Párjával, Jeli Viktóriával írta a születésnapi mesét Tasnádi István. Nem azért ötlötték ki, hogy egyszer majd színpadra kerüljön. Csak örömöt akartak szerezni lányuknak. Ez nagyjából sikerült is: Rozi egyszer meghallgatta a történetet, amelyben névrokona elindul, hogy megkeresse az elveszettnek hitt születésnapját az égen. Aztán köszönte szépen, és felrakta a polcra. Most, hogy színdarab lett belőle, más a helyzet. Roppant büszke, és barátnőivel alig várja a bemutatót – mesélte Tasnádi István, aki megmutatta az eredeti regényt Tengely Gábor rendezőnek.

A mesebeli Rozi egy lufi segítségével repül az égbe. Találkozik az összes csillagképpel, a laza és szeleburdi kentaurlánynyal, a Nyilassal, a Nagy Kaprikornusszal, a Krokorigo ikrekkel, a tejtó halaival meg a többiekkel. És hogy megtalálja-e egyáltalán a születésnapját, nos, azt akkor sem mondom meg, ha nyakon zúdít a Vízöntő, megmérgez a Skorpió és átharapja a torkomat az Oroszlán.

Az előadás egyébként nagy próba elé állította a színház bábkészítőit, a varrodától a mechanikai műhelyen át a festőkig. A tizenkét csillagkép ugyanis tizenkét különböző bábtechnikával működik, a tervező Boráros Szilárdnak köszönhetően. Ilyeneket még sosem készítettek a rutinos szakemberek. De nincs lehetetlen. Ha kell, három és fél méteres skorpiót hoznak össze, amely darabokra szedhető, és addig egyezkednek a tervezővel, amíg el nem érik a terv és a realitás közös nevezőjét.

Drótból, polifoamból és szivacsból faragott bábok lepték el hetekre a műhelyeket és a folyosókat. Míg például az egyik műhelyben az oroszlán mancsát varrták, addig a másikban azt kísérletezték ki, milyen anyag bírja el, hogy valódi tejszínhabot fújjanak rá. Esetleg azt fontolgatták, hogy fogyókellék legyen-e belőle, azaz minden alkalommal újat kelljen-e használni.

Ahány csillagkép, annyi technika
Szabó Bernadett Az asztalokat beborítják a színes tervek, ezek nyomán készültek el a figurák. A bábvarrodában Koryürek Vera büszkén mutatja, hogy a főszereplő lány olyan, mintha a rajzról lépett volna le. Egyébként ez az egyetlen figura, amelyből próbaváltozat is készült. A többi bábot – különböző fázisokban – odaadták a művészeknek a próbákra.

A legtöbb csillagkép két vagy háromemberes. Jó előre ki kell kísérletezni, hogy például ki melyik kezével melyik báblábat fogja meg. Nem beszélve mondjuk az olyan alakokról, mint a Bak, ahol az egyik színész háttal áll a másiknak, fején ott a Bak hátsó fele. A varázs még fokozható: a drótbábokba beépített, csillagszerű LED-es lámpákkal.

Két színésznő váltva mozgatja a vörös pamutcopfos Rozi-bábot: Karádi Borbála és Ellinger Edina. Az Anyát és Apát adó Kovács Judit, valamint Ács Norbert pedig váltva fedi le az összes csillagjegyet. Az egyetlen állandó a cica, azaz mozgatója, Kovács Marianna. A zenés űrsétában a meteoritokat, csillagporszemeket, napsugarakat „élőszínészek” játsszák, minden változás a gyerekek szeme előtt zajlik majd.

Mint ahogy a Bábszínháztól szokatlan módon meglehetősen nyíltan zajlottak a próbák is. Nemcsak, hogy többször beengedték az érdeklődőket, de a rendező, Tengely Gábor például a Twitter mikroblogon SMS-hosszúságú üzeneteket küldött az olvasóknak, hogy megtudják: ez a bábszínház már nem az a szocialista típusú porosparavános, amelyre a harmincon felüliek emlékeznek. Élő, izgalmas, kreatív műfaj, ahol az alkotók nemcsak kérdéseket tehetnek fel a gyerekeknek, hanem megtaníthatják őket válaszolni is. Például a Rozi-forma hatéveseket arra, hogy mi a szerepük a világban.