|
Az irodalmi Nobel-díjas magyar író - a Népszabadság Online-on is több száz hozzászólást kiváltó, MTI-s fordításban közölt interjúban (http://nol.hu/belfold/KertészImre Magyarországon az elmúlt tíz évben folyamatosan rosszabbodott a helyzet) - azt hangoztatta: a zsidók megsemmisítésére tett kísérletet a totalitárius rendszerekkel összefüggésben kell nézni. A totalitarizmus azonban nem ért véget a náci uralommal, s Magyarország példája is mutatja, hogy a nácikkal együtt nem tűnt el az antiszemitizmus sem. A Sorstalanság önmagát nem zsidónak nevező szerzője kijelentette: regényeket, nem pedig holokausztirodalmat írt. - Az európai kultúra terméke, ha úgy akarja, dekadens és gyökértelen vagyok. Ne zárjon be a magyar skatulyába, elég, hogy a maga honfitársai zsidónak nyilvánítottak. Számomra nem érvényesek a rasszalapú, nemzeti hovatartozások, kollektív identitások. A népzenét nem szeretem, a klezmer pedig unalmas - fejtegette a Die Welt német riporterének.
Tilman Krause azon kérdésére, hogy a magyar irodalomból kikhez érez kötődést, Kertész az általa csodálatos nyelvművésznek és dekadens játékos-természetnek nevezett Krúdy Gyulát és Szomory Dezsőt nevezte, Márai Sándortól pedig a naplóit kedveli. Azt is kifejtette, hogy a magyar irodalomból kimaradt a modern irányzat, ezt a hiányt jóval a második világháború után ő és Nádas Péter pótolta be. Esterházy Péterrel már a posztmodern jött.
A Springer-konszernhez tartozó Die Weltnek Kertész azt is elmondta, hogy a szerinte teljesen "elbalkániasodott" Budapest helyett miért él Berlinben. Nagyvárosi ember s egy nagyvárosi ember nem Budapesthez, hanem Berlinhez tartozik. A német fővárost a zenerajongóknak nyújtott szinte paradicsomi kínálata, illetve békés, polgári és urbánus atmoszférája miatt kedveli.
|