Olyat, aki nem az íróasztal mögött, hanem egy élő, eleven közegben írhatná meg a drámáját.

Azt már az első pillanatban leszögezik a bárkások, hogy a 2011 szeptemberétől 2013 júniusáig tartó időszak nem tanfolyam. Nem is lehet az, hiszen nem készülnek tananyaggal. Vagyis nem a klasszikus értelemben, hiszen „tananyag” lesz minden: a készülő előadások, a büfébeli beszélgetések, a kulisszák, a díszletek friss szaga. De ha nem tanfolyam, akkor mégis mi?

– Kapcsolatfelvételi kísérlet –mondja Göttinger Pál rendező, a program egyik vezetője. Vagyis: szeretnék kicsalogatni az önmagukban tehetséget érző szerzőket a maguk közegéből és bevonni őket a színházcsinálás rejtelmeibe. Visszajelzést kínálni nekik intézményes formában. Beszélgetéseket, elemzéseket olyanok részéről, akiknek a színház napi tapasztalat. Így megszüntethető lenne az a gyakorta áthidalhatatlan szakadék, amely a művek, vagyis az elmélet és a gyakorlat között húzódik. Mivel ők elég sokat dolgoznak kortárs drámával, viszonylag gyakran keresik meg őket érdekes szövegekkel, ám azok legtöbbször nem alkalmasak színpadra. Ezért is találták ki ezt a programot, melynek végén nem egy pusztán irodalmi műfaj születne, hanem egy minden ízében bemutatható mű.

Így mindenki jól járna: a színházzal kacérkodók gyakorlati ismereteket szereznének, egyszerre ismernék meg az ügyelőt és a világosítót, miközben a Bárka is „befektetne”: később is jól használható szerzőket találna magának. Az első évben kiscsoportban (ideális esetben nyolc fővel számolnak a bárkások) dolgoznának a jelentkezők, a színház munkatársaival csiszolgatnák, alakítgatnák a saját szövegeiket. Az időszak végén az elkészült művekből felolvasószínházi bemutatókat tartanának, ugyanakkor megpróbálnák „forgalmazni” is az elkészült műveket. A csoportból a Bárka rendezői választanák ki azt a szerencsést, aki a második évben a színház gyakornokaként, vagyis a társulat tagjaként dolgozna tovább. Nem diáknak tekintenék, hanem fiatal írónak. Részt venne az évadban készülő előadások próbafolyamatain, s mivel ezek nagy része kortárs dráma lesz, napi kapcsolatot alakíthat ki más szerzőkkel, dramaturgokkal. A második év végére készülne el a saját színpadi mű, amelyet a színház, ha alkalmasnak véli, be is mutat. Ez idő alatt a gyakornok havi ösztöndíjban részesülne.

S hogy miért nem rendeltek inkább darabot a már befutott színpadi szerzőktől? Azért, válaszolja Göttinger, mert nem a bejáratott csatornák érdekelték őket. Így azzal a veszélylyel is kalkuláltak, hogy az április elsejei határidőig akár egyetlen megfelelő jelölt sem bukkan fel.

– Azért vagyunk bátrak, mert nincsenek prekoncepcióink. Egész egyszerűen kíváncsiak vagyunk – tette hozzá a rendező. Szerencsére nem csak ők. Az eddigi érdeklődők leginkább azt firtatták, mennyire szigorú a meghirdetett korhatár (17–22 év). Természetesen semmi sincs kőbe vésve, nyugtattak meg mindenkit, de a kiválasztásnál előnyt élveznek a fiatalok. Hiszen olyanokat keresnek, akik úgy tudják alakítani az életüket, hogy abba adott esetben beleférjen egy egész színház is. Hiszen a gyakorlati évben elengedhetetlen a folyamatos jelenlét (az első évben leginkább a szombat délelőttöket rabolnák el). Vagyis, ha lehet, ne csak egy másodállásnak fogják föl a lehetőséget.

Jelentkezni egy tervezett dráma részletes szinopszisával és két megírt jelenettel lehet. A szövegeket a noe@ barka.hu címre várják.