A könyvtárak ez év elejétől gyűjtik azokat az adatokat, amelyek a 2012-től kezdődő kifizetésekhez szükségesek. Ehhez a rendelkezésükre álló eszközök megfelelőek és csupán minimális adminisztrációs többletet jelentenek – közölte az erőforrás minisztérium, amint azt is, hogy a szerzői jogdíjakat a jövő évtől a jogdíjakat kezelő szervezet fizeti majd ki a szaktárca által biztosított költségvetési forrásból. Úgy tudjuk, hogy évente 250 és 300 millió forint közti öszszeggel számolnak. A tárca szerint a hazai könyvtárak 2009. évi 34 millió kölcsönzésére vetítve és a jogdíjköteles magyar szerzők számát tekintve nagyjából 12 millió olyan kikölcsönözhető mű van, amely a díjfizetési kötelezettség hatálya alá esik.

Magyarországon már 2008-ban megvolt az a szerzői jogi törvény, amelynek alapján a hazai írókat, fordítókat, szerkesztőket ilyenformán javadalmazni lehet. A terv az volt, hogy 2010-ben kezdik el a kifizetéseket, de a gazdasági válság közbeszólt.

Végre elkezdődhet az érdemimunka – kommentálta a tárca bejelentését lapunknak a munka adminisztratív részének elvégzésével megbízott Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) igazgatója. Ez azt jelenti – magyarázta Menyhért Anna –, hogy hivatalosan is nekiállhatnak begyűjteni a könyvtárak kölcsönzési adatait.

Mindeközben készíteniük kell egy szoftvert, amely ezeket az adatokat összeköti a kölcsönzési díjra jogosultakkal – ez egyáltalán nem automatikus, mert ha például egy Shakespeare-művet Arany János fordított, nincs miért és pláne kinek fizetni, nem úgy, mint mondjuk Nádasdy Ádám esetében, aki szintén magyarított Shakespeare-t. A MISZJE-nek ugyancsak mielőbb be kell szereznie a szóba jövő alkotók banki elérhetőségét, ami szintén nem lesz rövid menet; a szervezet ezért is kéri, hogy mindazok, akiknek a könyvtárakban kölcsönözhető könyvük van, mihamarabb jelentkezzenek a jogvédő egyesület website-ján, pontosabban a www.miszje.hu-n található online jelentkezési lapon.

A regula szerint először is pontosan ki kell számolni, hány könyvet kölcsönöznek a könyvtárak egy évben, majd a rendelkezésre álló öszszeget elosztják a kapott számmal. Ezt az összeget azután minden érintett szerzőnél felszorozzák a rájuk eső kölcsönzések számával: ez lesz az egyes írókat megillető jogdíjkifizetés alapja. Azért az alapja, mert a rendszer önmagában nyilván azt jelentené, hogy a bestsellerszerzők vinnének mindent. Ezt elkerülendő úgy döntöttek, hogy húznak egy felső határt –egy-egy író legfeljebb százezer forintot kaphat évente – és egy alsót is: ha egy alkotónál ötezer forint alatti öszszeg jönne ki, azt nem utalják át,mert nem volna gazdaságos. A koncepció az, hogy az így megmaradt pénzből ösztöndíjalapot hoznak létre, elsősorban a kortárs szerzők javára.