezért a legnagyobb, még nem teljesen érett terméseket leszedhetjük, hogy a többi egészséges maradhasson. Néhány nap alatt fogyaszthatók lesznek.

Ugyan frissen a legjobb, de gyümölcsdömpingnél kompótot, befőttet is készíthetünk. A végső szedés után csak a teljesen egészséges és nem a legnagyobb termések közül kell kiválasztani a raktározásra szántakat. Az almát, körtét szellős, hűvös helyen ládákban sorba rakva, egymástól papírral elválasztva lehet tárolni, a szőlőfürtöket pedig keretre akasztva, úgy, hogy előtte a levágott kocsány végét viaszba mártjuk.

A puha, édes gyümölcsből szörp, bor, lekvár és pálinka készülhet. A löttyedt gyümölcs igazából csak cefre vagy darázscsemege. A földre hullott termést érdemes összeszedni és a komposzthalomra dobni vagy elásni, máskülönben a gusztustalan, nyálkás massza kiváló táptalaja lesz a növényeket károsító gombabetegségeknek.

Szárítás és aszalás

A fűszer- és illatnövények többségénél a nyár második felében lehet kezdeni a szüretet. A levágott hajtásokat, leveleket ajánlatos egy-egy kiadós eső után szedni, vagy a kötegbe kötés előtt lemosni. A kévéket szellős, árnyékos helyre akasztva, asztalon, földre terített papíron vagy szárítókereten, aszalókosárban lehet egy-két hétig szárítani. Ügyeljünk, hogy tűző nap és nedvesség ne érje, ugyanis a napsugarak lebontják az értékes illó anyagokat, nedvesség hatására pedig a növény elrothad. Ezután a leveleket lehúzzuk a már száraz szárról és felhasználásig kis vászonzacskókban, fém- vagy üvegedényben tároljuk.

Kevesen aszalnak gyümölcsöt, pedig a napos kertben érdemes ezzel az évezredes tartósító technológiával is próbálkozni. Az aszalvány általában édesebb, zamatosabb, mint a friss gyümölcs, ezért nemcsak nyers fogyasztása élvezet, hanem finomabb a vele készült étel, sütemény is. De hasznosítható kandírozva, kisebb darabokra vágva joghurtba vagy müzlibe keverve, sokkal finomabb, mint a nagyobb feldolgozókban készült termék. Nemcsak az otthon termett gyümölcsöket, hanem a boltban vásároltakat is érdemes szárítani elektromos aszalóval, a napon, vagy akár egy nyitott ajtajú, 50 fokra hevített sütőben. Biztos sikert lehet elérni alma, körte, szilva, szőlő (mazsola) aszalásával.

Mosás, magfosztás, hámozás után viszonylag vékony szeletekre kell vágni a keményebb húsú gyümölcsöt. Ezt követően aszalókosárra vagy valamilyen sűrűbb szövésű kelmére helyezzük. Fontos, hogy a szárítás kíméletes, de gyors legyen, különben támadnak a penészgombák. A folyamatos ellenőrzés során arra kell figyelni, hogy éppen csak addig szabad aszalni, míg a szárítmány kézbe véve elmorzsolható. Ekkor azonnal be kell fejezni a műveletet, és jól zárható matt üveg-, porcelán- vagy bádogedénybe tenni a szárított gyümölcsöt.

Házi párlat

A házilagos tartósításnál fontos a gyorsaság, ugyanis a nyári melegben a cukrok hamar erjedni kezdenek. A pálinkával azonban nem szabad kapkodni. Kihasználva az adómentességet, néhány szilva- és körtefa terméséből az idén magam is pálinkát főzetek. Nem bíbelődünk a saját lepárlással, ugyanis ez tudomány, amit jobb a profikra bízni. Nyalakodó darázshadak részvételével megtöltöttünk négy műanyag hordót fáról szedett, kimagozott fél szilvákkal. A pálinkakészítésre készülve a kijelölt fák termésritkításon estek át, így megnőtt a gyümölcsök mérete, vagyis darabra kevesebbet kellett kézbe venni. A szilvacefre tökéletesen megérett, éppen a felszínre úszott vastag gyümölcsös bundával, lefojtva várja, hogy a bérfőzőbe kerüljön. A körte még a fán érik, hónap végén kerül rá a sor.

A gombák ügyesebbek

A növényi részek bármilyen tartósításának alapja, hogy csak egészséges alapanyaggal szabad dolgozni. Hiába mindenféle konzerválási trükk, a konkurencia – a gombák, baktériumok –ügyesebbek. Persze támadásaikat ki lehet védeni, le lehet őket győzni, de ennek ára van, mert nagyobb hőmérsékletre, hosszabb feldolgozásra, kémiai segédanyagokra van szükség. Ezek viszont apasztják az íz- és aromaanyagokat.