A világban Public Lending Rightként (PLR) ismert intézmény veleje és célja, hogy a szerzőket – a szépíróktól a szakácskönyvfordítókig – műveik könyvtári forgalma alapján is jogdíjhoz juttassák. A nemzetközi gyakorlat a lényeget tekintve kétféle, van hely (pl. Kanada, Dánia, Új-Zéland), ahol a szerzők a bibliotékákban fellelhető munkáik példányszáma szerint kapnak meghatározott összegeket, jellemzőbb azonban, hogy a kölcsönzések száma alapján számolják ki a jogdíjat. Nálunk is így lesz – tudtuk meg a tíz honi írószövetség reprezentánsaiból alakult Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) igazgatójától.

Menyhért Anna érdeklődésünkre elmondta: Magyarországon már 2008-ban megszületett az a szerzői jogi törvény, amelyből kiindulva a hazai írókat, fordítókat, szerkesztőket ilyenformán javadalmazni lehet. A terv az volt, hogy 2010-ben kezdik el a kifizetéseket, de a válság közbeszólt, a határidőt végül 2012-re tolták. Úgy tudjuk, hogy 2012-től kezdve évi 250-300 millió forintot különítenek el a minisztériumban jogdíjkiutalásra, durván 4500 szerzővel számolva.

A jogszabály szerint először is ki kell számolni, hány könyvet kölcsönöznek a könyvtárak egy évben, majd a rendelkezésre álló összeget elosztják a kapott számmal (úgy saccolják, hogy egy-egy kölcsönzésre nagyjából száz forint jut). Ezt az összeget azután minden érintett szerzőnél felszorozzák, a rájuk eső kölcsönzések számával: ez lesz az egyes írókat megillető jogdíjkifizetés alapja. Azért csak az alapja, mert nyilván vannak kapós és kevésbé divatos írók, így a rendszer önmagában nyilván azt jelentené, hogy a bestsellerszerzők vinnének mindent. Szlovén és észt mintára, vagyis a hozzánk hasonlóan kis nyelvet beszélő országok mintájára az írók – a MISZJE közgyűlése – ezt elkerülendő úgy döntöttek, hogy húznak egy felső határt: bármennyire foroghatnak egy szerző munkái, legfeljebb százezer forintot kaphat évente kölcsönzési jogdíj címén. Van ugyanakkor egy alsó határ is: ha egy írónál ötezer forint alatti összeg jönne ki, azt nem fizetik ki, mert nem volna gazdaságos – a koncepció az, hogy az így megmaradt pénzekből ösztöndíjalapot hoznak létre. Így a színvonalas, de a közönség zöme számára manapság érdektelen alkotások szerzőit is (ne köntörfalazzunk: a kortárs írók-költők nagyobbik részéről van szó) értékelhető jövedelem-kiegészítéshez juttathatják.

Jövőre megkezdődik az adatgyűjtés. Az évtizedek óta kiemelkedően jól működő angol szisztémát követve tíz, az olvasók számát reprezentatívan tükröző kisebb-nagyobb mintakönyvtárat kérnek fel a kölcsönzési statisztikák negyedévenkénti összeállítására: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár néhány fiókját, valamint megyei, városi, községi és egyetemi könyvtárakat. A kapott adatokból számítógépes modellezéssel készítenek az ország egészéről képet adó kimutatásokat.